118790. lajstromszámú szabadalom • Fűzőgép

visszalendülhet, amikor is (96) ütközője a (71) kar (97) ütközőjéhez ütközik. Ezzel a (82) rugó az (57) tengelykapcsolóra hatás­talanná válik. A (91) kilincs is felsaaba-5 dul és (92) rugójának hatására a (93) tár­csa (129) kivágásába csuppan, úgy hogy az (59) tengely is megáll és az (55) elő­téttengely újra üresen forog. Az (59) ten­gely fordulatainak szánna a (64) és (95) 10 fogaskerekek áttételétől függ. A most ismertetett folyamat megismét­léséhez ia (7) emeltyűt el kell engedni, hogy a (98) rugó a (73) szögemelőt eredeti helyzetébe vihesse vissza, amikor is a 15 (74) kilincs annyira felemelkedik, hogy a (77) rugó hatására (75) orra a (76) csap fölé kerülve, vele újra kapcsolódik. A (82) kapcsolórugó helyett bármilyen más energiáttároló szervet is alkalmazlui-20 tunk, pl. súlyt, melyet a (81) kar felemel és mely, pl, kilincsszerkezet közbeiktatá­sával a (71) karra hat. A tűmozgató- és szúrószerkezet a kö­vetkező: 25 Á (13) főtengelyre a szúró tűket moz­gató (14) forgattyú (1. ábra) olyan szög­ben van felékelve, hogy a reteszelt hely­zetben a (20) szúrótűk felső holtponthely­zetükiben vannak. A szúrótűk hegye úgy 30 van kialakítva, hogy kettős szerepüknek, a fűzendő tárgyak átszúrásának és a hu­eal felhúzásának minél jobban megfelelje­nek. Ezért hegyük legalább négyoldalú, de lehetőleg ötoldalú gula (8. és 9. ábra), 35 hogy a szúrásnál az élek hasító hatása jól érvényesülhessen. A (98) horogban a huzal felhúzásakor 180°-os irányváltozást szenved. Hogy ez minél nagyob görbületi sugárral történhessék, a tűben lévő (99) W hasíték úgy van elhelyezve, hogy a gula két derékszög mellett fekvő alapélével párhuzamos síkban van (9. ábra). A szúrótűkre alsó holtponti helyzetük­ben a huzalrátoló szerkezet a búzáit kö­vetkezőkópen viszi rá: A (101) huzalt a (26) és (27) csatornák (4. ábra) úgy vezetik, hogy a tűk beha­tolása helyén szabadon hozzáférhető le­gyen. Amikor a (20) tűk alsó, holtponti •0 helyzetükben vannak, a (22) henger (21) bütyke a (32) görgő és a (31) szögemelő útján a (29) vonórudat úgy tolja el, hogy a már leírt (33, 38, 39) rudazat a (40) ten­gelyt elforgatja és a (41) huzalrátolófésű 5 három ága a (101) húzóit a 6. ábrán lát­ható módon a tű vízszintes (100) hasíté­kába toljla. Ugyanekkor a háromkarú (33) emelő (37) ága a (36) vágókést felfelé nyomja, a kés a huzalt elvágja és a felfelé haladó tük a levágott huzaidarabot ma- 60 gukikal viszik. A huzal a megszakított (26) ós meggör­bített (27) csatornában van. Továbbítását a (22, 32) hengerpár végzi (1. és 3. ábra). Fontos, hogy a huzal vége előre- 65 haladáskor a. csatornák inegszakítási he­lyein a csatornákból ne szabadulhasson ki. Ezt a csatornáknak a huzal haladási irányában szűkülő, tölcsérszerű kialakí­tásával biztosítjuk olyképpen, hogy a keskenyebb nyílásból kilépő huzalt a töl­csér a helyes irányban vezeti tovább. A huzalvezetéket a huzal rátoló fésűnél meg kell szakítani, ezért itt a vezeték a (102) csap körül lengő (103) csatornából áll és 75 (5. és 6. ábrák), melyet a (104) rugó szorít a (105) fedőlaphoz és így a huzalnak tel­jesen zárt utat biztosít. A (20) tűk lefelé haladásukkor a (103) csatorna (106) lap­jára ütköznek és azt helyéből kilendítik, 80 úgyhogy a 6. ábrán látható helyzet adó­dik. A (101) huzal most a megszakítási helyen szabadon fekszik és a (41) huzal­rátoló fésű akadálytalanul működhet. A huzalrátolás pillanatában a huzal — mi- 85 vei a (32) görgőt (1. ábra) a (22) henger­től a (21) bütyök eltávolította — nem to­lódik előre. A (36) vágókés a tűktől olyan távolság­ban van elhelyezve, hogy a huzal elvágá- 90 sáliak pillanatában a huzalvégek a tűk­höz képest egyforma hosszúak. Az elvá­gott huzalt a tűk a (26) és (27) csatornák­ból kihúzzák, minek megtörténte után a (103) csatorma az 5. ábrán látható eredeti 95 helyzetébe tér vissza. A huzalvezető (26) csatorna egyes (107) részei könnyebb hoz­záférés és tisztítás céljából eltávolíthatók lehetnek. A huzalnak a gépbe való befűzésére a 100 3. ábrán látható bevezető csatorna való. melyhez a (101) huzal a (108) orsóról ke­rül (1. ábra). Befűzéskor a (109) hüvelyt mindaddig betoljuk, míg csak a (110) karima a (25) hüvelyhez nem ütközik, 105 úgyhogy a (109) hüvely folytatását al­kotó. (141) hüvely vége a (22) és (23) hen­gerpárt szétfeszíti és a (26) vezetőcsa­torna nyílásába hatol. Mosta (101) huzalt akadálytalanul a vezetőcsatornába fűz- 110 hetjük, majd a <109) hüvelyt visszahúz­zuk, míg a másik (112) karima a (25) hü­velyhez ütközik. Ekkor a (32) henger a (22) hengerhez szorul és a (101) huzalt to­vábbíthatja. 115 A törzsszabadalomban ismertetett vé­dőtárcsa adagoláslát a (113) görbített csa­tornában mozgó (114) hajlékony aeélsza-

Next

/
Thumbnails
Contents