117095. lajstromszámú szabadalom • Hengermű csöveknek több egymásutáni hengerkaliberben való szűkítésére (redukálására)

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 117095. SZÁM. XVI/d. OSZTÁLY. — D. 4822. ALAPSZÁM. Hengermű csöveknek több egymásutáni hengerkaliberben való szűkítésére (redukálására). Demag Aktiengesellschaft cég, Duisburg. A bejelentés napja 1936. évi július hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi február hó 25-ike. Csöveknek folytonos hengerléssel való szűkítése (melyet általában „redukálás"­nak neveznek) eddigelé azzal a hátránnyal járt, hogy a csőfal a cső végein vastagabb 5 volt. Ez egyes leszabott csőrészek értéké­nek rovására ment, illetve azokat használ­hatatlanokká tette. A csőfalvastagodás arra vezetendő visz­sza, hogy a cső két vége a csőnek a redu-10 káló hengerművön való áthaladása közben kisebb húzóhatást kap, mint a cső többi része. Redukáló hengerművek szerkesz­tésénél arra kell törekedni és törekszenek is, hogy a hengerlési síkokat, kalibertől 15 kaliberig, egymáshoz lehetőleg közel hoz­zák, hogy így a csövek végein létesülő vastagodás hosszát szintén megröviditsék. Az eddigi hengerműállványok lehetővé tették ugyan, hogy a szomszédos henger-20 csoportok egymás felé eső kaliberhengereit egymáshoz közelítsük, ez azonban az eddigelé alkalmazott hajtásoknál, melyek­nél egy-egy csoport valamennyi hengere egymással közvetlen hajtási kapcsolatban 25 volt, csak úgy volt lehetséges, ha a kaliber­hengerátmérőket megfelelően nagyra vá­lasztották. Egyébként a lehetséges távol­ságot a hengerműállványon alkalmazott hajtómű határozta meg és az ismeretes 30 szerkezeteknél a szomszédos hengercsopor­tok hengerlési síkja közötti távolság arány­lag nagy maradt. Ezt a hiányt a találmány szerint úgy küszöböljük ki, hogy egy és ugyanazon 35 hengercsoport egyes hengerei között többé nem alkalmazunk hajtási kapcsolatot, ha­nem — magában a hengerműállványban alkalmazott hajtószerkezetekkel — az egy­máshoz képest célszerűen váltakozva szög alatt eltoltan elhelyezett hengercsoportok 40 közül az egymáshoz azonos elhelyezésű hengercsoportoknak egyes hengereit kap­csoljuk egymással; így tehát egy-egy hengercsoporton belül az egyes hengerek hajtásai egymástól elkülönítettek. A sebes- 45 ségkülönbségek elérésének megkönnyí­tésére mindegyik hengertengelyt a meg­előzőről, a kívánt áttételű homlokkerék­csoporttal hajtjuk. Miután az egymás után következő hengercsoportok egymáshoz 50 viszonyítva elforgatottak, a hengerten­gelyeken alkalmazott hajtóműelemek és az ezekhez tartozó csapágytokok a henger­állványoknak egymáshoz való közelítését nem akadályozzák. 55 A találmány szerint kitűzött célt külö­nösen előnyös módon úgy érjük el, hogy a kaliberhengercsoportokat egy-egy üreges tokban helyezzük el, aholis a hajtó­kerekeket a tokból kivezetett tengelyvégek 60 hordják. Az egyes tokokat célszerűen két, távtartó elemekkel egymástól távol tartott és csavarokkal egymáshoz kötött lemez alkotja, aholis a toklemezeknek, mint alább közelebbről ismertetjük, furatai van- 65 nak, melyekben, a hengertengelyek lenget­hető ágyazókarjainak forgáscsapjai részére, csapágyak vannak. A tokban lévő tengely­nek a beállításhoz szükséges lengethető­ségére való tekintettel a tengelyt, kis 70 határok között csuklózó tengelykapcsoló közbeiktatásával, meg kell psztanunk.

Next

/
Thumbnails
Contents