117184. lajstromszámú szabadalom • Tártartó önműködő fegyverekhez

A szurony/áras kapcsolás két oldalának egyenlőtlen kialakításával elérhető, hogy a részek csak meghatározott, kölcsönös helyzetben szerelhetők össze. .Mivel a 5 részek azonkívül összekapcsolt állapotban egymáshoz képest el nem forgathatók, a mindig kellő helyzetben történő beszerelésük akadálytalanul biztosítva van. A nyomórész és a kiszögeléses nyomó-10 rúd célszerűen lapos, csákozott darabként lehet kialakítva, ami a gyártási költségeket csökkenti. A pisztolyágy alsó végén a (151) tártartó (5. ábra) (176) rovatékkal támasz-15 kodik az (1) markolatszekrény (156) ágyrészének (177) élére. A tártartó (179) felső részére az előfeszültséggel beépített (126) ütőrugó fejt ki nyomást és a tártartót (181) orrával a (85) tár falának (182) nyuga-20 szába lengeti. Az erős ütőrugó aránylag hosszú emelőkaron hal, viszonyítva a kis karhoz, mellyel a (85) tár a (151) tártartónak (181) orrán támad. Ily módon a tár szorosan benyomul a markolat.25 szekrénybe és e helyzetében rögzítve van. Ha a tárat a pisztolyból ki akarjuk venni, rézsútosan befelé irányuló nyomást fejtünk ki a tártartó alsó (184) oldalára, melynek a rugóerő hatásvonalában fekvő 30 részén (185) rovátkák vannak. Mihelyt a (181) orr a (182) nyugaszból kilépett, a tár (a rajzban lel nem tüntetett) zárolórekesztő rugójának hatása alatt lefelé, az agyból kissé kitolódik és most már kézzel 35 teljesen kihúzható. A tártartó billenő mozgásának határolására a (186) markolathéjon (187) ütközőfelület van, úgyhogy a tártartó, rendes működtetésénél, az élágyazásból nem ugorhat ki. Ha a 40 tártartól ki akarjuk szerelni, mindenekelőtt a markolathéjat vesszük le, majd a tártartót, (176) rovatékával, az élből kiakasztjuk. A tár kivétele után a tártartót az ütőrugó ereje balra forgatja 45 mindaddig, míg (188) felületével a markolatszekrény (189) ellenfelületébe nem ütközik. A találmány szerinti tártartó fő előnye, hogy biztosító helyzetében — behelyezett 50 és kivett tárnál egyaránt — magát a tártartót, valamint a nyomórészt és az ütőrugót felvevő aknát alul teljesen elzárja, úgyhogy szenny itt nem hatolhat be. A tártartó evégből úgy van alakítva, 55 hogy az egyik oldalon, (181) orrával, a lárfenék szélébe kapaszkodik, míg szembenfekvő (190) éle a markolathéjazat (191) lefedő felületével működik együtt, mely alá, működtetésekor, a (190) él behatol. A tártartó, alsó oldalán, szintben végződik 60 a tárfenékkel és a markolathéjjal és az ismert szerkezetektől eltérően, nem zavarja a fegyver kezelhetőségét. Szabadalmi igények: 1. Tártartó önműködő fegyverekhez, kü- 65 lönösen öntöltőpisztolyokhoz, mely a kakas nyomórészével működik együtt, azzal jellemezve, hogy (151) tártartó a nyomórésznek az ütőrugót vezető rúdjával szuronyzárkapcsolás útján el 70 nem forgathatóan van összekötve és hogy a tártartó, a nyomódarab és a kettő közé ágyazott, előfeszültséggel beszerelt ütőrugó egységenként be- és kiszerelhető szerelvény. 75 2. Az 1. igénypontban védett tártartó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a nyomórésznek a szuronyzáras kapcsoláshoz való (150) kiszögelései egyenlőtlenek, úgyhogy a részek csak meg- 80 határozott kölcsönös helyzetben szerelhetők össze. 3. Az 1. vagy 2. igénypontban védett tártartó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (150) kiszögelések a 85 tártartó (152) felvevőhornyát metsző (154) kivágásokba kapcsolódnak. 4. Az 1. igénypontban védett tártartó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (151) tártartó nyitott ágyban, céí- 90 szerűen (176, 177) élágyazásban elforgathatóan támaszkodik a pisztolyagyra és (126) ütőrugó hatására leng záróhelyzetébe és a (85) tölténytárat a pisztolyagyba nyomja. 95 5. Az 1. vagy 4. igénypontban védett tártartó kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a (126) ütőrugó nagy, a (85) tár viszont kis emelőkarral támad a (151) tártartón annak (176, 177) 100 lengéstengelyéhez képest, úgyhogy a tár erőteljesen szorul a pisztolyagyba. 6. Az 1., 1. és 5. igénypontok bármelyikében védett tártartó kiviteli alakjamelyet az jellemez, hogy a (151) tár- 105 tartó működtetésénél legyőzendő ellenállás az ütőrugóerő és a kiváltóerő emelőkarjai közötti viszonynak a (176, 177) lengéstengelyhez képest történő, kellő megválasztásával, az ütőrugó 110 erejétől függetlenül méretezhető.