118845. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vegyi reakciók elvégzéséhez való katalizátorok előállítására és alkalmazására, különösen gáznemű olefines szénhidrogének polimerizálásánál

A katalizátorokat felhasználhatjuk szubsztituált ciklusos vegyületeknek, nevezetesen fenoloknak, amineknek stb. olefinekkel (vagy deliidráláskor olefineket szol-5 gálíató vegyületekkel) való alkilezésére is. Fenolok alkilezésével azok gátlóereje gyakran lényegesen növekszik, míg vízben való oldhatósága általában csökken, úgyhogy kevesebb valószínűsége van annak, hogy 10 azok a benzinekből nedvességgel való esetleges érintkezés folytán a kezelés vagy tárolás alatt eltávozhassanak. A leírt típusú katalizátorokat még sok különböző kondenzációs reakciónál is i'el-15 használhatjuk, amelyekben akár hasonló, akár nem hasonló típusú molekulákvesznek részt. Például alkalmazhatók kondenzációs termékek előállítására, fenolok és aldehidek vagy fenolok és ketonok egy-20 másra való behatása útján. A katalizátorokat keton és aldehid kondenzációknál is jó hatással felhasználhatjuk. A leírt típusú katalizátorok felhasználásával halogénsavak és olefinek közvetlen 25 addíció ja útján kapott vegyületekben szokatlanul nagy hozamot érhetünk cl. A szilárd íoszforsav-kalalizátorok izomerizálási reakcióknál szintén hatékonyak. Például különböző i'enólélerck a megfelelő 30 alkilezett fenolokká izomerizálhatók. Az izomerizálás másik példája, amelyben olefincs szénhidrogének vesznek részt, izopropil-mclilénnek Irimetil-elilénné váló átalakulása. 35 A leírt típusú katalizátor más alkalmazása savesztereknek olefinekből és alifás karboxilsavakból való előállítása. A leírt típusú katalizátorok alifás liidroxivegyüleleken végzett különböző típusú 40 clehidrálási reakciókhoz is halékoiivan felhasználhatók. Például etilénglikolből dióséin! állíthatunk elő. ha kontaktanyagn ként ilyen katalizátort alkalmazunk. Etilalkoholt etiléngőz előállítása céljából dehidratálhatunk, viszont etilént etilalkohollá hidratálhatunk, ha az etilénnel együtt aránylag nagy feleslegben gőzt alkalmazunk. A leírt jellegű katalizátor különleges és 50 fontos alkalmazása krakkóit benzingőzök kezelésére vonatkozik. Ha a kezelőtornyok töltőanyagaként megfelelően elkészíteti és osztályozott foszforsav-adszorbens-szemcséket alkalmazunk, a krakkolólelepek írak-Bf> cionálóberendezéseinél szokásos hőmérsékleteken és nyomásokon, pl. 93—210 C° hőmérsékleten és 5—20 atm. nyomáson, akkor c gőz-gáz keverékek olefines alkotórészei egy vagy több fokozatban szeleklive polimerizálhatok úgy, hogy azok a 60 <:gum»-képző olefinek, amelyek a teleplKÍl származó benzinben különben jelen volnának, magas forrpontú anyagokká alakulnak ál. amelyek az utolsó írakcionálói'okozalban a fenéken mint visszafolyási 65 maradék (botlom reíluxi visszamaradnak, míg a jelenlévő, rendes körülmények között gáznemű monooleíinek bizonyos menvnyiségben polimerizálódnak és kiválóan kopogásmentes tulajdonságú benzin-forr- 70 ponlkörzetű folyadékokat szolgál tatnak, úgyhogy a krakkolási folyamatból származó benzinnek mind a hozama, mind a minősége megjavul. A leírt szilárd íoszforsav-kalalizátorokra jellemző az. hogy oxi- 75 dálódásra és kéneződésre igen kis hajlamuk van. ami csak kis mennyiségű értékes anyag elhasználódását eredményezi. A foszforsav és az adszorbens aránya bármilyen kívánt körzeten beiül változtatható, 80 tekintettel arra, hogy a krakkolólelep üzeménél keletkező gázok és gőzök különböző keverékeinél többé vagy kevésbé messzemenő polimerizálási és esetleg alkilezési reakciókra van szükség. 85 Az előző példaképem reakciókat, amelyeknél a leírt jellegű szilárd foszforsavkatalizátorok alkalmazhatók, csak részletesebi) ismertetés céljából soroltuk fel, azonban megjegyezzük, hogy számos másfajta 90 reakciót is felsorolhatnánk és a találmányt az említett különleges cselekre nem kívánjuk korlátozni. Gáznemű olefineknek a leírt jellegű katalizátorokkal való polimerizálása külön- 95 bözőképen kominált idő-, hőfok- és nyomásviszonyok között eszközölhető, bár adott tiszta olefinnél vagy az o'lajkrakkolási telepekből származó gázokban előforduló olefinek adoLt keverékénél a le,g- 100 jobb eredmények bizonyos meghatározott viszonyok közölt érhetők el. A találmány szerinti katalizátor különös jellegzetessége; az, hogy a polimerizáló kezelések egészen 230 C»-ig terjedő - hőmérsékleteken és 10 105 atmoszféra többszöröséig terjedő nyomásokon foganatosíthatók lúlpolimerizálás veszélye nélkül, ami különben beiizinforrpontú folyadékok helyett nehéz kátrányszeríi polimerek képződését vonná maga lto után. Az a körülmény, hogy a leírt jellegű katalizátorok hatóképessége csökken, ha azokat gáznemű olefinek polimerizálására használjuk fel, részben annak tulajdonít- 115 haló. hogy a foszforsav, amelynek akkor van optimális polimerizáló hatása, ha azon