117051. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőedény, különösen kisütőlámpa, üvegfalára felvitt luminoforbevonattal, valamint eljárás luminoforok felvitelére villamos kisütőedények, különösen villamos kisütőlámpák üvegfalaira

foszforsav tapadós rétegén eredeti helyzet ükben maradnak meg, míg elég magas hőmérsékletnél a visszamaradt foszíorsavréteg az üvegfelületen az üveganyaggal vég-5 bemenő kémiai reakció mellett cemenlszerűen megkeményedik. Lehűlés után a cinkszilikátrészecskék a cementszerü foszforsavréteghez vannak kötve. Avégből, hogy a luminoforsugárzás jobban érvényesül-10 hessen, célszerűen csupán vízszintes íoszforsavnak val amely vízmentes oldószerben, pl. melilalkoholban vagy acetonban való 0.5—2.5o/o-os oldatát használjuk, mert így biztosan egyenletesen, leheletvékonyain 15 megszilárduló cementszerű foszforsavréteget kapunk, amelyből a iiuninoforrészecskék felületük nagy részével kiállnak. Az ilymódon kapott luminoforréteg tapadóképessége számos oélra teljesen kielégítő, és 20 emellett a luminofort a foszforsav gyakorlati értelemben vegyileg nem támadja meg. Ha azonban ezt biztonsággal el akarjuk kerülni és egyúttal valamivel vastagabb foszforsavréteg alkalmazásával a lumino-25 forrészecskék tapadóképességét növelni akarjuk, akkor a találmány szerint a foszforsavhoz még cinkoxidot vagy hasonló, a foszforsavnak a luminoforral való reakcióképességét csökkentő anyagot adunk. Ez-50 zel a hozagjgal ugyanis elejét vesszük a foszforsav ama hajlandóságának, hogy a rendszerint cinktartalmú luminoíorból cinket valamilyen alakban elvonjon. A í'osziforsavhoz adagolL adott cinkoxid emel-35 lett még arra is való, hogy a foszforsavból és az üveganyagból a cementszerű közbenső réteg képzését elősegítse. A cinkoxidhoz hasonló hatású pl. a kaolin. A találmány szerinti eljárásnak még az 40 a különös előnye, hogy annál a luminoíorrészecskék felhasználható nagysága gyakorlatilag korlátlan, míg az eddig ismert eljárások legtöbbjénél csak meghatározott szemcsenagyságú részecskéket lehetetL felvinni. •45 A luminoforrétegnek ugyanily jó tapadóképessége a fónyáta lakitásnak a luminoforréteggel történő hátrányos befolyásolása nélkül megállapításunk szerint akkor is elérhető, ha a találmány szerint 50 íbszíorrsav helyett a periodusos rendszernek ugyanabba a csoportjába tartozó arzén- és antimonnak a foszforsavhoz vegyileg igen közelálló savjait használjuk. Az üveganyaggal végbemenő vegyi reakció kö-55 vetkeztében ezek a savak is, ha azokat a luminoforréteg felvitele után melegítéssel vagy anélkül beszárítottuk, a luminofort tartó cementszerű kötőréteget alkotnak, amely a luminoforréteg nagymérvű tapadóképességét biztosítja. Ebben az esetben még 6C az a járulékos előny is adódik, hogy a luminoforréteg egyszerűbben és biztosabban állítható elő, mert az említett két sav, a foszforsavval ellentétben, nem higroszkópos, tehát nem ragad magához a levegő- .<>5 bői a feldolgozást zavaró vízgőzt. A foszforsavból, arzénsavból vagy antimonsavból való kötőanyagrétegek nem csupán az egyrétegű luminoforbevonatok, hanem többrétegű luminoforbevonatok rög- 70 zítésére is alkalmasak. Avégből, hogy többrétegű luminoíorbevonatok rögzítésénél e bevonatoknak nagyobb benső szilárdságot adjunk és egyúttal a fluoreszkáló tény termelési hányadot és a kisülés behatásaival 75 szemben való állóságot is növeljük, céL-szerű az egymáson fekvő lumiiioíorrétegeknek szemcsenagyságát az üvegalzat felé csökkenteni és azonkívül mindegyik luminoí'orréteget az alatta fekvővel és a legalsót 80 az üvegalzattal, tehát a cső- vagy ernyőfallal foszforsavból, arzénsavból vagy antimonsavból való kötőanyagréteg segítségével összekötni. Az üvegalzathoz legközelebbi legalsó, finom luminoforszemcsékből való 85 luminoforréteg elősegíti a fölötte fekvő, kevésbé finomabb szemcséjű luminoforréteg tapadását, mert az érdesítéshez hasonlóan hat az üvegfelületre. Ugyanez áll a luminoforbevonatnak mindegyik további felette 90 fekvő rétegére. A ráeső fénynek emellett a legnagyobb luminoforszemcséjű réteg van kitéve, ami lényeges, mert a nagyobb szemcsék a kisülésnek a kisebb szemcséknél jobban ellen tállók és azonkívül a na- 95 gyobb szemcsék a rájuk cső sugárzást rendszerint a kisebb szemcséknél jobb hatásfokkal alakítják át fluoreszkáló fénnyé. A közbeágyazoLL foszforsav-, arzénsav- vagy antimonsavrétegek mindegyike melegítéssel 10 vagy anélkül a luminoforszemcsékkel és az alátét .üveganyagával végbemenő vegyi reakció mellett, átlátszó merev tömeggé szilárdul. Ezzel az összes luminoforrétegek egymással és az üvegalzattal is szorosan 10 összekapcsolódnak. Az egész bevonatnak, egyes" rétegeinek szilárd összetartása következtében, a fénykihasználás további fokozásához vezető lehető legnagyobb rétegvastagságot adhatjuk, anélkül, hogy a külső 11 szemcsék leesésének a veszélye fellépne. A találmány szerinti többrétegű liuninoforbevonaL előállításánál pl. a következőkép járhatunk el: Az üvegalzaton, pl. valamely nemesgázt 11 és higanyt tartalmazó kisütőlámpa belső falán elsősorban acetonban oldott foszforsav vékony rétegét terítjük szét, még pedig