118736. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás villamos rezgések erősítésére

Ar MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118736. SZÁM. VEE/j. OSZTÁLY. — P. 8820. ALAPSZÁM. Kapcsolás villamos rezgések erősítésére. N. Y. Philips Gloeilampenfabrieken cég Eindhoven-ben (Németalföld). Pótszabadalom a 115096. 1. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1936. évi agusztus hó 6-ika. Németalföldi elsőbbsége 1935. évi augusztus hó 9-ike. A 115,096. lajstromszámú törzsszabadalom villamos rezgések erősítésére való oly kapcsolást véd, melynél negatív anódfeszültségű erősítőcsöveket alkalmazunk. 5 A vezérlórácsra kapcsolt erősítendő rezgések emellett az anóda közelében változó tértöltést idéznek elő és ez a változó tértöltés az anódán változó töltést indukál, úgyhogy a vezérlőrácsra kapcsolt rezgé-10 sek szaporaságával azonos szaporaságú anódáram keletkezik. Ennek az anódáramnak további tulajdonsága, hogy amplitúdója a rezgések szaporaságával arányosan nő és a rácsváltófeszültséghez 15 képest 90°-kal eltolt. Ha az anódakör erősített váltófeszültsége az anódakörben lévő ellenálláson lép fel, ez az erősített váltófeszültség, egyébként állandó rácsváltófeszültség eseten, a szaporaság-20 gal nő. Az erősítés tehát a szaporaságtól függ. Ez nem kívánatos, mert a legtöbb esetben a szaporaságtól független erősítés szükséges. A találmány szerint a szaporaságtól 25 független erősítést úgy kapunk, hogy az erősítőcsövek közül egynek vagy többnek anódköre az erősítendő rezgésekkel szemben kapacitívviselkedésű impedanciát tartalmaz. 30 A találmány szerinti kapcsolás működése abból adódik, hogy állandó amplitúdójú áram kondenzátoron át a szaporasággal csökkenő feszültséget idéz elő. Ha tehát az áram amplitúdója a sza-85 porasággal arányosan nő, amint ez negatív anódafeszültségű erősítőcsöveknél van a kondenzátoron fellépő váltófeszültség a szaporaságtól független. A találmányt még részletesebben a rajz kapcsán magyarázzuk meg. 40 A találmány szerinti kapcsolás a rajzon látható. E kapcsolás pl. két kaszkádkapcsolású (1) és (2) árnyékolórácsos csövet tartalmaz, melyeknek negatív anódafeszültségét (3) és (4) ellenállásokon át £5 (Ea) feszültségforrások szállítják. Mindegyik erősítőcső anódaköre továbbá (5), illetve (6) kondenzátort tartalmaz. A (3) és (4) ellenállások olyan nagyságúak, hogy az anódaimpedanciát kizárólag az (5) és 50 (6) kondenzátorok szabják meg, úgyhogy a szaporaságtól független erősítést kapunk. Mivel az erősítés annál nagyobb, minél kisebbek az (5) és (6) kondenzátorok, különösen igen nagy szaporaságú rez- 55 gések erősítésénél kívánatos lehet, hogy az (5) és (6) kondenzátorokat teljesen elhagyj uk és az erősítőcsöveknek az anóda és katóda közötti, valamint a vezérlőrács és katóda közötti önkapacitásával eléged- 60 jünk meg. Ha még ez a kapacitás is túlnagy, akkor pl. három kaszkádkapcsolású csővel való erősítőkapcsolásoknál e kapa.itást azzal csökkentjük, hogy a harmadik cső anódakörétől a második 65 cső rácsköréhez kapacitív visszacsatolást alkalmazunk, úgyhogy a második cső vezérlőrácsa és katódája közötti látszólagos kapacitás csökken.