118687. lajstromszámú szabadalom • Eljárás marónátron előállítására

MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118687. SZÁM. IV'/H/L. OSZTÁLY. P. 8904. ALAPSZÁM. Eljárás marónátron előállítására. Plucker Henry William mérnök, Bruxelles, mint Lawarrée Henri bruxellesi lakos jogutódja. A bejelentés napja 1936. évi december hó 17-ike. Franciaországi elsőbbsége 1935. évi december hó 18-ika. A találmány eljárás marónátron előállítására oldható nátriumsóból, pl. nátriumkloridból, A találmány szerint illó bázist pl. ammó-5 niát tartalmazó kiindulási nátriumsóoldatot az illó bázis oldatában oldható olyan fémoxaláttal hozunk össze!, amelynek a fémje olyan, hogy oldható sói kalciumoxáláttal cserbomlásra "képesek. . 10 E művelet folytán ná tr i um ox a lá l-csap adék és a kiindulási oxalát fémjének; oldható sója képződik, még pedig annál nagyobb mennyiségben, minél töményebb a kiindulási sóoldat és minél alacsonyabb a 15 hőmérséklet a nátriumoxalát szűrésekor. Ezt az oxalátot azután az egyébként szükséges mennyiségnél elqnyösen kissé több mésszel; lúgossá • tesszük (kausztifikáljuk), amikor is marónátrQn és kalciumöxalát ke-20 letkézik. A képződött marónátron^ leszűrjük és' a . találmány szerint, a-lúgossátétélhez használt fölös meszet, valamint a gyakorlatban velejáró kalciumkarbonátot olyan savval semlegesítjük, mely a kal-25 ciummal oldható sót alkot.. A találmány szerint .ezután a kapott semleges kalciumóxalátot a fémsó lúgos oldatával, úgy ahogy ezt a nátriumoxalát kezdeti szűrésekor kap luk. összehozzuk. A 80 szabad illó bázist kiforralva az hamarosan elpárolog, amit csökkentett nyomással segítünk elő. Amint ailább látni fogjuk, bizonyos; fémoxalátok esetén az illó bázis egy részét vegyi kapcsolatba hozhatjuk a nát-85 riumoxalát képződésekör kapott oldható fémsóval. Ez a vegyileg kötött bázis aztán elpárolog és az egész illó bázis-mennyiség a körfolyamba visszajut. Egyidejűleg az említett oldható só a kalciumoxaláttal re- 40 akcióba lép és ekként a kiindulási fémoxalát regenerálódik, amikor is a kiindulási nátriumsónak megfelelő oldható kalciumsó jön létre. Amidőn e regenerálás folyamán eljutot- 45 tunk odáig, hogy az oldatban úgyszólván már nincs illó bázis, az oldatot semlegesítjük és; ezenkívül bázikus fémsók, pl. x^'kJörid, r képződését olyan savval történő savanyítással gátoljuk meg, mely sav 50 a kalciummal oldható sót alkot. A találmány szerint a fémoxalát regenerált mennyiségét azzal növeljük, hogy a sztöchiomeLrikixs. arányhoz viszonyítva fölös mennyiségű kalchimoxalátot hasz- 55 nálunk, mely a körfolyamban marad, és amelynek jelenléte nem káros az eljárás lúgos fázisában, vagyis a nátriumoxalát képződésének első fázisában. Végül az állandó fölös kálciumoxalátot 60 tartalmazó regenerált fémoxalátot ^megszűrjük és a körfolyamba visszavezetjük. Az oldható kálciumsó szűredékét, illetve oldatát leeresztjük, miután abból a iomT dulási oxalát fémsóinak nyomait, vala- 65 mint az oldatban esetleg még tartalmazott illó alkáliát eltávolítottuk. A leírt reakciókban különböző fémek oxalátjai vehetnek részt, így pl. különŐT sen a réz, cink, nikkel, ezüst, kadmium 70 és kobalt oxalátja. A találmány egyéb részleteit most példa kapcsán ismertetem, melyben fémóxaláfcként rézoxalát szerepel. Ezzel a vegyü-