118471. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőkészülék

Ha a rácselőfeszültség mínusz négy volton túlmegy, akkor a (45) csőben a közepes anódáram csökken és a közepes anódfeszültség megfelelően emelkedik. Ily 5 módon a . cső meredeksége és erősítése fokozódik. Mint a (100) görbéből látható, az erősítés 8 volt rácselőfeszültségnél a legnagyobb. Ezután az anódfeszültség, a negatívelőfeszültségtovábbinövekedése 10 közben, tovább növekszik, míg az áramot a rácson uralkodó negatív feszültség korlátozza és az erősítés ismét csökken. Ily módon mínusz 4 volttól mínusz 8 voltig terjedő körzetben a negatívabb 15 rácselőfeszültség oly erősítést okoz, amely gyorsan és lényegileg állandóan emelkedik. A csövet ebben a körzetben működtetjük. Célszerűen az (Er) feszültség nem haladja meg a 2. ábrán (Er) max.-mal 20 jelzett értéket. A (45) cső (65) katódája és a föld közé állandó pozitív (Ed) feszültséget kapcsolunk. Ha a (46) cső nem egyenirányít jelet, akkor a (45) cső (44) rácsa földpotenciálon van és a cső rács-25 előfeszültsége (Ed)-vel egyenlő. Ez a feszültség látható a 2. ábrán. Ha jel érkezik, akkor az egyenirányított (Ec) feszültség a (44) rácsot a földhöz viszonyítva negatívabbá teszi és ezzel az össz-30 rácselőfeszültséget növeli. Az (Er) és (Ec) közötti összefüggést az (50) és (51) ellenállások viszonya szabja meg. Ezt a viszonyt a 2. ábra szerinti (101) lineáris görbe ábrázolja. 35 Mivel az (Er) egyenirányított feszültség a (100) görbe szerint (2, ábra) a (44) rácselőfeszültségtől függ és minthogy a (44) rácselőfeszültséget ugyanez az egyenirányított feszültség a (101) görbe szerint 40 határozza meg nyilvánvaló, hogy a (100) és (101) görbék metszésének valamelyik pontján egyensúlyi állapot jön létre. Ama körzet fölött, amelyben a (100) és (101) görbék összeesnek, (Er) az (Es) 45 változása nélkül változhat, minthogy a (100) görbe állandó (Es)-t tételez fel. E határok között az (Ea) antennabemeneti-feszültség növekedésénél az (Es) növekedését fokozni igyekszik. Az (Es) 50 növekedése azonban azonnal az (Er) és (Ec) növekedését idézi elő. (Ec) közvetlenül növeli a (45) cső segéderősítését, ami az (Er) értéket járulékosan növeli. Ez viszont (Es)-t eredeti értékére csökkenti 55 és a körben, (Es)-nek ismét ugyanazon értékénél, de (Er) és (Ec) megnövekedett értékeinél, egyensúlyi állapot következik be. Olyan körben, amelyben nincs meg a (45) cső megnövekedett segéderősítése, az (Es) sohasem éri el eredeti értékét, 60 hanem valamivel nagyobb értéket. A 3. ábra szerinti (103) görbe az (Es) kiindulási feszültség változásait az egyenirányított (Er) feszültség függvényében szemlélteti. A vízszintes (102) szaggatott 65 vonal az ideális feltételt jelzi, amelynél az (Es) feszültség (Er)-hez képest állandó. A (103) görbéből látható, hogy a segéderősítő és az egyenirányító, a találmány szerint, ideális hatást fejt ki, a rendkívül 70 kicsiny (Es) feszültségeket kivéve. A találmány szerinti berendezéssel elért fölényes hatás a (103) és a (104) görbék egybevetéséből tűnik ki; ez utóbbi az eddigi készülékek változásait ábrázolja, 75 amelyeknél az egyenirányított feszültség közvetlenül (Es)-sel változiK. A 4. ábra (Es-)nek és az (Ea) antennabemenőfeszültségnek eredő változásait tünteti fel és a találmány szerinti ön- 80 működő vezérlőberendezéssel elért hatást érzékelteti. A (105) görbe az ideális feltétel, amelynél (Es) egyenletesen az (Ea) küszöbérték fölött van. A (106) görbe a találmány szerinti rendszernél fellépő 85 viszonyokat szemlélteti, míg a (107) görbe a 3. ábra szerinti (104) görbének megfelelő kör viszonyait tünteti fel. A találmány szerinti kapcsolásnál a 3. és 4. ábrák szerinti (103) és (106) görbék 90 emelkedése, ha az bármely okból kívánatos, változási körzetük egy részében negatívvá tehető. Ez akkor következik be, ha bizonyos körzetben a 2. ábra szerinti (100) görbe emelkedése nagyobb, 95 mint a (101) görbéé. Hogy miért nem válik be az 1. ábra szerinti vezérlőkör kis (Es) feszültségeknél, annak oka a 2. ábra szerinti (100) és (101) görbék közötti eltérésben rejlik. 100 Ezen eltérés csökkentésére a következő módszerek jönnek figyelembe: 1. A (100) görbét laposabb alakra hozzuk, 2. a (101) vonalból oly görbét alaki- 105 tunk, mely a (100) görbével iobban egvezik. E célból: 1. a (46) egyenirányító anódjára negatív kezdeti előfeszültséget kapcsolunk; 110 2. az 1. ábra szerinti (51) ellenállás helyett, nem egyenesvonalú karakterisztikájú ellenállást, pl. második diódacsövet alkalmazunk. Az 5. ábra az 1. ábrának a (40) négy- 115 szögön belőli részének oly változata, amelynél (70) telepet alkalmazunk. E