117796. lajstromszámú szabadalom • Fekvőszék

MAÖYAK KIKÁLY1 SZABADALMI BIB.Ó8Í6 SZABADALMI LEÍRÁS 117796. SZÁM. YIII/'c. OSZTÁLY. — K. 13894. ALAPSZÁM. Fekvőszék. Kutor Ferenc, mechanikussegéd, Budapest. A bejelentés napja 1937. évi április hó 19-ike. Az ezideig ismeretes összes fekvőszékeknél megvan az a hátrány, hogy azokon a pihenő személy csak háton tud feküdni, de az oldalt vagy hasonfekvés 5 egyrészt a fekvőszék keretének szerkezeti kialakítása, másrészt a lábtámasz és a tartóvászon alakja folytán nem lehetséges. Oldalt vagy hason fekvő helyzetben ugyanis a főkerettől eltávolítható 10 lábtámasz nélkülözhetetlen harántössze. kötő rúdja a csípőt vagy a láb combrészét, esetleg a térdet minden esetben nyomja és így kényelmetlen. A találmány megszünteti az ismerte-15 tett hátrányt és tárgya oly fekvőszék, amelynek tartóvászna a törzs- és háttámaszkereten, továbbá a lábtámaszon is egyetlen, összefüggő vászoncsíkból áll és tartó kerete, valamint a lábtámasz 20 oly helyzetbe hozható, amelyben a tartóvászon közel vízszintes, mikoris azon oldalt vagy hason is kényelmes fekvés lehetséges. A találmány értelmében továbbá az 25 egyes részek csatlakozásainál és egyéb részletekben tökéletesebb megoldásokat alkalmazunk, amelyek a mellékelt rajz kapcsán a következő részletes leírásból tűnnek ki. A rajzon a találmánynak so mozgó rendszert alkotó, ú. n. hintásfekvőszéknél alkalmazott kiviteli alakját vázlatosan tüntettük fel. Az 1. ábra a fekvőszék váza, tartóvászon nélkül, távlati nézetben. A 35 2. és 3. ábra részletrajz. A 4. ábra a mozgékony váz két különböző használati helyzetének vázlatos rajza. Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál a fekvőszék vázának az (1, 1) illetve (2,2) éO> hosszlécekből és a (3, 3) illetve (4) keresztrudakból álló, két íőkerete van. A két főkeretet az (5, o) és (6, 6) csuklósan csatlakozó rudak kötik egymással össze aképen, hogy mindkét főkeret a talajra 45. támaszkodva egymáshoz képest különböző szöghelyzeteket foglalhat el, amelyeket egyrészt az (5) és (6) rudakból alkotott csuklós-rendszer, másrészt a (7, 7) hosszlécekből és a (0) keresztrúdból álló 50> kapcsolókeret határoz meg, amint azt egyébként a 114.006. sz. magyar szabadalmi leírás is ismerteti. Az utóbbi kapcsolókeret (7) hosszléceiben (9) bevágások vannak, amelyek a (7) hosszlécek- 55-bői kiálló, vagy ezeket összekötő keresztirányú (15) peckekbe vagy (a rajzon fel nem tüntetett) keresztrúdba akaszthatók és így a két főkeret alsó végeinek egymástól való távolságát biztosítják, 60 azonban az alkotott négyszögrendszer folytán a támaszpontok körül csuklós elmozdulást lehetővé tesznek. A (2, 2) hosszlécekből és a (4) keresztrúdból álló egyik főkeret felső végéhez a 65 (10) és (11) hosszlécekből, továbbá a (12) és (13) merevítő keresztrudakból álló lábtámasz csuklósan csatlakozik, előnyösen azon a ponton, ahol a (14) kéztámaszt is hordó (5, 6) rúdrendszer kapcsolódik a 70 (2) hosszlécekhez. E kapcsolat ellentétben az ezideig ismert megoldásokkal, nem oldható, úgyhogy a lábtámasz az egyik főkerettel állandó összeköttetésben áll és adott esetben a csuklós kapcsolat 75-útján a főkeret alá forgatható. A (2)