117853. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a dimetilxantinok új vegyületeinek előállítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABAMLMT SZABADALMI LEÍRÁS 117853. SZÁM. IY/h/2. OSZTÁLY. — Ér. 8340. ALAPSZÁM. Eljárás a dimetilxantinok uj vegyületeinek előállítására. Mag-, pliarm. Grossberg Ignaz gyógyszerész, Wien. A bejelentés napja 1937. évi január hó 12-ike. Ausztriai elsőbbsége 1936. évi március hó 30-ika. Ismeretesek már dimetilxantinoknak szerves savak, mint pl. kámforsav, szali­cilsav, tejsav, benzoesav alkáli, illetve földalkáli sóival való különféle vegyületei, 5 amelyeket terápiai célokra használnak fel. E vegyületeknek elsősorban az a célj uk, hogy a teobromint könnyen oldódó és jól felszívódó vegyületekbe vigyék át. Fajlagos csillapító (szedatív) hatást azon-10 ban a már ismert vegyületek nem mutat­nak. Javaslatba hozták tehát az említett teobrominvegyületekhez szervetlen bróm­sóknak vagy barbitursav-vegyületeknek hozzákeverését. E keverékek számos hát-16 rányt mutattak, mivel sok beteg csak rosszul tűri a brómsókat, míg a barbitur­sav vegyületek számos esetben erős fá­radtságot és kábultságot idéznek elő, miért is, különösen szellemi munkát végző 20 egyéneknél, nem alkalmazhatók. A találmány a dimetilxantinok terápiai­lag értékes olyan új kettősvegyületeinek előállítását célzó eljárás, amely vegyüle­tek mentesek a fenti hátrányoktól és vér-25 nyomáscsökkentő, valamint diuretikus hatásuk mellett határozottan csillapító és görcsszüntető hatást fejtenek ki, anél­kül, hogy az ismert készítményeknek nem kívánatos kísérőjelenségei mutatkozná-30 nak. Ennélfogva a találmány szerinti el­járással készült vegyületek a tartós keze­lésre is alkalmasak. A találmány szerinti eljárás abban van, hogy valeriánsavakat, előnyösen izo-35 valeriánsavat vagy azok sóit dimetil­xantinokkal, illetve azok fémvegyületei­vel átalakítjuk. Fémvegyületek gyanánt alkáli-, ammónium- vagy földalkáli-ve­gyületeket használunk az átalakításhoz. 0' Az utóbbi csoportból különösen a kalcium 40 és stroncium-vegyületek, az első csoport­ból pedig a nátrium-, litium- és ammó­nium-vegyületek jönnek tekintetbe. A komponensek átalakulásánál a dimentil­xantinoknak célszerűen moláris mennyi- 45 ségeit alakítjuk át valeriánsavval, illetve izovaleriánsavval, vagy ezen savak vala­mely alkáli, illetve földalkáli sójával, és pedig úgy, hogy pl. 1 mol teobrominnát­riumra 1 mol nátriumizovalerianat, vagy 50 1 mol teofillinstronciumra 2 mol stron­ciumizovalerianat kerül behatásra. Az átalakítás úgy történhetik, hogy a hasz­nált xantinnak meghatározott mennyi­ségét valamely alkáli- vagy földalkáli- 55 hidroxid kiszámított mennyiségével a vízben oldódó fémvegyületbe visszük át és ugyanabban a reakciófolyadékbah, vagy elkülönítve állítjuk elő az illető valeriánsavas sót és alakítjuk át a xan- 60 tinvegyülettel. A reakciófolyadék be­sűrítése útján könnyen megkaphatjuk az új vegyületet. A komponensek átalakí­tása azonban pl. olyan mennyiségű oldó­szer jelenlétében is történhetik, amennyi 65 a komponensek oldására elégtelen. 1. példa. 100 súlyrész vízmentes izovaleriánsavat 259 súlyrész 15 %-os nátronlúgban felol­dunk és vízfürdőn bepárolunk. A vissza- 70 maradt üledéket homokfürdőben óvato­san megolvadásig felhevítjük és lehűlés után porítjuk. 66 súlyrész nátriumhidroxidot 66 tér­fogategységnyi párolt vízben feloldunk 76

Next

/
Thumbnails
Contents