117192. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső üzemben eltöltött idejének ellenőrzésére való eszköz

MAGYAR KIRÁLYI J| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 117192. SZÁM. vil/d. OSZTÁLY. — T. 5514. ALAPSZÁM. Villamos kisütőcső üzemben eltöltött idejének ellenőrzésére való eszköz. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. Pótszabadalom a 114849. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1935. évi augusztus hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1935. évi február hó 19-ike. A találmány oly eszköz, amely kisütőcsövek üzemben eltöltött idejének jó megközelítéssel való meghatározására alkalmas. 5 A törzsszabadalom tárgya üzemben melegedő készülékekkel, különösen kisütőcsövekkel összekötött olyan indikátor, amely a készülékben fejlődő meleg hatása alatt maradó változást szenved. A törzs-10 szabadalom mint indikátort festőanyagot javasol, amely hő hatása alatt szétbomlik és eközben elváltozik. A törzsszabadalom szerint a festékanyagot vagy kötőanyaggal együtt visszük fel a cső burájára, vagy 15 az utóbbin a festékanyaggal bekent, vagy impregnált hordozót, pl. papírosszalagot erősítünk meg. A törzsszabadalom szerinti megoldás továbbfejlesztéseként hő hatása alatt alakját változtató anyag 20 helyett olyan vegyi anyagot is alkalmazhatunk, mely állapotát hő hatása alatt ugyan megváltoztatja, de önmaga ekközben nem mutat észrevehető elváltozást. Ezért ehhez az anyaghoz olyan indikátor-25 anyagot keverünk, mely a termikusan befolyásolható anyag elváltozása következtében színét vagy állapotát megváltoztatja. A találmány lényege a törzsszabadalom?0 ban leirt festékindikátornak, illetőleg a fent ismertetett kombinált festékindikátornak kisütőcső belsejében való különleges elrendezése. Kísérletek azt mutatták, hogy valamely 35 cső üvegburájának hőmérséklete nemcsak a cső villamos terhelésétől, hanem annak a készüléknek termikus tulajdonságaitól is függ, melyben a csövet alkalmazzuk. Ez a körülmény megnehezíti, hogy az indikátor állapotváltozásából a cső üzem- 40 ben töltött idejére vonatkozóan biztos következtetést vonjunk, mert bizonyos körülmények között szükséges, hogy minden egyes üzemi készüléktípushoz külön normálskálát készítsünk. Azért minden 45 egyes ilyen színindikátorral ellátott cső vizsgálatához azt is meg kellene adni, hogy a cső milyen készülékben dolgozott. Ezt a nehézséget a találmány értelmében azzal kerüljük meg, hogy az üzemi 50 időtartamot jelző indikátort a cső tányércsövének belsejében alkalmazzuk. Sorozatos kísérletekkel megállapítottuk, hogy az üzemi hőmérséklet a tányércső belsejében és pedig a présláb közelében 55 aránylag független a cső terhelésétől, típusától és a külső hőmérséklettől. Ha tehát az indikátort ezen a helyen rendezzük el, több előnyhöz jutunk. Nevezetesen nemcsak felesleges annak a köz- 60 lése, hogy a cső milyen üzemi készülékben dolgozott, hanem elegendő, ha az ilyen indikátornak csak egyetlen típusát dolgozzuk ki, amelyet valamennyi, de legalább is az ugyanazon célra alkalmazott cső- 65 típusok legnagyobb részénél alkalmazhatunk. így pl. lehetségessé tettük minden hírszóró célra szerkesztett csőben egyetlen indikátor alkalmazását, teljesen függetlenül attól, hogy a cső aránylag gyengén 70 terhelt nagyfrekvenciájú erősítőcső, vagy hangszóró végcső. Ez a lehetőség a cső-