118189. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső, villamos rezonátorként működő üreges testtel
tése végiett az alsó végen a rövidrezárókondenzátort alkotó két (6) és (10) eső közét a lehető legkisebbre választjuk. Az energiavezetéket alkotó (6) és (11) csövek 5 közét oly nagyra vesszük, hogy annak hullámellenállása révén a (12) antennának a rezonátorhoz legkedvezőbb hozzáigazodását érjük el. Az energiavezeték legkedvezőbb hullámellenállását célsze-10 rííon kísérletileg állapítjuk meg. A rezonátor üregét a (6) fémhenger, a (7) rács és a (8) és (9) részekből álló külső fémköpeny határolja. A rezgés feszültségi maximumhely© a (7) rács ós a 15 (8) csőxész között képződik. A (7) rács hézagain át aiz ultranagyfrekvenciájú váltómező résziben- a '(6) henger belsejére és a katódra terjed ki. Avégből, hogy ott rezonanciaterekneik zavaró gerjesztését és 20 rezgési energiának a,z áramihozizávezetéseken át való levezetését elkerüljük, a (6) henger belsejében a szigetelten behelye^ zett (5) és (5') szegek vannak, amelyeknek külső átmérője csak valamivel ki-25 sebb a (6) eső belső átmérőjénél. E szegek tehát a (6) csővel rövidrezárókondenzátoTokat alkotnak és a rácson belül oly, elosztott önindukciója és kapacitású rezgőkört alkotnak, amelynek saját frekven-30 ciája nagyobb, mint a rezonátoré. A katód és a rács közötti tér tehát sem alaprezgésében, sem pedig valamely felső rezgésben neim gerjedhet. A rezonátor csillapitásmentesítésére, ill. 35 rezgés keltésére különböző kapcsolások használhatók. Előnyösen a fékezőmezőskapcsolást használjuk, amelynél a kátédhoz képest a (7) rácsnak nagy pozitív, a (8) anódnak vagy fékezőelektródának pe-40 dig 0 körüli vagy negatív feszültsége van. A katódból kiinduló elektrónok részben közvetlenül a rács pálcáira jutnak, másik részül: a rács és nz anód közötti térbe hatol. Rezgő csőnél, azaz; a rezgési 45 folyamat közben, a csőben levő1 elektronáramok viszonya, azaz a közvetlenül a rácson végződő elektronáramnák a rácson áthaladó, az. anód előtt megforduló és ismét a rácshoz visszatérő elektron-50 áramhoz való viszonya megváltozik. A rács és az anód közötti rezgés folytán tehát magán a rácson következik bear^sanódtérbe behatoló elektronáram vezérlése. Az ezáltal előidézett elektronváltó-55 áram a rács és az anód között lévő váltófeszültséggel állandóan teljesítményt ad le, ha az az idő, amely alatt .az elektronok a rácstól az anóda előtti visszatérítő felületig jutnak, a magában a csőben létesített ultranagyfrekvenciáju rez- 60 géseik periódus tartamának kb. 3/5 részével egyenlő. A (7) rácson a (8) anód irányában áthatoló elektronokat a nagyfrekvenciájú mező úgy odamenet, mint visszamenet 65 fékezi, ezek tehát a velük a (4) és (7) között lévő egye Hímező közölte energiát a rezonátorra viszik át. Ha a váltófeszültség, amelyre a rezonátor felgerjed, elegendő nagy, úgy az elektronok már oda- 70 és visszamenetelük alkalmával annyira erősen fékeződnek, hogy a (8) anódtól visszatérve a (7) rácshoz körülbelül 0 sebességgel érkezínek. Ily körülmények között az elektrónokra átvitt egyenmező- 75 • energia legjobb kihasználása következik be. A leírt gerjesztés helyett, amelynél a (8) anód révén a (7) vezérlőrácson ingavezérlés következik be, a (4) katód körül 80 további vezérlőrácsot rendezhetünk el, amely a (4) katóddal együtt rezonátort alkot, mely vagy idegenvezérlésű, vagy pedig a (6, 8) és (9) közötti rezonátorral visszacsatoltan gerjed. Ez esetben tér- 85 töltésveaőrlésű és visszacsatolásos gerjesztő eloktróntmozgató folyamatokról van szó. Magnetronelrendezést is használhatunk akként, hogy pl. a 3. ábrabeli csőnél a (8) anód köré oly csévét teker- 90 cselünk, amely axiális mágneses mezőt ad. Ez az axiális mágneses mező a (7) rácsot az anód irányában elhagyó elektronokat ugyanúgy visszatérésre készteti, mint ahogy azt a 3. ábra szerinti el- 95 rendezésnél a fékezőmezőről feltételeztük. A vezérlés a magnetronelrendezésnél is az imént a rácson való ingavezérlésként megjelölt módon ' történhetik. Elgondolhatok még a gerjesztő elektronmozgató 100 folyamatoknak tetszőleges további kivitelei is, így pl. kátédként izzókatód helyett az izzókatód és gerjesztőanód. között átmenő elektronáramlás szolgálhat, vagy pedig harántimezővezérlésű elrendezés is 105 használható, amelynél elektronsugár harántmezőben két kondenzátorlap között felváltva, két felfogó közül az egyik, ill. a másik felé tereltetik. Az elektronkiválasztás alapján működő rezgéskeltés is 110 felhasználható. A találmány mindenesetre teljesen független a gerjesztő elektronmozgató folyamatok különleges rendszerétől, bármely gerjesztő rendszerrel összetéve kedvező és jelentős az esetben, 115 ha arról van szó, hogy nagy amplitúdójú váltófeszültséget és nagy rezgési teljesítményt kapjunk.
