118031. lajstromszámú szabadalom • Elektroncsöves, kiváltképen erősítő csöves berendezés és hozzávaló kapcsolás

úgyhogy az egész cső szekrényalakot kap oly módon, hogy az elektronpálya kifelé teljesen le van ernyőzve. A (10) és (11) anódák közül, az egyik 5 vagy akár mindkettő «munkaanóda:>-ként lehet üzemben; munkaanódán értjük ,a következőkben azt az anódát, amelynek áramköréből áramot, illetve feszültséget hasznosítunk. A munkaanóda gyanánt nem lü használt anódát mindenkor más célokra lehet felhasználni, miként az a kiviteli példák kapcsán az alábbiakban még közelebbről meg van magyarázva. Az elektródák (8, 9) rendszere lencse-15 ként hat; az elektródákat elválasztó résnél a 2a. ábrán szakadozott vonallal berajzolt (21) jelű potenciálvonalak keletkeznek, amelyelven az elektronsugarak úgy törnek meg, mint a fénysugarak meglör-20 nének egy odahelyezel t (23) üveglencsén (lásd a 2b. ábrát) és a (2.3,1.5) rendszer clőkoncentrációt végez, ezért «előkoncentrációs optika -ként is jelölhető meg. Az előkoncentráció kívánt mértékét a (3) le-25 mez előfeszültségével szabhatjuk meg, a találmány szerint úgy, hogy az elektronsugarak a katód és a leképezendő (5) rekesznyílás között egymást ne messék, hanem a rekesznyíl,ásón mint párhuza-30 mos vagy közelítőleg párhuzamos nyaláb lépjenek át. A csövet következőképen lehet kapcsolni: A (12) anódtelep pozitív pólusa a (3) 35 és (5) segédanódákra, ezenfelül még a felső (9) szekrényre van kapcsolva;; a negatív pólus, az (1) katódra és. a vele kapcsolt (2) és (4) koncentrációs elektródákra van kapcsolva;. Egy az anódtelepről 1c-40 ágaztatott részfeszültség a!z alsó (8) szekrényelektródára van kapcsolva; célszerű a lelépnek ezt a leágaz tátott pontját közvetlenül földelni — lásd a rajzon a (13) földelést. A terelőlemezek egyikét, pl. a 45 (6) lemezt az erősítendő (14) feszültségforrással kapcsoljuk, amelynek másik pólusa a gyakorlatban majdnem mindig földelve van. A (7) lemezt a találmány szerint a (22) csúszókontaktus (2a. ábra) segélyé-50 vei a (15) feszültségelosztón keresztül földeljük. míg e feszültségelosztó szabad pólusát a (18) zárókondenzátor útján a.(10) anódával kötjük össze. A (10) anódra a (19) ellenálláson át, amelynek valamennyi 55 felhasznált frekvenciánál a (15) ellenálláshoz képest nagynak kell lennie, előfeszültséget kapcsolunk. A (11) anódát a (16) ellenálláson és a (17) kondenzátoron át földeljük. Az anódák a statikai előfeszüllséget a (12) telepről kapják, mimel- 60 lett megfelelő méretmegválasztás esetén a cső üzeme úgy rendezhető be, hogy ez az clőí'eszültség a (13) földfeszültséggel egyezzék. Adott esetben ezt úgy érjük el, hogy az anóda előtt egy, a (9) szekrényeleik- 65 Irodával kapcsolt (9a) hálót (2a. ábra) rendezünk el, továbbá megnöveljük a (9) szekrényelektródának a csőtengely irányába eső hosszát, amikor ugyan szélesebb elektronképet kapunk, az egy voltra 70 számított és milliméterben kifejezett elterelési érzékenység azonban nő. Utóbbi szerkezeti kiképzés mellett a (18) kondenzátort. a (19) tápláló ellenállást és a (17) kondenzátort elhagyjuk. A felerősített fe- 75 szüllséget a (20) zárókondenzátoron át vezetjük el. A találmány szerinti berendezés működési módja a következő: A már ismertetett módon az (1, 2, 3, 80 4) kondenzorelrendezéssel hatályosam megvilágított (5) rekesznyilásf a (10) és (11) anódák síkjában élesen leképezzük. Ez a leképezés azáltal sikerül, hogy az alsó rendszer: a (6) és (7) terelőlemezek, vala- 85 mint a (8) védőernyő közösein kevésbbé nagy pozitív előfeszültségre vannak kapcsolva, mint a (9) és esetleg (10, 11) részekből álló felső rendszer. A fentiekben már rámutaLlunk arra, 90 hogy az optikai analógia folytán hasonló esettel van dolgunk, mintha az (5) lemez nyílását (2b. ábra) a (23) lencse segélyével a (10, 11) anódák síkjában képeznők le. 95 A geometria optika szabályait alkalmazva, a 2b. ábrán berajzolt jelölések mellett áll, hogy [í __ b V _

S ahol !} a y rés képe, (b) a kép, (g) a tárgy- 100 távolság. A geomeLriai elektronoptikában az ehhez hasonló képlet ^ = 1/^L r S V e|S ahol ey a (3) lemeznek, e{3 a (10), (11) anó- 105 dák potenciálja: ha e két potenciál egyenlő, vagyis ey = e8, ugy (i b Y S A rajzon feltüntetett példában b=50mm; g=100mm;y =0.5 mm, aminek folytán a 110 fentiek szerint £ =0.25 mm. Módunkban áll tehát, úgy mint az optikai rendszereknél, a távolságok megfelelő megválasztá-