118849. lajstromszámú szabadalom • Katóda villamos kisütőcsövekhez

szült fűtőszálat porított króm és porított tóriumoxidacetonban szuszpendált keverékével beecseteljük és így olyan bevonatot állítunk elő, amely hatékony elek-5 tronkibocsájtó katódafelületet szolgáltat. Ezt a keveréket olyan krómporból és tóriumoxidporból készíthetjük, amelyeknek szemcséi pl. 200-as szitaszöveten átmennek, mimellett a porok aránya cél-10 szerűen 1 gr tóriumoxid 0.5 g krómra. Minél finomabbak a szemcsék, annál egyenletesebb bevonatot kapunk, mimellett a szemcsefinomság felső határa kb. a 150-es szitaszövet. Ha ezt a be-15 vonatot tiszta wolframból, molibdénből vagy tantálból való fütőszálra visszük fel, akkor igen hatékony elektronkisugárzó katódát kapunk. Kötőszerre nincs szükség és, ha a katódát gondosan kezel-20 jük, a bevonat nem válik le akkor sem, amikor a fűtőszálat a csőbe szereljük. Ha a katódát a cső működése közben felhevítjük, a bevonat a katódaszálon zsugorodik. Bár a bevonat vastagsága 25 nem kritikus érték, a bevonatnak nem szabad olyan vastagnak lennie, hogy a katóda felületét lényegesen megnövelje és így a katóda hőmérsékletét az emiszsziót befolyásoló mértékben csökkentse, 30 ha a katódát normálisnak tekinthető áramokkal és feszültségekkel működtetjük. Az emisszió állandóságának biztosítására kívánatos, bár nem szükségszerű, hogy a csövet rezgőkörben nor-35 mális feszültségeken kb. 15 percig működtessük. E célra az öregbítés szokásos módszereit is felhasználhatjuk, azonban rezgőkör alkalmazása előnyösebb. Tiszta wolframból, molibdénből vagy 40 tantálból való fűtőszálat krómozhatjuk, amint fent leírtuk és azután acetonban szuszpendált tóriumoxidporral beecsetelhetjük; a tóriumoxidpor szemcséi olyan finomságúak, hogy a 200-as vagy sűrűbb 45 szitaszöveten átmennek. így is igen hatékony katódát kapunk. A bevonat vastagsága célszerűen a fent leírt határok között tartandó. Az emisszió állandóságának biztosítására a fent leírt kezelés 50 kívánatos, azonban nem szükségszerű. A találmány még további változatánál molibdénnel vagy wolframmal olyan ötvözetet készítünk, amely 0.5 súlyszázaléktól 10 súlyszázalékig tóriumoxidot és 65 valamivel kevesebb mint 1 súlyszázaléktól 10 súlyszázalékig krómot tartalmaz. Az ötvözet készítésénél finoman porított molibdénhez vagy wolframhoz tóriumoxidot és krómot adunk, amelyek olyan finomságig porítottak, hogy a szemcsék ÖO 200—300-as szitaszöveten átmennek. A króm az ötvözetet törékennyé teheti és ezért ajánlatos az ötvözethez csak annyi krómot adni, hogy az ötvözet ellenállóképes és még jól megmunkálható legyen. 65 Ezt az ötvözetet tömbökké zsugoríthatjuk és azután huzallá alakíthatjuk úgy, ahogy azt az 1,082.933. számú Coolidgeféle amerikai szabadalmi leírás ismerteti. Az emisszió állandóságát biztosító fent 70 leírt kezelés kívánatos, azonban nem szükségszerű. Ha a katódákat kisfeszültségű csövekben, pl. 1000 voltnál kisebb feszültségű csövekben kívánjuk alkalmazni, akkor 75 az emisszióképesség növelésére a fent leírt katódák bármelyikét alkali földfémoxidokból, mint pl. báriumoxidból vagy stronciumoxidból álló szokásos elektronkibocsájtó bevonattal láthatjuk el, ame- 80 lyet, ismert módon, úgy készíthetünk, hogy a katódára pl. bárium- és stronciumkarbonátokat viszünk fel és azokat oxidokká alakítjuk át. A találmány szerint előállított katóda 85 igen hatékony kisugárzóelektróda és aránylag alacsony hőmérsékleten (1200 C°-on) működtethető; e katódávai felszerelt csövek anódájára igen nagy, mintegy 3000 voltig terjedő feszültségeket 90 vihetünk fel, anélkül, hogy a katóda az ionbombázás következtében szenvedne. E két utóbbi tulajdonság a találmány szerinti katódát különösen alkalmassá teszi arra, hogy azt nagyfeszültségű gáz- 95 töltésű vagy vákuumcsövekben közvetett fűtésű katóda gyanánt felhasználhassuk. A találmány szerinti katódák kiválóan alkalmasak olyan csövekhez, amelyek igen nagy frekvenciákat nagyfeszültség 100 mellett állítanak elő; bár az öregbítés a kezdeti állandóságot és működési karakterisztikákat megjavítja, az jó kisugárzóképességű és megfelelően működő katóda eléréséhez nem feltétlenül szükséges. A 105 kapott katóda igen állandó kisugárzóelektróda és azt gáz egykönnyen nem támadja meg. A katóda kisugárzóképességét igen könnyen visszakapja még akkor is, ha azt esetleg időlegesen túl- 110 ságosan magas hőmérsékleteken működtetjük. Nagyfeszültségű ionizáció ionbombázás következtében a csövet nem teszi tönkre és a katóda kisugárzóképességét visszakapja az esetben is, ha az a 115 katódára alkalmazott nagyfeszültségek folytán időlegesen csökken. Bár a találmánynak csak néhány elő-