118709. lajstromszámú szabadalom • Elektródaelrendezés negatív ellenállás létesítésére
2 118709. elektróda között egyenes vonalban halad. Ha a II anóda (ua) potenciálját növeljük, akkor az (S) elektronsugár az ennek következtében fellépő gyorsítómező hatása 5 alatt a II anódára merőleges mozgási összetevő behatása alá kerül. Ekkor az elektronsugarat képező elektronok az I ós a II elektródák közötti térben már nem haladnak egyenes vonal mentén, hanem 10 parabola-alakú (S') pályát írnak le és egészben vagy részben áthaladnak a (B) rekesznyíláison. Ezeket az elektronokat végül is az III elektróda fogja fel. Ebben az esetben a II anódához folyó (is) áram az 15 (ua) anódpotenciál növekedése dacára kisebb lett, vagyis Ez azt jelenti, hogy a II anódán végződő kisütőszakasz váltakozóáramú ellenállása ÜO negatív. Ebből világos, hogy az anódapotenciál és az anódáram között az elektronsugár keresztmetszetének és a (B) rekesz alakjának megfelelő megválasztásával tetszőleges, pl. lineáris összefüggés is lé-25 tesíthető. Hasonló módon az elektródatávolságok (különösen az I és II elektródák közötti távolság), valamint az a hajlásszög megfelelő megválasztásával a vezérléssel szembeni érzékenység és ezzel a 30 negatív belső ellenállás nagysága befolyásolható. Hasonló .meggondolások érvényesek a 2. ábrában feltüntetett eleiktródaelrendezésre, Az ábrában az azonos részeket azo-35 nos hivatkozási számokkal jelöltük, mint az 1. ábrában. Az I segédelektróda (A) rekesznyílásán átmenő (S) elektronsugár a II anód a (B) nyílásán átmegy és eléri a III segéflelektródát, ha az I és II elek-40 irodák közötti tér mezőmentes. A II anódához folyó (ia) áram tehát nullaértékű, vagy legalább is nagyon kicsiny. Ha azonban azi (ua) anódapotenciált csökkentjük, akkor az elektronsugár egyenes vo-45 nalú pályájáról letér és az (S') pálya mentén halad, miinellett a II anóda valamennyi elektront, vagy azoknak legalább is nagyobbik részét felfogja. Ebben az esetben vagyis a II anódán végződő kisütőpálya belső ellenállása negatív. A 3. ábra a lentiektől eltérő elektródaelrendezést mutat. Az I segédelektródá-55 ban (A) nyílás van. II-vel jelöltük azt az elektródát, amelyen a negatív ellenállást kívánjuk létesíteni (anóda). Ennek a két elektródának a potenciálját (ui) és (ua)-vel jelöljük, míg (Ei) az I elektróda előtti mező erőssége, (E2 ) pedig a II elektróda 60 előtti mező erősséget jelöli. Feltesszük, hogy az elektronsugár merőlegesen irányul az I elektródára és az (A) rekesz nyílásán áthatol. Az elektronok kitérülnek és a kitérítés annál nagyobb, minél 65 nagyobb az elektronnak az I elektróda síkjában az (Y) szimmetriatengelytől mért távolsága. A kitérítés p szögét a következő összefüggés állapítja meg: 70 2ux Az I és II elektródák közötti térben az elektronok parabolapályán haladnak, mely pályák egymást az (Y) szimmetriatengelyben metszik. A metszéspontnak az 75 I elektródától mért távolságát az alábbi összefüggés adja mes?, azzal a feltétellel, hogy (E, > Ei): 3 E. — 2 EL y = u i (Eg — Ex )2 A sugárkéve valamennyi elektronja a 80 szimmetriatengelyen! fekvő pontban egyesül, mely pontot gyujtópontna k nevezünk. A gyújtópont helyzete a fenti egyenletből kitűnően az (Ea) mezőerősségnek és az (ua) anódpotenciálnak függ- 85 vényében változik. Feltesszük, hogy az (ui) és (ua) potenciálokat, illetőleg az (Ei, Ea) raezőerősségeket ligy választjuk meg, hogy az (F) gyújtópont a II elektróda középső felfogófelületére esik. Ha 90 most az (ua) anódapotmciálit növeljük, akkor a gyújtópont az I elektróda felé tolódik és pl. az (F') helyzetbe jut. Mint az ábrából kitűnik az elektronok pályái egymást a II elektróda előtti pontban 95 metszik, úgy hogy az elektronok egy része a (B) rekeszen, illetőleg ilyen gyűrűalakúnak képzelendő rekeszen átlép és a hátul fekvő III felfogóelektródába ütközik. Ebből látható, hogy a II elektródé- 100 hoz folyó (ia) áram az (ua) potenciál növekedése következtében csökken ós ennek következtében a II elektródán végződő kisütőszakasz belső ellenállása ismét negatív. A 3. ábrában feltüntetett elrendezés 105 különös jellegzetessége abban van, hogy a rekeszeknek az elektronsugárra kifejtett lencsehatását hasznosítjuk. Az eddig tárgyalt kiviteli példákban csak az I és II elektródákban kiképezett 110
