118063. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás a vételi halkulást önműködően kiegyenlítő berendezéssel felszerelt vevőkészülékek csendes hangolására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 118063. SZÁM Vll/j. OSZTÁLY. — T. 5708. ALAPSZÁM. Kapcsolás a vételi halknlást önműködően kiegyenlítő berendezéssel felszerelt vevőkészülékek csendes hangolására. Telefunken Geselischaft í'iir drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1936. évi májas hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi májas hó 10-ike. A találmány a vételi halkulás jelenségeit önműködően kiegyenlítő berendezéssel felszerelt vevőkészülék, ily kapcsolások tudvalevőéin akként működnek, hogy 5 az erősítés fokát a vételi mező erősségének lefolyása szerint, azzal ellenkező értelemben önműködően változtatják, minek folytán a vevő kimenőoldalán oly jelei-ősséget kapunk, amely a vétel halku-10 lási jelenségeinek befolyásától közelítően mentes. E működési mód következtében a vevő hangolásakor, azon állások közötti helyeken, amelyekben az egyes állomások vehetők, az erősítés a hordfrekvetn-15 cia hiánya folytán maximális nagyságra nő, úgyhogy a zavarháttér (légköri zavarok, zúgás, motorzavarok, stb.) nagy mértékben erősítve jelentkezik. Minthogy a zavarháttér megfelelő erőssége esettén az 20 erősítés foka az, utolsó fok maximális teljesítményéig is nőhet, a hallgatót rendkívül bántó zavar keletkezik. E zavar elkerülésére javasoltak már a vevő valamely fokán alkalmazandó oly 25 reteszelést, mely az egész készülék erősítését igen kis értékre csökkenti, mindaddig, míg a vevőkészülék nincsen valamely adott hordihu,Hámra hangolva. A készülék működési módja ekkor úgy módo-30 snl, hogy az az egyes adók közötti területeken hangolás köziben önműködően el reteszelődik és csak a vételi rezgések minimális amplitúdójától kezdődően kapcsolódik be. „Csendes hangolás" alatt a 35 következőkben a hangolásnak ez a módja értendő. A fenti feladat megoldására javasolták már a vevőkaszkádban az egyiK erösitocső vezérlőrácsára reteszelő feszültség hozzávezetését, mely a vételi rezgéstől K> lüggő „kapcsoló feszültséggel" megszüntethető. Kapcsoló feszültség alatt tehát a leírásban és az igénypontokban azt a feszültséget értjük, amely a vevőt a bemenő amplitúdó meghatározott küszöb- 45 értéke fölött kireteszeli. Ezt a kapcsoló feszültséget a vételi feszültségnek a vevőkaszkájd oly fokozata mögött történő legyenirán yításáva 1 nyerjük, amelynél elegendő nagyfrekvenciájú feszültség már 50 rendelkezésre áll. Ezen ismert kapcsolásoknak hátrányai vannak, melyeket a következőkben kifejtett találmánnyal megszüntettünk. A hátrányok főleg a vezérlőfolyamat és a cső 55 kapcsolási folyamata közötti kedvezőtlen kölcsönhatásokból származnak, mert a két feszültség egy és ugyanarra a rácsra van vezetve. Ha a kapcsolőfeszültséget pl. nagy- vagy középfrekvenciaesőbe ve- 60 zetjük, úgy nagy jelamplitudónál a kapcsolófeszültség csúcsa a rácsfeszültség pozitív körébe nyúlhat. Ez esetiben a rácsra kapcsolt nagyfrekvenciájú rezgőkört a meginduló ráosóraim nagymérték- 65 ben fojtja, minek folytán a vétel érzékenysége csökken. További hátrányként megemlítendő, hogy a fenti jellegű kapcsolásnál a kapcsolófeszültségtől fiiggeitilmül a vezérlőrács munkapontja a klaratkite- 70 risztikagörbe erőseibb görbületének területére esik, miáltal a nem kívánatos tor