117805. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó eljárás és berendezés
tási vonalai közé esnek és így összekulcsolt vonalas képet kapunk. Ha pl. (tl, t2, t3) stb. időpontok közötti időközök a függélyes kitérítőimpulzusok periódusának fe-5 lelnek meg, akkor az első két impulzus amplitúdója (tl), illetőleg (t2) időpontokban (yl), illetőleg (y2). E két amplitúdó különbsége azt a különbséget jelképezi, amely egymásután következő képkeretek 10 egy-egy megfelelő vízszintes letapogatási vonalának helyzete között fennáll. Itt megjegyezzük, hogy hia a 9. ábra szerinti iurészfogimpnlzusok frekvenciája másodpercenként 60, akkor ezek az im-15 pulzusok a 10. ábrán látható 60 periódusú impulzusokra és a 11. ábrán látható. feleakkora frekvenciájú, azaz 30 periódusú impulzusokra bonthatók fel. Ez a körülmény a találmány egyik 'később 20 leírandó foganatosítására nézve különösen fontos. Az egymásután, következő fűróstzfoghullámok amplitúdóinak különbségét a 9. ábrán erősen nagyított léptékben tün-25 tettük fel. Ténylegesen a kisebb fűrészfog amplitúdója a nagyobb fűrészfog amplitúdójának mintegy 99.8%-a. A 8. ábra szerinti görbék elősegítik annak megértését, hogy rendszerünkben 30 az összekulcsolódott kép hogyan áll elő. Nyilvánvaló okokból a rajzon a vízszintes kitérítőimpulzusokat jelképező (54) görbe egy-egy függélyes kitérítőimpulzus számára csak néhány vízszintes ki-85 térítő impulzus t mutat. Amint a rajzon feltüntettük, a találmány célszerű kiviteli alakjánál a függélyes kitérítőimpulzusok mp-ként 60 periódusúak, míg a víziszintes kitérítőimpulzusok mp-ként 40 7200 periódusúak. Hogy az M-jelzésű „előállított mintát" a 8. ábra jobboldalán alkalmas módon megszerkeszthessük, a fűrészifogakat a 9. ábrám látható fűrészefogakhoz képest ellentétes irányú lojtés-45 síel tüntettük fel. így az előállított minta, hJa azit a görbékből megszerkesztjük, a vevőkészüléknél ténylegesen alkalmazott letapogatásnak felel meg, ahol a letapogatás felülről lefelé és balról jobbra tör-50 ténik. Az előállított minta azokat a nyomokat jelképezi, amelyeket a katódaeugár a vevőcsőben lévő fluoreszkálóernyőn létesít. A rajzból kitűnik, hogy iaz előállított 55 mintát a görbékből hogyan vetítettük ki. Például láthatjuk, hogy az előállított minitia (2) nyomán lévő (P) pontot úgy kapjuk, hogy a vízszintesen kitérítő (2) fűrészfog egyik pont jából a függélyesen kitérítő első fűrészfogig a szaggatott (56) függé- 60 lyest húzzuk, majd e pontból a szaggatott (57.) vízszintest húzzuk addig, amíg az (58) függélyest metszi, mimellett az (58) függélyesnek a minta jobboldali szélétől való távolsága egyenlő a vízszinté- 65 sen kitérítő (2) fűrészifog előbb említett pontja és e fűrészifog alsó vége közötti távolsággal. A vízszintes irányban kitérítő (1) fűrészifogimpulzus az előállított mintán az (1) nyomot hozza létre. A többi 70 kitérítő fűrészifogimpulzxtst és az előállított mintán ezeknek megfelelő nyomokat hasonlóképen ugyanazokkkial a vonatkozási számokkal jelöltük. Nyilvánvaló, hogy az egyik képkeret vízszintes letapo- 75 gatási vonalai vagy nyomai a következő képkeret megfelelő vonalai közé, e vonalak közti távolság közepére esnek. Az (1) adócső (4) mozaikernyőjén megjelenő minta a 8. ábrán bemutatott min- 80 tának felel meg. Megjegyzendő, hogy a szokásos gyakorlat az, hogy a (4) mozaikernyőre megfordított képet vetítünk és azt alulról felfelé tapogatjuk le és nem felülről lefelé, mint a vevőkészüléknél. 85 Áttérünk már most találmányunknak a 7. ábrán bemutatott kiviteli alakjára, ahol az egymásután következő függélyes fűrészfogalakú kitérítőimpulzusok amplitúdóinak különbségét a (61) járulékos 90 oszcillátorral állítjuk elő, amely a főoiszciLlá tor-frekvencia valamely osztójának megfelelő frekvencián rezeg. Az 1. és 7. ábrán a hasonló részeket ugyanazokkal a vonatkozási számokkal jeleztük. 95 A 7. ábrán bemutlatott áramkörnél a (27) kiesütőcső (28) katódája közvetlenül földelt, úgyhogy a szinkronizáló impulzus alakjának a kisütőcső impedanciájára nincs közvetlen hatása, mint az 1. 100 ábra esetében. Ehelyett a (27) cső anódaimpedanciáját a (23) kondenzátor egyik kisülése alatt kizárólag a (15) főoszicillátor szolgáltatta imipulzus, míg a következő kisülése alatt a két (15) és (61) osz- 105 cillátornak összetett kimenőenergiája szabályozza. Az osztófrekvenciájú (61) oszcillátor, amely az alább leírandó példánál olyan beállítású, hogy a szinkronizáló impulzu- 110 sok szabályozóhatása alatt a (15) főoszcillátor frekveciájának feliével rezeg, bármilyen megfelelő típusú lehet; a rajzon ezt a főoszcillátorhoz hasonlóan mint záróoszcillátort tüntettük fel. A (61) oszcillá- 115 tor rácsáramköre a (62) ellenállás és a