118348. lajstromszámú szabadalom • Villamos váltó állítómű

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118348. SZÁM. V/a/2. OSZTÁLY. — E. 4919. ALAPSZÁM. Villamos váltó állítómű. Vereiiiigto Eisenbahn Sisnalwerke G. m. b. H. Berlin-Siemen sstatl t. A bejelentés napja 1936. évi január hó 16-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi február hó 9-ike. Mechanikai záróregiszter nélküli állítóműveknél szükség van arra, hogy a váltóállítókar és a vágányútkarok közötti függőséget villamos úton mágneses záróesz-5 közökkel hozzuk létre. Az ilyen megoldásnál a mechanikai záróregiszterrel ellátott záróműveknél is szükséges villamos ellenőrző berendezésen kívül, amellyel a váltók véghelyzeteit ellenőrizzük, a váltó-10 állítókar helyzete és a mágneses zár záróhelyzete is ellenőrzendők. Mindezeket az ellenőrzéseket a jelzőkapcsoló áramkörben, vagy a jelzőkarok zárószerveinek áramkörében kell végeznünk. Ez azt téte-15 lezi fel, hogy a függőségi kontaktusokat annyiszor kell megismételni, ahányszor a szóbanlévő váltót, mint menetben használt váltót, vagy mint védő váltót használjuk. Ha p. o. valamely váltó pozitív 20 helyzetét tíz jelzőáramkörben kell ellenőrizni, úgy ahhoz harminc kontaktus szükséges, mégpedig tíz kapcsolóáram kontaktus a váltó véghelyzetének' ellenőrzésére, tíz váltókar-kontaktus a váltó-25 kar véghelyzetének ellenőrzésére és tíz kontaktus a váltókarok zárómágneshorgonyain, annak ellenőrzésére, hogy a váltókar tényleg zárva van-e, amint a jelző szabadra áll. 30 A találmány értelmében külön mágneskapcsolót alkalmazunk minden egyes váltóhoz, vágányzárhoz, reteszhez, stb., amely az előbb felsorolt kontaktusokat ellenőrzi, miáltal a szükséges kontaktusok 85 száma lényegesen csökken. Ekkor ugyanis minden egyes jelzőáramkörben a mágneskapcsolónak csak egyetlen kontaktusra van szüksége, amely az előbb megnevezett függőségi kontaktusok közül hármat helyettesít. 40 A találmány lényegét a rajzban példaként feltüntetett megoldás kapcsán részletesen ismertetjük. Az 1. ábrában (1) a kapcsolóáramkontaktus, (2) a váltókar zárómágnesének hor- 45 gonyán lévő kontaktus, (3) a tengelykontaktus, amely a pluszhelyzetben zárva van és (4) a találmány értelmében alkalmazott mágneskapesoló. Az 1. ábrában (Wl, W3) és (W7) vál- 50 tőkhöz három mágneskapcsolót és a (Gs2) vágányzárhoz egy mágneskapcsolót alkalmaztunk. A reteszhez szintén egy-egy mágneskapcsolót használunk. Amint a 2. ábrából látható, a (4) mágneskapcsolónak 55 egy (5) kontaktusa a jelzőkar (6) zárómágnesének, illetőleg a (7) szárnykapcsolónak áramkörében van. Ha azt ismert megoldás szerint készítjük a berendezést, akkor a 2. ábrában feltüntetett jelz»áram- 60 körben az (5) kontaktus helyett az (1, 2, 3) kontaktusokat kellett volna alkalmazni. Ha igen nagy terjedelmű állítóberendezésekről van szó, akkor a találmány útján lényeges megtakarításhoz 65 jutunk. A jelzők állásának biztosítása szempontjából lényeges körülmény, hogy a (4) mágneskapcsoló fenn ne akadjon. Amint a (4) mágneskapcsoló fennakad, úgy zárja 70 a jelzőáramkör (5) kontaktusát, bár az ellenőrzendő (1, 2) és (3) kontaktusok té-