118017. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék fémes testek oxidálódás nélküli izzítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118017. SZÁM. XVI/d. OSZTÁLY. — 8. 16104. ALAPSZÁM. Eljárás és készülék fémes testek ozidálódás nélküli izzitására. Magyar Siemens-Schuckert Művek Villamossági Részvénytársaság, Budapest. A bejelentés napja 1935. évi október hó 24-ike. Fémeknek oxidálódás nélküli izzitására többféle eljárás ismeretes. Nevezetesen eljártak akként, hogy az izzítandó fémes testet a tartány és © test között elrendezett 5 vasforgácsban ágyazták. Ez az eljárás azonban körülményes, sok időt igényel és azonkívül drága is, mert a töltőanyagként alkalmazott vasforgács tekintélyes holtsúly, melynek tömege a hasznosan izzítandó fém 10 tömegéhez úgy aránylik, mint 1:1, és amelyet szintén fel kell melegíteni. Ez a felmelegítés melegveszteségeket okoz, amely melegveszteség állandó üzemben el nem hanyagolható. Eljártak akként is, hogy az 15 izzítást védő gázatmoszférában végezték. Ehhez az eljáráshoz azonban bonyolult berendezés szükséges és azonkívül az eljárás a robbanás veszélye miatt rendkívül hátrányos. Éppen ezért áttértek olyan el-20 járásra, amelynél az izzítást levegő kizárásával végzik. Evégből rendszerint úgy járnak el, hogy az izzítandó anyagot tartalmazó, légmentesen elzárható tartányból a levegőt különleges eszközök, pl. légszi-25 vatyűk alkalmazása nélkül, csupán magas hőfokra való felhevítéssel űzik ki és azokat a nyílásokat, amelyeken át a tartányból a gázok és gőzök kilépnek, ezek eltávozása után szelepekkel, vagy más 30 zárószervekkel légmentesen elzárják. A tartány légmentes elzárására bármilyen ismert eszköz, pl. a fedélzár hidegentartása is megfelel. Kitűnt, hogy ennél az eljárásinál az 35 izzított anyag tényleg nem oxidál, de az izzított anyag külső felületére az izzítás után és a lehűlés közben koromszerű réteg rakodik, ami anyagveszteséggel jár. Éz a réteg, mint a vizsgálatok folyamán kitűnt, olaj- és zsírgőzökből ered, melyek 40 izzítás közben részben szárazon desztilálódnak, részben elégnek. Ezek az olaj- és zsírgőzök az izzítás folyamata alatt azokból a tisztátalanságokból keletkeznek, melyek az izzítandó anyagon a megelőző tö munkafolyamatok közben halmozódtak fel. A találmány értelmében a fenti hátrányokat úgy küszöböljük ki, hogy a vákuummal dolgozó izzítóeljárást olyan izzító el járással egyesítjük, amelynél az izzí- 50 tandó testek egymásközti tereit, valamint az izzítandó testek és a tartány közötti teret vasforgáccsal, vagy más alkalmas anyaggal töltjük ki. Ilymódon mesterségesen létesítjük azokat a külső rétegeket, me- 55 lyekre a zavaró kormos réteg lerakodhatik. Az izzítandó anyag felülete eközben teljesen tiszta marad és így a fentemlített anyagveszteségek sem jelentkeznek. A találmány szerinti eljárással nem- 60 csak ja vákuumeljárás előnyei és a forgácsban történő izzítás előnyei érhetők el, hanem ezeken túlmenőleg azt az előnyt is biztosítjuk, hogy a felhevítendő holt tömeg rendkívül kicsiny, nevezetesen a 65 hasznosan izzítandó tömegnek körülbelül csak egytizede, míg az ismert forgácshevítő eljárásnál a két tömeg egymáshoz mint 1:1 viszonylik. Hogy a forgácsnak ily kis mennyisége elegendő legyen, a leg- 70 több esetben célszerű vagy szükséges, hogy az izzítandó anyagot a tartányon belül, a fémtömeget szorosan körülfogó héjazat-