117367. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vagy más efféle berendezés

Mozdulatlan képnél nincs ilyen határ, mozgás esetén azonban >e határ ott jelent­kezik, ahol egy képelem ugyanabban az irányban és ugyanakkora vagy nagyobb 5 sebességgel mozog, mint amelyben a le­tapogatás történik. Nyilvánvaló, hogy az első esetben az elem reprodukálása el­marad, a második esetben pedig az elem ellenkező irányban halad, mint amely-10 ben kellene. Ez tehát az érthetőség ha­tára és a frekvenciasávnak mármost ak­kora értékkel kell túlterjednie e hatá­ron, hogy a mozgás megjelenítése kielé­gítő legyen. 15 Az emberi szem nehezen vesz észre olyan képelemet, amely akkora sebesség­gel mozog egy csíkon, hogy ennek egyik végétől a másik végéig egynegyed má­sodperc alatt jut el. Ha ez az út egy má-20 sodperciig tartana és a tárgy finom kép­élesSégű volna <pl. 300 csíkra osztott kép), akkor a szem ezt már meg tudná külön­böztetni. Biztonság kedvéért azonban fel­tesszük, hogy mindegyik csík pásztázása 25 % másodpercnél nem nagyobb idő alatt történik és ez még mindig azt jelenti, bogy a 300 csíkos képet legföljebb 75 má­sodperc alatt kell letapogatni. Ha a pász­tázási sebesség 75 másodperc alatt egy 30 fordulat, akkor az egyes elemeknek min­den ^50 másodpercben történő reproduká­lásához szükséges nyílások száma 3750 és a fentemlített 75.000 elemes képhez szük­séges legnagyobb frekvencia 500 perió-35 dus/sec. Ez a nyílásszám a gyakorlatban többnyire túlnagy volna, a fenti példa azonban megmutatja, hogy — legalább elméletileg — mit lehetne elérni a talál­mánnyal. Ha megelégszünk 10.000 perió-40 dus sávszélességgel, amint fentebb java­soltam és ha 191-nél több nyílás volna, előnyös minden 1 4o másodpercben teljes reprodukció elérésére, akkor a nyílások számát előnyösen növeljük, pásztázási 45 sebességüket ellenben megtartjuk. Ily módon több fényt kapunk, mert az egész képet másodpercenként több mint ötven­szer járjuk be. Az átviteli pályák természetesen akár 50 dróttalan hordozó hullámok, akár pedig drótvezetékek lehetnek. A sávszélesség csökkenése mindkét esetben nyilvánva­lóan nagy előnyöket nyújt. Az 5. ábrával kapcsolatban a különböző 55 frekvenciák által keltett forgó mezők vizsgálata igen érdekes jelenség felisme­réshez vezetett. PAN-nel egyenlő értékű frekvenciákat elhanyagolva azt találtam, hogy az —^— -edik harmonikus fölötti valamennyi frekvencia mezősebessége az so alapfrekvenciához viszonyítva megnöve­kedett. A tényleges frekvenciákat soha­sem lehet módosítani, a forgó mező csúcs­értékeinek számát azonban igen. Vala­mely adott frekvencia keltette mező 65 csúcsainak vagy maximumainak számát csökkentve, a mező forgási sebessége megfelelően növekszik. Ezt az eljárást esetleg a szélső határáig vihetjük, vagyis addig a pontig, melynél 70 minden frekvenciának már csak egy pozitív értéke van a mezejében, és amely­nél a mező sebessége 2~ f, ahol f az illető frekvencia. Az adás szempontjából ez igen kimelkedő előnyöket nyújt. 75 A megvalósítás egy példáját, melynél (17) nyílást alkalmazunk, a 11. ábra mu- | tatja. A (17) első elosztó primer körében tizenhét pólus van, melynek tekercsei í egy-egy nyílás celláihoz tartoznak. A (17) 80 elosztó (18) szekunder körében kilenc pólus van, melynek tekercsei a (20) máso­d-k elosztó (19) primer körének megfelelő j tekercseihez csatlakoznak (világosság kedvéért csak egy ilyen csatlakozást tün- 85 tettem fel). A (20) elosztó (21) szekunder körében öt pólus van, melyek tekercsei a (23) harmadik elosztó (22) primer körének megfelelő tekercseihez csatlakoznak (is­mét csak egy ilyen csatlakozást tüntet- 90 tem fel). A (23) harmadik elosztó három­fázisú (24) szekunder köre alkotja a kive­zetést. A kivezetett energiában a PAN-csoportba tartozók kivételével minden frekvenciának csak egyetlen, pozitív 95 csúcsértéket feltüntető forgó mezői van­nak, ha a (24) harmadik szekunder kört hárompólusú készülékhez kötjük. Meg­jegyzendő, hogy minden második harmo­nikus az egyik irányban forog, a többiek IC pedig ellenkező irányban. Így az adott példában páratlan számú harmónikusok ugyanabban az irányban forognak, mint az alapfrekvencia, páros számú harmó­nikusok pedig ellenkező irányban egészen IC a 17-ig (mely csak oszcilláló mezőt kelt), ami után minden harmónikus, az N 1 (N-j »—)-ikig, ugyanabban az irányban Li forog, mint az alapfrekvencia. Ezen túl az irány a 34.-ig megfordul, majd az t: N—1 (N | —)-ikig, ismét ugyanolyan irányú, u mint az alapfrekvencia.

Next

/
Thumbnails
Contents