118527. lajstromszámú szabadalom • Hajtóberendezés csőtolópadokhoz

2 118527. fogasrúd fogainak túlságos igénybevételét biztosan elkerülhetjük, nevezetesen úgy, hogy a szivattyú- és motorosrész közötti összekötővezetékbe iktatott, a hid-5 raulikus hajtóműben elhelyezett túlnyomásszelepet alkalmazunk. Ez feleslegessé teszi, hogy a fogasrúd kifutási lehetőségéről és a hajtófogaskerékből való egyidejű kikapcsolódási lehetőségéről gon-10 doskodjunk. A fogasrúd mozgásirányának megfordítása a legegyszerűbb eszközökkel, önműködően, pl. úgy foganatosítható,-hogy a már említett Thoma-üajtómű alkalmazásával, elektromágnesek és 15 ütközőkontaktusok közvetítésével az egyik vagy másik, vagy mindkét lengethető dugattyúhengert zéróhelyzetükön túl viszszük és másirányú, a hajtási tengelyhez ferdébb szög alatti helyzetbe hozzuk, ahol 20 is ezeket a szögalatti helyzeteket — esetleg beállítható — ütközőkkel rögzítjük, hogy a fogasrúd előre- és hátrairányuló löketeinek változatlanságát biztosítsuk. A találmány szerinti hajtóberendezés 25 azt a sajátos előnyt is nyújtja, hogy meghatározott helyi viszonyokhoz való legjobb alkalmazkodást érhetünk el, még pedig úgy, hogy a hidraulikus hajtómű szivattyú- és motoros részét egymástól el-30 különített helyeken állítjuk fel. Ezt az elkülönítést az teszi lehetővé, hogy a hidraulikus hajtómű szivattyúrésze és motorrésze között szükséges üzemi kapcsolat csupán egy nyomóvezetékből és közös fo-35 lyadék- (olaj-) medencéből áll. Végül meg kell jegyezni, hogy a fogasrúdnak két vagy több fogaskerék használatával, a hidraulikus hajtómű egy-egy motorrészével való hajtásánál csupán egyetlen kö-40 zös szivattyúrésszel dolgozhatunk. Ez a többfogaskerekes hajtást különösen előnyössé teszi, mert itt az összerőnek a különböző fogaskerekek közötti egyenlő vagy esetleg szándékolt különböző részek-45 ben való, tökéletesen biztos eloszlása következik be, miután a hidraulikus hajtómű minden motorrésze közös nyomóvezetékkel függ össze. Ez a hajtás igen előnyösen érvényesül, ha az átváltás esetleg 50 felmondaná a szolgálatot. Ekkor a fogasrúd, végigfutása alkalmával, magában véve ismert szerkezet hatására, az utolsó fogaskerékből kikapcsolódik. Minthogy ekkor az utolsó fogaskeréknél az ellen-55 nyomás hiányzik, a hidraulikus hajtómű nyomóvezetékében a nyomás csökken és a hajtómű szivattyúrészével szállított olajmennyiség teljes egészében azon a motorrészen halad át, mely a kikapcsolódott és így szabadon forgó fogaskerékhez 60 tartozik. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a többi fogaskerék sem képes többé a fogasrúdra erőt átvinni. így a tolópadnak túlságos igénybevételekkel szemben teljesen önműködő és megbízha- 65 tóan működő biztonsági berendezésére teszünk szert. A fogasrúdnak több fogaskerékkel való hajtásánál oly hidraulikus hajtóművet is alkalmazhatunk, melynél mindegyik mo- 70 torrészhez egy-egy szivattyúrész tartozik. Ennek előfeltétele, hogy valamennyi motorrésznek közös nyomóvezetéke legyen. A rajz 1—3. ábrái a találmány szerinti berendezés három megoldási példájának 75 vázlatai. Az 1. ábrán (1) a forgóáramú motor, mely a hidraulikus (2) hajtómű közvetítésével a (4) fogasrúd (3) fogaskerekét működteti. (5)-tel a csőtolópad tövisrúd- 80 ját, (6) és (7)-tel pedig oly elektromágneseket jeleztünk, melyek a példaképpen Thoma-féle berendezésből álló hidraulikus (2) hajtómű belsejében a szivattyú-és motorrész lengethető hengereivel kap- 85 esolatosak. A (6) és (7) elektromágneseknek (8) és (9)-el jelzett áramvezetékeibe (10) és (11) ütközőkapcsolókat iktatunk, melyekre az egyik, illetve másik véghelyzetben a (4) fogasrúd hat. A csőtolópadon 90 a munkafolyamat úgy megy végbe, hogy a forgóáramú (1) motor a hidraulikus (2) hajtómű közvetítésével a (4) fogasrudat és így az (5) tövisrudat is, a munkalöket foganatosítása végett, előremozgatja. A 95 munkalöket végén a fogasrúd a (11) ütközőre hat, minek folytán a (7) elektromágnes áramköre záródik, vagy kívánt esetben megszakad. Ennek következtében a (7) elektromágnes tengelyirányú mozgást IXX végez és így a (2) hajtómű motorhengerét a (3) fogaskerék ellenkező irányú forgását előidéző helyzetbe lengeti. Ekkor a (4) fogasrúd visszairányuló lökete megy végbe, amikoris a fogasrúd, véghelyzeté- 10] ben, a (10) ütközőkapcsolóra hat, mmekfolytán a (6) elektromágnes elmozog és ekkor pl. a szivattyúhengert hatástalan, zéróhelyzetébe lengeti; ekkor azután a motorhenger, ugyancsak önműködően fo- 111 ganatosítható módon, abba a helyzetbe lengetendő, mely a (4) fogasrúd előremenetét idézi elő, mihelyt a feltételezett módon a maga zéróhelyzetébe lengetett szivattyúhengernek a munkahelyzetbe való m visszalengetése bekövetkezett. A talál-