117446. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anyagkeverék, főként durvaszemcséjű ásványi keverékek mechanikai elválasztására

különítendő, durvaszemcséjű, ásványi keverékek olyan előkészítésével érjük el, amely mellett a keverék egyes ásványfajtái különböző megnedvesíthetőségűvé válnak, 5 mire hidrofil vagy hidrofob tapasztómaszszák segítségével elkülönítjük azokat. Ezt az előkezelést lényegileg szerves hatóanyagok vizes oldataival vagy emulzióival úgy foganatosítjuk, hogy az elválasztandó ás-10 ványi keverékeket ezekkel az oldatokkal vagy emulziókkal benső érintkezésbe hozzuk. Alapjában véve a lebegtetésnél ismert hatóanyagok alkalmasak erre a célra, amelyek mint «gyüjtők» (collecting agents) 15 szelektív adszorpcióval hozzák létre a különböző lehegtethetőséget. Miként a lebegtetésnél a találmány szerinti előkezelésnél is az adszorpció szelektivitását közbülső vegyfolyamatokkal, az oldat hidro-20 génion koncentrációjának befolyásolására szervetlen hatóanyagok, pl. savak vagy bázisok hozzáadásával idézhetjük elő vagy erősíthetjük. Mint tapasztó mássz a a szó legtágabb értelmében minden olyan ra-25 gasztó- vagy tapasztóanyagot használhattunk. amelyeknek kifejezetten hiidrofob vagy hidrofil a természete, többek között a megfagyó víz vagy a jég és többé-i kevésbbé szilárd szerves anyagok is, mint 30 pl. aszfalt, kátrány, szurok, bitumen, viaszok, zsírok, természetes és műgyanták, enyvfajták, stb. Az új eljárás alapelve ezek szerint határfelületi tulajdonságok hasznosítása, ame-85 iveknek' az az előnye, hogy bizonyos elkülönítési hatások létesítésére mesterségesen, felületi vegyfolyamatokkal könnyen befolyásolhatók. Ezt a lehetőséget a találmány értelmében először használjuk fel durva-40 szemcséjű anyagkeverékek elválasztására. A lebegtetés szintén a határfelületi tulajdonságokból indul ki. Amíg azonban a lebegtetésnél a megfelelően előkezelt szemcsék elválasztása a vízben felszálló lég-45 buborékokkal történő különböző kapcsolódás révén történik, ami, tekintettel az ásvány és a levegő között fellépő, rendkívül kis tapadóerőkre, csak kellő finomságú, legfeljebb 0.5 mm szemcseátmérőjű 50 szemcséknél lehetséges, addig az új eljárásnál lényegesen nagyobb lapadóerők állnak rendelkezésre. Teliát a fentemlített, többékevésbbé szilárd tapasztóanyagok alkalmazása az új eljárásnál Lehetőséget nyújt 55 az egészen 100 mm-ig terjedő szemcseátmérőjü vagy ennél is nagyobb szemcsék elkülönítésére. A durvaszemcséjű anyagkeverékek feldolgozásának ez az előnye, továbbá a tapadóképesség mesterséges különbözővététele egyúttal az a két jellemző, amely az új eljárást, az ú. n. kontakt módszertől is megkülönbözteti, amelynél vízben megduzzasztott, finomszemcséjű, kb. 0.5 mm szemcsenagyságú ásványi keveréket szerves folyadékokkal hoznak érint- i kezésbe, amelyekre a természettől fogva hidrofob, illetve karbofil ásványok, mint pl. a grafit és a fémszulfidok előnyösen rátapadnak, a természettől fogva hidrofil érkőzet ásványok, mint pl. kvarc, mészpát stb. pedig kevésbbé mutatják ezt az hajlandóságot. Gyémánthomok előkészítéséhez való időnkénti alkalmazástól eltekintve, ez az eljárás nem tudott gyakorlati jelentőségre jutni és a lebegtetés már • régen kiszorította. A kontakt módszer alkalmatlanságának okai egyrészt eljárástechnikailag adott korlátozása finomszemcséjű keverékekre, továbbá mindenekelőtt az a körülmény, hogy alkalmazása csak < olyan anyagkeverékeknél jöhetett tekintetbe, melyeknek egyes alkatrészei már természetes állapotban a tapadóképesség megfelelő különbségeit mutatják. Ehhez járult a finomszemcséjű ásványok beszennyező- 5 dése az olajos tapaszióanyagokkal, amelyek vagy kárbavesztek, vagy csak körülményes és költséges műveletekkel voltak visszanyerhetők. Ezzel a kontakt módszerrel szemben az új eljárás teljesen független ( az elválasztandó alkatrészek tapadóképességének természetes különbségeitől, továbbá olyan szemcsenagyságokat is magábafoglal, amelyek a kontakt módszerrel nem voltak elválaszthatók. í A következőkben a leírt eljárás munkamenetét és elkülönítési eredményeit agyakorlatban végzett kis ér letek kapcsán magyarázzuk. Példaképen először foszforitgöröngyök és kvarcos görgetegek 30—(50 1 mm átmérőjű szcmcsékeL tartalmazó keverékével végzett kísérleteket ismerteltünk, minthogy ez a durvaszemcséjű anyagkeverék az eljárás előnyeit különösen szemlélteti. ugyanis két anyagának fizikai tulaj- 1 donságaiban nem lévén megfelelő különbség, ezek az anyagok a durvaszemcsék elválasztására eddig ismert előkészítési eljárások egyikével sem választhatók el mechanikailag. Ezeknél a kísérleteknél ta- 1 pasztómasszaként egyszer alátéten létesített jégrétegei, máskor kifejezetten hidrofob tapasztóanyaggal ellátott alátétet használtul] k. Az utóbbi kb. 10" olvadáspontú kőolajbitumen volt. Ha a foszforil- és kvarc- l göröngyök említett ásványi keverékét minden előkezelés nélkül csupán vizes leöblítés és megnedvesítés után az említett két