118460. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti járműkapcsoló

tányérján támasztjuk meg, lehetővé teszszük, hogy a felfüggesztés tömören legyen kiképezhető. Az, alátámasztásnak ennél a megoldásnál csak a fej azon len~ 5 géseivel szemben kell hatnia, amelyeket a fej a (46) félgömb körül végez, viszont az alátámasztás követi a fejnek a hossztengely mentén végzett mozgásait. Ha a fejet lefelé nyomjuk, akkor az (53) 10 keret és (49) emeltyű összenyomják az (51) rugót. (53) alátámaszitókeret alkalmazásával elérjük azt, hogy a fej oldalirányú kilengéseknél megeinnelődik. Az oldalirányú erők megszűnte után azonban a 15 középhelyzetbe ismét visszatér. A (46) gömbcsuklóból jövő erők nem vivődnek át közvetlenül a vonó" és ütközőkészülékre, hanem egy (56) előrugóra, mely pl. elhelyezhető az (57) fő-2o rugó belsejében. A (46) gömbcsukló csak a vonóerőket viszi át és kis mértékben a nyomóierőket. A nyomóerők nagyobb részét a kapcsolófej szárának kissé hajlított (58) felülete az (55) lemezre közveitle-25 nül viszi át, mely (55) lemez az (57) vonó-és ütközőrugó tányérjával összekötött. Az, (58) és (55) felületek között, (hl) játék van. Ha a jármű egyenes vágányszakaszon halad, ügy a kapcsolófej lökete 80 nyomóerők hatása alatt (hl + h2), votnóerők hatása alatt (h3 + h2). Az átmenet ideje alatt a (hl) játék nagyobb is lehet, míg a végérvényes állapotban betéttel, pl. lemez beiktatásával megszüntethető. Át-35 meneti idő alatt azt laz időt értjük, melyben az ütközőkapesolók kell hogy vonókapcsolókkal, pl. a most használatos vomóhoroggül is kapcsoljanak. Végérvényes állapot alatt értjük az,t az, állapo-40 tot. amelyben már miniden jármű közepe iitközőikapesolóval felszerelt. A fent leírt megoldás lehetővé teszi, hogy a kapcsolódás olyan járművekkel is simán menjen végbe, melyeken niagyjátékú oldalüt-45 közök vannak. Az (58) felületet úgy formáljuk, hogy az az, (ö5) lemezzel együttműködve a magassági irányú és az, oldalirányú differenciák következtéiben fellépő kiegyen-50 Ütő erőket a kapcsoló benyomása esetén elim.inálja vagy csökkentse, Magassági és oldald.iffereneisik ,alatt azokat a, magassági vagy oldalirányban fennálló különbségeket értjük, amelyek a két egy-55 mással találkozó kapcsolófej középvonalainak helyzetei között vannak. Vonóerők működésekor a golyós csuklóban fellépő súrlódás a kiegyenlítő erőt csökkenti. Ennek az az eredménye, hogy a kapcsoló vonóerők hatása alatt úgy visel- 60 kedik, mint az olyan kapcsoló viselkednék, mely a gömbcsukló mögött fekvő pont körül lengethetően ágyazott és amelynek szára hosszabb, mint a példaként felvett kapcsolókészülék szára. Mind- 65 ez vonatkozik arra az esetre is, amikor a kapcsolóra nyomóerőik hatnak. A 3. ábra az 1. ábrabeli készülék gömbcsuklójának egyik kiviteli módja metszetben. A (46) gömbsapka felületű csukló te- 70 hát az (59) rúdon elrendezett és a vonóerőket az (59) riídra (60) kétrészű gyűrűvel viszi át. A (60) gyűrű akkor is megmarad a (61) furatban, amikor a gömbcsukló e része (hl) lökettel eltolódik. 75 A 4. ábrabeli megoldásnál a vonó- és ütközőkészüléknek és felfüggesztésének a kapcsolófej szárában elrendezett közös (57) rugója van. Az (57) rugó a (64) •gömbcsuklóból jövő (65) rúd (62) és (63) ütkö- 80 zője által előfeszített. Vonóerők hatása alatt az (57) rugót hátsó (66) rugótányér feszíti. Eközben a (67) alátámasztó keret a járművön megerősített vízszintes (68) támasztókon elcsúszik. A vonóerőket a (65) 85 rúd a (64) gömbcsuklóra viszi át. Nyomóerők hatása alatt a rugót az elülső rugótányér közvetlenül, a hátsó rugótányéir a (69) emeltyű útján nyomja össze. A kapcsolónak nyomóerő alatti lökethosszát 90 nem az. (57) rugó, hanem a (h4) játék korlátozza. Az (58) és (55) felületek alakja, valamint a gömbcsuklóban fellépő súrlódás ennél a megoldásnál is csökkenti a kigyenlítő erőket, amely csökkentés 95 akkor a legnagyobb, hogyha az (55) felület konkáv. Ennél a megoldásnál a vonó-és ütközőerőket ugyan az a közös rugó veszi fel, mely egyben a fejet is alátámasztja. A nem rugalmas ütközések az 101 (58) szár végérői közvetlenül az (55) járműalvázra vivődnek át. A rugóval felfogott ütközőerőket a (67) rúd viszi a jármű alvázára. Az 5., 6. és 7. ábrák a már leírt kapcso- IOÍ tófejnek vonókapcsolóként való kivitelét mutatják. A vonóhorog helyébe szerelt (70) rúdon (71) kengyelt alkalmaztunk. A vonóerőket a (71) kengyelről az (1) fejre a kengyel T-a lakú (72) vége viszi át. Eles- lIC r.ek tehát megoldásunknál azok a csapok, csavarok vfag'y hevederek, melyeket e célra eddig alkalmaztak és az összekötés alakja a lehető legegyszerűbb és legcélszerűbb. 11E A kapcsolófej szárának és a kengyel-