117810. lajstromszámú szabadalom • Villamos kondenzátor
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 117810. SZÁM. VlI/g. OSZTÁLY. — T. 5723. ALAPSZÁM. Villamos kondenzátor. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Tele^raphie m. b. H. Berlin. A bejelentés napja 1936. évi május hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1935. évi május hó 25-ike. A találmány villamos kondenzátor, melynek nagy mechanikai szilárdsága ós tömör felépítése van. A kondenzátor szerkezete lehetővé teszi, hogy ugyanazokból 5 a kapacitiv elemekből szükség szerint soros-, párhuzamos, vagy vegyes kapcsolású elemsorozatokat készítsünk. A következőkben a rajz kapcsán a találmány szerinti kondenzátor felépítési 10 módját ismertetjük. A kondenzátor leglényegesebb alkatrészei egy dielektromos alaplemez, melyben több nyílás van, fémes csapok, amelyek e nyílásokban, vagy azok egy részében vannak megerősítve 15 és kapacitiv szerkezeti elemeket képező dielektromos tárcsák, amelyeknek mindkét sík oldalán a felület egy része fémesítve van. Az 1. ábra magát az alaplemezt mu-20 tatja. A lemez anyaga lehet bármely alkalmas dielektromos anyag és a lemezben (2) furatok vagy kimetszések vannak. Valamennyi furatban vagy azok egy részében fémes (3) csapokat (2. ábra) rög-25 zítünk. Ha a rögzítés becsavarolással történik, akkor célszerű, hogy az anyamenetet fémből készítjük és az (1) alaplemezbe beszereljük. Amennyiben kívánatos, egyes, vagy valamennyi csapon áramvezető (4) 30 zászlókat is alkalmazhatunk (3. ábra), amelyeket a csapok becsavarásukkor az alaplemezzel közrefognak. E zászlókat a csapokkal összeforrasztjuk. A 4. ábra a (3) csapokkal és a (4) 85 zászlókkal összeszerelt (1) alaplemezt mutatja. Az ily módon elkészített vázra (kalitkára) helyezzük a kapacitiv egységeket képező tárcsákat. Ilyen tárcsát példaként mutat az 5. ábra. A tárcsa dielektromos anyagból 40 van; célszerűen kerámiai anyagból készítjük. Különösen előnyösek azok a kerámiai anyagok, amelyeket a természetben előforduló titándioxid adagolásával készítenek és amelyeknek dielektromos 45 állandója (80)-nál nagyobb. A tárcsa (5) dielektromos anyagú teste mindegyik sík felületén, a felület nagyobb részére kiterjedő fémes (6) bevonatot hord. Mindegyik tárcsában furatok (az 5. ábrabeli 50 íárcsában nyolc furat) vannak, melyek közül néhány, pl. a (7) és (7') furatok belső oldalukon fémbevonattal vannak ellátva. A (7) furatban levő fémes bevonat vezetőileg függ össze a lemez felső oldalán 55 levő (6) fémes bevonattal. A kettőt egymással a felvett példában fémből készült (9) híd köti össze. Hasonlóképen, a (7') híd útján, függ össze a (7') furat belső fémes bevonata az (5) lemez alsó 60 sík felületén levő fémes bevonattal. A tárcsákat a 4. ábrában feltüntetett vázra úgy fektetjük fel, hogy a csapok a tárcsák furatain átmennek. Jó érintkezés és kellő szoros rögzítés végett a furatok 65 belső, fémbevonattal ellátott falait az azokon átmenő csapokkal összeforrasztjuk. Elegendő, ha evégből a. forrasztópálcát, vagy más alkalmas hőforrást a csapok felső végeihez tartunk. A csapok jó hő- 70 vezető képessége következtében a furatok közelében levő forrasz megömlik és a furatok oldalfala, valamint a csapok közötti hézagot teljesen kitölti. Az ilyen eljárással a tárcsák dielektromos anyagát csak igen kis mértékben veszélyeztetjük, 75
