118015. lajstromszámú szabadalom • Készülék síneknek talpfához való rugalmas kötésére

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118015. SZÁM. V/a/l. OSZTÁLY. — R. 7183. ALAPSZÁM. Készülék síneknek talpfához való rugalmas kötésére. Küping- Max magánzó, München. Pótszabadalom a 111315. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1937. évi március hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1936. évi április hó 6-ika. A 111315. sz. törzsszabadalom tárgya sínmegérősítés talpfákon, melynél előre a talpfákba fúrt lyukakba egymásrafektetett acélrugószalagokból álló szege-5 ket vernek. Mivel e szegeknek hosszú, hajlított fejrészük van, melynek a beverésnél a sínfej mellett kell elhaladnia, a síntalptól bizonyos távolságra kell azokat a talpfába verni. Az eddig általában 10 használatos alátétlemezek ehhez a megerősítési módhoz tehát nem alkalmazhatók, mert a rögzítőszerv vezetésére való furatok közvetlenül a síntalp mellett feküsznek. Ezek a lemezek több-16 nyire túl rövidek is ahhoz, hogy a furatokat a síntalptól elég nagy távolságra alakíthassuk ki. A törzsszabadalomban védett megerősítési módot a síneknek közvetlenül a talpfára való erősítésére 20 sem használhatjuk, mert ahhoz a rögzítőszerveket szintén közvetlenül a síntalp mellé kell a talpfába verni, hogy a sín a szeg szárára támaszkodhassék. A találmány értelmében az új sínle-25 rögzítésnél a rögzítőszerveket közvetlenül a síntalp mellé lehet a talpfába verni. Ez úgy érhető el, hogy a rögzítőszerv felső, hajlított része a síntalpat átíveli és a sínfej függőleges vetületének körzetébe, 30 célszerűen a síngerincig ér. E feltétel azért döntő jelentőségű, mert a sín támadópontjának a szegfejen lehetőleg távol kell lennie a szeg szárától, mert különben a sín a rugósszeget, de ugyanúgy 35 a közönséges sínszeget is, idővel a talpfából kihúzná. Azzal, hogy a szegfej hoszszát úgy alakítjuk ki, hogy az a sínfej függőleges vetületének körzetébe, célszerűen a síngerincig ér, az új sínlerögzítésnél is elérhetjük, hogy a szegfej elég 40 hosszú ahhoz, hogy a megkívánt rugalmasságát megtartsa. A rugós szeg beverése közvetlenül a síntalp mellett, a fej hosszú kialakítása miatt, nehézségekbe ütközik. A szeget tehát először -— 45 már ismert módon — a sínnel párhuzamosan álló fejjel kell oly mélyre beverni, míg a fej a sínfej alá nem kerül; ekkor a szeget 90°-kal elforgatjuk a sín felé úgy, hogy a feje erre merőlegesen áll. 50 Most azután beverhetjük a szeget egészen a síntalpig. Hogy a szeg szárának az elforgatását a talpfák furatában lehetővé tegyük, a rugószalagok alsó részét úgy kell kialakítanunk, hogy együttes 55 keresztmetszetük köralakú legyen. Miután ennél az új sínrögzítésnél a szegfej hosszát a síntalp szélessége szabja meg, a szegfejet, a szokásos alakjától eltérőleg, rövidebbé kell kialakítanunk, hacsak 60 a síntalp nem rendkívül széles. A szegfej megrövidítése folytán fennáll tehát annak a veszélye, hogy az már nem lesz eléggé rugalmas. E veszély elkerülése végett célszerű, ha nem valamennyi a 65 szeget alkotó rugószalagot hajlítjuk a síngerincig. Ha pl. a szeg — miként a legtöbb esetben — két acélrugószalagból áll, akkor az egyiket hajlítjuk a síngerincig, míg a másik szalagot meghagyjuk egye- 7® nesen felfelé irányuló állásában és kímélése céljából a végén, előnyösen, fejjel látjuk el, mely alá a szeghúzó kapaszkodhat.