117493. lajstromszámú szabadalom • Permanens mágneses mágnesrendszer elektroakusztikai szerkezetek, mint hangszórók vagy effélék számára

rendszerek számára bizonyára túlságosan nagy érték és tételezzük fel, hogy mágnesa.nyagul wolfrainaeélt használunk, mely számára a (BH) max. érték 3.10% úgy az eddigi szerkezetekhez lehetőleg kedvező K tényezőt: kapunk. I. példa: V v b 70 0.012 számára 12.000 144X106 V 70 0.012 3X105 XK Ebből következik, hogy K = 12.2 10 Látjuk tehát, hogy annak elenére, hogy olyan mezőből indultunk ki, mely a válóban fellépő mezőnél erősebb, aminek már önmiagábam véve is a K tényező csökkenése a következménye, ez a 15 tényező mégis jelentékenyen nagyobb, mint ia találmányunk szerinti határérték. V = 59 v b V 0,015 12,000 v II. példa: 59 144.106 0.015 3.105 K Ebből következik, hogy K = 8,1. 20 III. példa: = 0,011 V. = V = 44.5 v b 144.106 12,000 0,011 3.105 K 25 Ebből következik, hogy K = 8,3. IV. példa: V = 62 v 62 v = 0,030 (mérve) — = b = 11,000 v __ 121.106 „ ~~ 3.105 Ebből következik, hogy K = 5,1. 0.030 V = 46,5 v = 0,0324 b = 8.000 V. példa: (mérve) ~ 64.106 46,5 0,0324 K 3.105 Ebiből következik, hogy K = 6,8. A találmányunk szerinti ináginesrend-30 szer egyik foganatosítási alakja a következő eredményre vezet: V = 12,4 124 v = 0,05 UlOO2 8.000 0.05 6.1U5 K Ebből következik, hogy K = 2,3. Az előbbiekből kitűnik, hogy az eddigi mágnesrendszieréknél a K tényező min- 35 denkor nagyobb 4-nél, míg ez iaz érték találmányunk szerint 2,3 lehet. Annak a ténynek a magyarázata, hogy ez eddig miért nem vollt így, az előbbiek alapján könnyen adható. A (2) képletből látjuk, 40 hogy ia G értéknek megfelelően a mágnes a HB-görbén H és B szármára meghatározott értékre fog beállani, mert, miután <|> = B. S = H. L. G, B_ _ L. G H S ' ' ' (5) 45 Meghatározott mágnesrendszeméi L és S ismert értékek. Ha G számítható volna, úgy ezen rendszer számára-^g-meghatározott értékű lenne. Az alkalmazott acél BH-görbójéből H 50 függvényében JJ görbét szerkeszthetünk, amiből az (5) képlettel kapcsolatban a mágnes által létesített B és H étrtékek megtalálhatók. Amíg azonban a G értéke nem ismeretes, a véletlentől függ az, 55 hogy a mágnes G és H, mely értékeinél fog beállani. Ha azonban G ismeretes, a mágnes értékeit úgy választhatjuk, hogy az B ós H előre rögzített értékeire beállani kényszerül. Az előbbiekre való te- 60 kintettel erre célszerűen azokat az értékeket vesszük, melyek (BH)max. szorzatot adják. Miután azonban eddig a meglévő mágnesrendszerek G értékét senki sem ismerte^ kétségtelen, hogy ezen mág- 65 nesrendszerek egyike sem dolgozik a (BH)max. említett értékénél, hanem mindenkor olyan értéknél, mely a (BH)max. érték 50%-át sem éri el, úgy hogy ha a találmányunk szerint kapott igen kedvező 70 foganatosítás a G értékénél a. ,K tényezőnek 2.3 értéket ad, a meglevő mágnesrendszerok a K tényező számára 2.3 ^ = =• 4.6 értéket adnak. A 'találmányunk szerinti eljárás előnyei 75 kiegyenlített mágnesrendszerknél a legpraegnájisíabban mutatkoznak. Ilyen r endszer definíciója szerint ezen oly rendszert értünk, melynél a saíksaruk a horgonynyal szemben oly elrendezésűek, hogy a 80 horgony középső helyzetében a reá ható