118845. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vegyi reakciók elvégzéséhez való katalizátorok előállítására és alkalmazására, különösen gáznemű olefines szénhidrogének polimerizálásánál
gélyű. Ezeket az alaktesteket a keverék sajtolásával, még pedig formákba sajtolásával vagy formán át való kiszorításával vagy hasonló módon készítjük. 5 A pirofoszforsav kb. 120—180 C° hőmérsékleten, amelyen az a leghigabban folyós. kovasavas hordozókba vagy kitöltőközegekbe könnyen bekebeleztethető. Az a keverési idő, amely az egyenletes első osztás eléréséhez szükséges, a pirofoszforsavnál sokkal kisebb, mint az oriosavaknál, hasonlóképen kisebb az égetéshez szükséges idő is. amely pirofoszforsavnál 20 órát sem ér el, míg ortosavnál 40—60 15 órát tesz ki. A találmány fontos jellemzője az. hogy rendes körülmények között folyékony és ömleszthető l'oszforsavakal, az alkalmazási hőmérsékleten lényegileg szilárd és om-20 leszthetetlen állapotban, polimerizáló katalizátorokként használunk, amit többféle különböző adszorbeáló hordozóanyag alternatív alkalmazása tesz lehetővé, amely anyagok adszorbeálóképességük, valamint :!,') vegyi és fizikai sajátságaik és a keverékek kalalizises tulajdonságaira való befolyásuk tekintetében kissé különböznek. A felhasználásra alkalmas anyagok nagyjában két osztályba sorozhatok. Az első és előtérbe 30 helyezendő osztály túlnyomóan kovasavas jellegű anyagokat foglal magában, amelyek közé tartoznak a diatoma-íóldék, kovaföld (Kieselgur) és mesterségesen elkészített likacsos kovafajták, mint pl. 35 «Sil—O—Cel». A természetben előforduló diatoma-földek olykor kisebb mennyiségű erősen aktív aluminiumoxidot tartalmazhatnak, amelyek bizonyos esetekben — úgy látszik — a szilárd katalizátor teljes 40 katalizises hatásához hozzájárulnak. Ez az aktív anyag a mesterségesen előállított kovafaj Iákban nincs jelen. A felhasználásra alkalmas aiyagok második osztálya. amely anyagok akár egye-45 dűl, akár az első osztályba tartozó anyagokkal (és bizonyos más, később leírandó szabadon választható, alkalmi adalékokkal) együtt alkalmazhatók, általában az alumtniumszilikátok nagy osztályának bizonyos 50 tagjait foglalja magában; ez osztályba tartoznak az olyan természetben előforduló anyagok, mint a különböző fullerfölaek és agyagok, pl. bentonit, montmorillonit stb. Ebbe az osztályba néhány mester-55 ségesen készített alumiumszilikát is beletartozik, amelyeknek képviselőik a «Tonsil» vagy «Filtrol» védj egyezett elnevezések alatt ismert termékek; ezek az anyagok bizonyos értelemben tisztított aluminumszilikálok, amelyeket bizonyos, e célra ki- 60 választott, rendszerint bentoniL vagy montmorillonit tipusú agyagoknak sósavval vagy más ásványi savval való kezelése és a reakciótermékek kimosása útján állítanak elő. Ez általános osztályba tartozó, 65 termeszeiben, előforduló anyagokat nagy adszorbeálóképesség jellemzi, amely különösen az itt tárgyalt típusú foszforsavkatalizátorok készítésénél jön tekintetbe és azok nyomokban olyan aktív alkatrészeket 70 is tartalmazhatnak, amelyek a kívánt polimerizálóbatásokat elősegítik. Itt is mindegyik alternatív alkalmazható adszorbens a véglegesen elkészített katalizátor összes tulajdonságaira nézve a maga sajátlagos 75 befolyását gyakorolja, amely nem egyezik szükségképen ez osztály többi tagja kifejtette hatással. Bizonyos esetekben a szilárd foszforsavkatalizátorok végső struktúráját javíthat- so juk, ha a savba és adszorbensekbe szerves anyagokat kebelezletimk be, amelyek hevítéskor széntartalmú maradékot szolgáltatnak. Az ilyen módon felhasználható anyagok pl. a következők lehetnek: ocllu- S5 lóz. keményítők, cukrok, enyv, zselatin, liszt, melasz, faliszt, agar-agar stb. Az ilyen, az elsődleges keverékek égetésekor részben vagy teljesen elszenesedő és kiégő anyagok előnyös hatása az, hogy likacso- 90 sabb struktúrát adnak és a katalizátorrészecskékben üregeket, nagyobb százalékban létesítenek. Megfigyeltük, hogy a leírt jellegű kimerült katalizátorok, amelyek mind a szemcsék külső felületén, mind a 95 szemcsék belsejében széntartalmú lerakódásokat tartalmaznak, levegőben vagy oxigénben való kiégetéssel (és szükség esetén ezt követő újbóli hidrálással) végrehaj-, tott regenerálás után nagyobb katalizises 100 halóképességgel rendelkeznék, mint az eredeti keverékek. így bizonyos esetekben jónak találtuk azt a gyakorlatot, hogy a szenet 500 C° közelében fekvő hőmérsékleteken égetjük ki, aminek valószínűleg 105 az az eredménye, hogy a metasavat megközelítő összetételű savak keletkeznek, majd a katalizátorágyon vízgőzt bocsájtunk át addig, amíg a savval újból annyi víz vegyül, hogy a sav összetétele ismét jobban ÜO megközelíti a pirosavat, mimellett általában az újbóli hidratáláshoz 240—260 C° hőmérsékletek a legalkalmasabbak. A találmány keretébe tartozó katalizátorok egy sorozat aránylag egyszerű mü- 115 veleltel is előállíthatók. E műveletek általában a következők:
