118618. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a flavoncsoportba tartozó anyagok előállítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BTRÓSÁfl SZABADALMI LEÍRÁS 118618. SZÁM. IV/h. OSZTÁLY. — S. 16éá4. ALAPSZÁM. Eljárás a ilavoncsoportba tartozó anyagok előállítására. I. G. Farbenindustrie Iktiengesellschaft cég- Frankfurt a/M., mint dr. Szent-Györgyi Albert egyetemi tanár, Szeged, jogutódja. A bejelentés napja 1936. évi július hó 7-ike. Bizonyos növényeknek, pl. a citromnak és paprikának leve tartalmaz a ilavoncsoportba tartozó, szerkezeti képletükre még nem teljesen kivizsgált vegyületeket, 5 amelyeknek vitaminszerű tulajdonságaik vannak. A flavoncsoportba tartozó festékanyagokat, mint pl. a quercetint a növényből pl. a quercus tinctoriából alkohollal vonják ki és az oldatból savanyú 10 közegben ólomacetáttal választják le a tisztátlanságokat, majd pedig a leszűrt oldatból a quercetinhez kötött ólmot kénhidrogénnel csapják le, az oldott quercetint pedig kikristályosítják. A fla-15 voncsoportba tartozó szóbanforgó vitaminszerű anyagok azonban aránylag oly kis mennyiségben vannak jelen, pl. a citromban és paprikában, hogy az eddigi eljárással nem lehet azokat a kísérő-20 anyagoktól kellő tisztaságban elválasztani. A találmány szerint a flavoncsoportba tártozó vitamint tökéletes tisztaságban úgy állítjuk elő, hogy a növényekből tet-25 szőleges kivonatoló eljárással előállított alkoholos vagy más hidrikus oldószerű oldatból alkálifémek vagy alkáliföldfémek hidroxidjaival, legcélszerűbben báriumhidroxiddal, az előállítandó fiavont le-80 csapjuk és a csapadékot az előállítandó végterméknek anhidrikus oldószerében szuszpendáljuk, majd pedig a szuszpenziót széndioxidgáz bevezetésével megbontjuk. Ezáltal a széndioxidnál kisebb savi 35 diszociációjú fiavon felszabadul és oldatban marad, míg a carboxi- és a széndioxidnál erősebb savak a csapadékban maradnak. Az oldatban lévő fiavont bepároljuk. A fenti eljárásnál anhidrikus oldószert 40 kell használnunk az alkálifém- vagy alkáliföldfémhidroxiddal való leválasztáskor, mert a csapadék csak ily oldószerben képződik, vízben pedig oldódik. Anhidrikus oldószerként az acetont vagy 45 alkoholt használhatjuk, melynek azonban nem kell teljesen koncentráltnak lennie, hanem annyi vizet tartalmazhat, amennyi a csapadékképződést nem gátolja meg. A széndioxiddal való megbontásnak az 50 előbb említett anhidrikus, tehát oly kis víztartalmú folyadékban kell történnie, hogy csupán a felszabadított fiavon menjen oldatba. A flavontartalmú növényekből elő- 55 állított nyers kivonatot célszerűen előbb a szennyeződésektől ismert módon nehéz fémsók oldatával pl. ólomacetáttal megszabadítjuk. E célból a növényi kivonathoz előbb savanyú közegben adjuk a eo nehéz fémsó-, pl. ólomacetátoldatot a szennyeződések leválasztására, azután pedig lúgossá tett közegben adjuk hozzá ugyancsak a nehéz fémsóoldatot, mire a nehéz fémsó flavonátja válik le. Ezt a 65 flavonátot azután vizes vagy anhidrikus szuszpenzióban kezelhetjük tovább. Ha a vizes szuszpenzióban bontjuk meg a csapadékot a flavonnál erősebb savval, pl. kénhidrogénnel,úgy a nehéz fémsó 70