118090. lajstromszámú szabadalom • Nyugszék vagy fekvőbútor, nap- vagy légfürdőkhöz

HÁGTAK KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BIKÓSÍ6 SZABADALMI LEÍRÁS 118090. SZÁM. VHI/C. OSZTÁLY. — 6R. 8466. ALAPSZÁM. Nyugszék vagy fekvöbutor, nap- vagy légfürdőhöz. Gerő István fürdőigazgató Budapest. A bejelentés napja 1937. évi augusztus hó 16-ika. Tudvalévő, hogy a napfürdőnek (esetleg fényfürdőnek), valamint a légfürdőnek nemcsak az általános, sokszor sportszerű testápolás tekintetében, hanem or-5 vosi szempontból is rendkívül nagy fontossága van. Orvosi szempontból a test vagy annak egyes részei tervszerűen és rendszeresen veitendők alá a napsugarak, illetve a levegő hatásának, mikoris a nap-10 sugár részint mint sugárzó hő, részint pedig mint fény fejti ki gyógyító hatását. Hasonlóképpen a légfürdőnél a levegőmozgás, a napsugárzás és a hőkisugárzás viszonya sokféle állapotot teremt és az 15 orvosi előírások egyes eseteiben a légfürdő napfürdővel kombinálandó. Egyébként az orvosi beavatkozástól függetlenül is gyakran előfordul, hogy az illető napozó személy különböző helyzetekben, 20 testének különböző részei tekintetében óhajtja a napozást. A találmány célja mindezeket a szempontokat az eddigieknél tökéletesebben kielégítő, kényelmes használatú nyugszék 25 vagy fekvőbútor létesítése. A szabadban alkalmazott, pl. napozáshoz használatos, eddigi nyugszékeket vagy hosszabb tartamú légfürdőzéshez használt (pl. tábori ágyakhoz hasonló) fekvőbútorokat eddig-30 elé, a nap állása vagy pl. a levegő mozgása szerint, minden alkalommal át kellett helyezni, ami aránylag körülményes és kényelmetlen v-olt/, világos ugyanis, hogy az illető személynek minden ilyen 35 alkalommal a nyugszéket vagy fekvőbútort el kellett hagynia, a bútort többékevésbbé meg kellett fordítania vagy fordíttatnia és azután vissza kellett feküdnie. Ez a hátrány még egészséges személyek részéről is meglehetősen érezhető volt és 40 nyugalmukat jelentékenyen zavarta; annál inkább volt az érezhető többé-kevésbbé súlyos (esetleg pólyába burkolt) egyéneknél, akiknek részére esetleg hoszszabb tartamú mozdulatlan fekvés volt 45 előírva. Ezt a hátrányt, a találmány szerint, úgy kerüljük el, hogy a nyugszéket vagy fekvőbútort függélyes vagy ferde tengely körül forgathatóvá tesszük. A találmány 50 célszerű megoldási alakja szerint a forgási ágyazószerkezetet úgy oldjuk meg, hogy egyrészt a talajról, a forgathatóságra való tekintettel, természetesen, megemelten alátámasztott bútor állékony- 55 sága kielégítő maradjon és hogy másrészt a forgatást, a szükséghez képest, kisebb-nagyobb szöggel, megerőltetés nélkül lehessen foganatosítani. Evégből a bútor alján, pl. ennek közepe táján meg- 60 erősített, rúdból vagy (szilárd és mégis könnyű) fémcsőből álló tengelyt, alul, lehetőleg nagy kerületű talppá szélesítjük ki és ezalatt hasonló nagykerületű, helytálló csapágyrészt vagy aljzatot, a 65 kettő között (talp és aljzat között) pedig lehetőleg nagy átmérőjű kerületi gyűrű mentén elosztott, gördülő ágyazótesteket, pl. hengereket, kúpokat vagy golyókat alkalmazunk. A forgástengely és ennek 70 talpa a nyngszékkel vagy fekvőbútorral maradandóan köthető össze, de a találmány összerakható nyugszékkel vagy ággyal kapcsolatban, melyeknél tehát az egész bútor összerakhatósága vagy szét- 75 szedhetősége, illetve könnyű hordozható-