117874. lajstromszámú szabadalom • Távjelzőkábel

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 117874. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — S. 15983. ALAPSZÁM. Távjelzőkábel. Siemens & Halske Aktiengesellschaft, Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1935. évi július hó 16-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi július hó 17-ike. Távjelzőkábelekben az áthallási, valamint külső eredetű zavarok csökkentése végett vezetőernyőket alkalmaznak. Az ernyőhatás lehető fokozása végett kell, 5 hogy az ernyőknek jó vezetőképességük legyen és hogy azok lehetőleg zárt csövet alkossanak. Mivel azonban az ilyen zárt cső aránylag drága és nem hajlékony a kellő mértékben, az ernyőket a kábelek-10 ben mint szalagtekercseket állítják elő, mimellett a szalagok staniolból, fémezett papirosból vagy mágnesezhető anyagokból állanak. Kis frekvenciájú üzemben az ily kábelek megfelelnek. Hogy azon,15 ban nagy frekvenciájú távjelző áramok és nagy vezetékcsillapítás esetén is áthallásmentes legyen a kábel, egymás fölött fekvő több szalagtekercsből álló ernyőket alkalmaztak. Ezek nemcsak költ. 3p ségesek, hanem a kábel átmérőjét túlságosan megnövelik. A találmány abból a felismerésből indul ki, hogy a távjelző áramok okozta örvényáramok pályája az erek irányával azonos ;25 irányú. E felismerés alapján a találmány értelmében az ernyőzendő ércsoport (érpár, érnégyes stb.) köré jól vezető anyagból készült több szalagot vagy drótot rendezünk él és ezeket ugyanabban az irány,30 ban sodorjuk, mint az ércsoport ereit. Célszerű, ha az érnyőző szalagok vagy drótok sódrathossza megegyezik az ércsoportok sodrathosszával. így elérjük, hogy az ernyőben indukált 35 örvényáramok, melyek az ércsoport sodl""i

rási irányát követik, kis ellenállású fémes rétegekben keringjenek. Az eddigi megoldásnál az örvényáramok a szalagtekercs egyes meneteinek ütközési helyein aránylag nagy ellenállásba ütköztek. Ezért az 40 ilyen szalagtekercselésből készült ernyők esetén az örvényáramok nem fejlődhetnek ki abban a mértékben, amelyben erre a mágneses mezőnek ernyőzése végett szükség volna. Ennek következménye, 45 hogy a mágneses mező a gyenge ernyőzés folytán behatol az ólomköpenybe és ott nagyfrékvenciák esetén nagy veszteségeket okoz, mert az ólomköpeny létesítette járulékos veszteségek nagyírekven- 50 ciák esetén, a borítóanyag fajlagos ellenállásának négyzetgyökével növekednek. Ha azonban a találmány értelmében az ércsoport fölé hosszirányban sodrott szálagokat vagy drótokat alkalmazunk, me- 55 lyek sodratiránya ugyanaz, mint az ércsoport sodratiránya, akkor az örvényáramok útjának ellenállása kicsiny és így jó ernyőző hatást kapunk. Az ernyőt lehetőség szerint zárt sodrat- eo menettel készítjük. Egyik egyszerű kiviteli alak, hogy több vékony szalagot : úgy sodrunk, hogy azok egymást átlapolják. Eljárhatunk azonban úgy is, hogy két réteg szalagot egymás fölé sodrunk, gg úgyhogy a külső rétegben fekvő szalagok a belső rétegben fekvő szalagok menetei 1 közötti hézagot lefedjék. Az ernyő készülhet egymás felett fekvő és váltakozva egy és két szalagból álló, vagy pedig folytató- 70 lagosan két egymás fölött elrendezett szalagból álló rétegekből is, mimellett a ; szalagok egymással szomszédos szegélyeit zárt réteg létesítése végett, egymással összeköttetésbe hozzuk. 76 A találmány szerinti ernyők különösen