118000. lajstromszámú szabadalom • Berendezés sínjárműveknek lejtős pályákon a fékezett állapotból való megindítására

r "• •• ' .r . • •'* Megjelent^ /évi április hó 15-én. \, MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 118000. SZÁM. Y/b. OSZTÁLY. — ír. 8184. ALAPSZÁM. Berendezés sínjárműveknek lejtős pályákon a fékezett állapotból való megindítására. Ganz és Társa, Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Részvénytársaság-, budapesti cég. A bejelentés napja 1936. évi március hó 14-ike. Oly motoros sín járműveknél, amelyeknek igen nagy emelkedőkön kell indulniok, jelentékeny nehézséget okoz az a tény, hogy a jármű fékjének megoldása 5 után, mielőtt még az indításra szolgáló dörzskapcsoló a vonóerőt a járműnek át tudná adni, a jármű saját súlyánál fogva az emelkedőn visszafelé kezd gördülni. Ez a gördülés nagy emelkedőkön igen jelen-10 tékeny lehet, úgy, hogy am üzemre nézve veszélyeket is okozhat. Erőművi (tehát súrlódó dörzskapcsolóval történő) indításnál nem követhető az az indítási módszer sem, aimit villamos 15 áttevéssel ellátott járműveknél alkalmazni szoktak, hogy t. i. a vonóerőt a járműre még fékezett állapotában rákapcsolják és csak azután oldják a féket. A vázolt nehézség a találmány szerint 20 az alább leírt berendezéssel szüntethető meg. Ennél a berendezésnél a járműnek (célszerűen motorkocsinak) álló helyzetben való megfogására egy elektromágneses 25 sínfék van alkalmazva, melyet oly módon erősítünk a kocsitesthez, hogy a jármű ahhoz képest hosszirányban bizonyos mértékben elmozdulhat. Erre a célra a sínj fék a járműhöz képest a legmegfelelőbb 80 megoldás szerint rugózva van és pedig ön magában isimert módon úgy, hogy a rugó a sínféket a hosszirányú, elmozdulás középhelyzetében tartja. A rugózásnak (a i rugó előfeszítése folytán) célszerűen olyanig nak kell lennie, hogy a sínféknek a kö[ zéphelyzetből való legkisebb elmozdítására is már erő kifejtése legyen szükséges, de ez az erő ne legyen túlnagy. Elképzelhető természetesen olyan megoldás is, ahol a sínfék rugózás nélkül, csupán egy 40 hosszirányú mozgásában határolt (pl. hosszirányú pályán szélső ütközők közt vezetett) felfüggesztéssel készül. Ugyanígy elképzelhető olyan megoldás is, ahol a sínféket rugó helyett valamely rugal- 45 mias közeggel, pl. sűrített levegővel működtetett szerkezet tartja középhelyzetóben. Amikor a jármű hegymenetnél megáll és a sínfék mágneses teste a sínhez rögzí- 50 tődik, a jármű a sí 11 fékhez képest saját súlyánál fogva kissé visszacsúszik és a rugót összenyomva rátámaszkodik a sínfékre. Indításnál, amely ebben az esetben a sínfék előzetes megoldása nélkül törté- 55 nik, az összenyomott rugó szintén ad a járműnek egy bizonyos értékű, lejtőn felfelé irányuló erőt és így a dörzskapcsolónak segít is az indítás első pillanatában. Mihelyt a dörzskapcsoló kezdi kifejteni az 60 emelkedő legyőzésére szükséges erőt, a jármű a fent vázolt módon megindul, a rugó kitágul, úgy, hogy a járműnek a sínfékhez való viszonylagos helyzete megváltozik. Ezt a jármű és a sínfék közti vi- 65 szonylagos elmozdulást arra használjuk fel, hogy egy villamos érintkezőpárt nyitunk, mellyel megszakítjuk a sínfék mágnestekercsében keringő áramot és ezáltal a sínféket feloldjuk. Ennek megfelelően a 70 jármű és a sínfék közt megengedett elmozdulásnak legalább is oly mértékűnek