117468. lajstromszámú szabadalom • Eljárás levegő szétbontására cseppfolyósítás és rektifikálás útján
szenek, azonban az olcsó párolgási meleg nem csupán a hidegveszteségek eme újabb növekedését fedezi, hanem azoknak a veszteségeknek legnagyobb részét is, ame-5 lyek a levegőből kivált víznek gyors párolgása folytán keletkeztek. A hidegveszteségeknek ama része, amely a legalacsonyabb hőmérsékleteknél foganatosított bontásnál fejlesztett, értékes csúcshideggel fede-10 zendő, ily módon tetemesen csökken. A bomlási termékek hőmérsékletéhez hasonlóan, a tárolómassza hőmérséklete is csökken, miáltal a veszteglési állapotban a gyors vízkiválasztáshoz szükséges hideg 15 hozzávezettetik. Már javasolták a levegőszétbontás bomlási termékeibe víznek befecskendezését a levegő előhűtésének biztosítására azokban az esetekben, amelyekben a szétbontáshoz 20 szükséges hideg a szétbontandó levegő fojtása útján keletkezett, mivel ekkor az előhűtés tudvalevőleg a hidegteljesítményt növeli. Szakaszosan váltott hidegtárolók alkalmazásánál azonban a levegő zöme oly 25 alacsony nyomáson tápláltatik a bontási telepbe, hogy fojtása nem ad számottevő hidegteljesítményt, úgyhogy a veszteségek fedezéséhez szükséges hideget külön liidegfejlesztő-eljárással fejlesztik. Mivel a gőzök 30 kondenzációs melege is regenerátorok alkalmazásánál kicseréltetik, a levegő előhűtésének fölöslegesnek kellett látszania, noha a két gázfajtának a csekély nyomáskülönbség folytán gyakorlatilag egyforma 35 hőkapacitásánál is, a levegő nem vehetné fel a párolgási hideget. A párolgási hűtés alkalmazása tehát a jelen esetben semmi esetre sem volt közelfekvő. Javasolták továbbá a légkondicionáló 40 berendezéseknél fellépő hidegveszteségeknek fedezését oly módon, hogy a fáradtlevegőbe, miközben a frisslevegővel, hőkicserélés céljából, időszakosan váltott hidegtárolókon átáramlik, vizet f ecskendez-45 nek. Emellett, a hideg-eljárásnál fellépő veszteségeket, a szokásos módon, a legalacsonyabb hőmérsékletnél fedezik és csupán a lehűtésnek a légcseppfolyósítással ellentétben csekély véghőmérséklete teszi 50 lehetővé erre a célra a párolgási hűtés alkalmazását. Csak a találmány szerinti új megismerés, mely szerint magasabb légbeáramlási hőmérsékleteknél fellépő nagy kicserélési különbségek, nem mint a bon-55 tási eljárásoknál egyébként főleg a legalacsonyabb hőmérsékleti tartományokban fellépő hőveszteségektől, hanem a regenerátorok meleg végén lefolyó folyamatoktól függnek, tette lehetővé ennek a hátránynak kiküszöbölését, párolgási hűtés & alkalmazásával. Az új eljárást, a levegőnek oxigénre és nitrogénre bontásának példája kapcsán, a csatolt rajz nyomán ismertetjük. (1) a kétfokozatú, szokásos kivitelű lég- 6'í bontó-készülék, (2) és (3) a regenerátorok, amelyekben a levegő zöme és a bontókészülékben nyert hidrogén közötti hőkicserélés végbemegy, míg a maradéklevegő a (4, 5) regenerátorokban az oxigén- 71 nel való hőid cserélés közben lehűl. A levegő nyomás 5 atm. absz. ; ennek következtében a bomlási termékek 1 atm. absz. nyomásnál ötször nagyobb térfogatúak. A levegőből lecsapódott vizet tehát, át- 7; váltás után, a bomlási termékek már az új időszak 1 ;,-elun elpárologtathatják, úgyhogy e rövid idő alatt a tulaj donképen az egész időszak alatt átviendő hideg zöme adatott le a tárolómasszára. A találmány 8' szerint a bomlási termékekbe, mihelyt a levegőből lecsapódott víz elpárolgott, finoman elosztott állapotú vizet fecskendezünk. Eljegesedés meggátlására a befecskendezés oly helyen történik, ahol a gáz 8, hőmérséklete 4°-ot meghalad; a vizet esetleg több helyre elosztva vezetjük be. E célból a tárolókban (6a) és (6b)-nél, (7a) és (7b)-nél, illetve (t-a) és (8b)-nél és (9a) és (9b)-nél üregeket rendezünk el, 9< amelyekbe porlasztófuvókával vizet vezethetünk. A vízbefecskendezést célszerűen a regenerátorokat átkapcsoló géppel vezéreljük. Mivel a párolgási hűtés csupán 0° fölött, 9 tehát csak a tárolóban összesen végbemenő hőmérsékletcsökkenés első 10—15°( -ában lehet hatályos, vélhető volna, hogy a vizet a regenerátor meleg végétől legfeljebb oly távolságban szabad bevezetni, amely a t regenerátor hosszának kb. 1 /lt i —1 /8 -a. A találmány szerint azonban a vizet, legalább részben, oly helyen vezetjük be, amely a regenerátor meleg végétől mérve, a regenerátor hosszának x /s -a—I /'4 -e. Kitűnt 1 ugyanis, hogy egy regenerátor hőmérséklete, még a középen is, átlagban 0°, sőt ennél több lehet, noha benne a levegőt szobahőmérsékletről —180°-ra hűtik le. Ennek oka az, hogy a vízkiválás és el- 1 párolgás a regenerátor meleg végén a tárolómasszának tetemesen erősebb termikus terhelését vonja maga után. A regenerátor ezt oly módon igyekszik kiegyenlíteni, hogy a hőmérsékletesés a 1 regenerátor meleg végén csökken és így
