116936. lajstromszámú szabadalom • Helyben állítható központi váltóállító és vele egyesített reteszszerkezet
gyobb legyen, mint amennyit a váltókezelő a központi állítóemelőn, tekintélyes erőkifejtéssel a vezetékiből kihúzhat, abban az esetben, ha a csúcssín nem tud zá-5 rulni, pl. a csúcssín és tősín közé került akadály miatt. Ha a vezetékben bizonyos előfeszül tséget tételezünk fel és a belógásból származó csekély nyúlást elhanyagoljuk, akkor a 10 vezeték nyúlását a következő képlettel számíthatjuk ki: P.l E képletben P a vezetéket megnyújtó' húzóerő, amely mintegy háromszor na-15 gyobb annál az erőnél, amelyet a váltókezelő az állításkor a válitóemelő végén kifejt, mert az állítókar rendszerint háromszor hosszabb az állítókoroqg sugaránál. 20 így pl. az 500 mm-es vezetőklökelnek megfelelő P húzóerőt rendszerint 190 kgnak vesszük fel, ami az emelő végén 63 kg erőfeszítésnek, tehát igen tekinitélyes emberi erőnek felel meg. Ha azom-25 ban a vezetékbe multiplikátort iktatunk, amely a löketet 670: 500 arányban növeli, akkor a 190 kg húzóerő ezen aránynak megfelelően 140 kg-ra csökken. Minthogy a cikíoishornyot akként szerg0 keszthetjük meg, hogy a 670 mm állítólöketből 220 mm fordíttassék a bereteszelésre, a biztos működésnek az a feltétele, hogy a csúcssín akadályozása esetén a fent számítottt 140 kg húzóerővel ne le^5 hessen 220 mm-t a vezetékből kihúzni. Haaíenti képletben E=2,200.000 kg/cm2 , akkor 5 mm-es acélvezeték alkalmazásával 700 m, míg 6 mm-es acélvezeték alkabmazásával 950 m távolságról lehet a váltót í0 a találmánybeli szerkezettel állítani, mivel ilyen vezetékhosszal kb. 140 kg húzóerő kell ahhoz, hogy a vezetékből 220 mm-ll lehessen kinyújtani. A helyi állítás úgy történik, hogy a központban a váltókezelő az állítóemelők «+» állása mellett az állítókorongokat a (24) segédemelővel elforgatja, miáltal a váltóállítókészülék (5) átálilítókarja a készüléket távállításról helyi állításra kapcsolja át. 50 Ha ez megtörtént, a váltó az (s) körtével a helyszínen állítható, míg a távállító (4) korongot a (16) kilincs alsó karja rögzíti. A tolatás befejeztével a váltót a helyszínen ismét «+» állásba kell állítani, 55 ,«mikor is a központiban a segédemelővel ismét vissza lehet forgatni az állítóemelőket és a távállítás lehetségessé válik. A (16) kilincs felső karját csuklósan kapcsoljuk a (25) rúddal, amely egy az (1) szekrény falán létesített furaton keresztül 60 kimozogható és ily módon a váltónak helyi állíthatóságát jelző (26) rúdra hat Ha a fentiekben leírt váltóállítókészülékét egy biztosító berendezés keretében alkalmazzuk, úgy annak továbbmenő i'el- 65 tételeket is ki kell elégítenie. Ezek legfontossabbika, hogy amikor valamely vonatnak be- vagy kijáratot adunk, ne lehessen a váltót a helyszínen állítani. E feltételnek tökéletesen akkor teszünk eleget 70 ha a vonatok be- vagy kihalajdásakor a váltóit egy retesszel rögzítjük úgy, hogy a retesz elreteszelő helyzetében lehetetlenné teszi a váltó mind helyi, mind központi állítását. 75 A találmány szerinti váltóállítókészüléknél a reteszszerkezetet az (1) szekrénybe!! helyezzük el. E célból a központban elhelyezett (27) emelővel az (r) veze'.ék útján az (1) szekrény (28) haránttartójában 80 ágyazott (29) reteszkorongot működtetjük, amelynek felső lapjában megfelelő alakú (30) vezérlőhorony van. E horonyba nyúl a szekrényfalban foroghatóan ágyazott (31) tengelyen megerősített (32) reteszelőkar 85 alsó vége úgy, hogy a (29) reteszkorongnak az (r) huzalvezetékkel való elforgatásakor a (31) tengely meghatározott mértékben elfordul és ezzel a rajta megerősített (33) és (34) reteszelőkilincsek a hoz- 90 zájuk -tartozó (35), ill. (36) releszrudak egyikét vagy másikát ismert módon elreteszelik, ill. felszabadítják. Az itt leírt szerkezeti megoldás lehetővé teszi a (35, 36) reteszrudaknak oldalt való elhelyezé- 95 sét, de egyszersmind azt is, hogy azokat az egyik oldalról a másik oldalra szerelhessük át a (13) vállótolórúdhoz hasonló módon minden nehézség nélkül. Ez annyiban bír fontossággal, hogy ha a váltó- 100 állító készülék a váltó ellenkező oldalára volna szerelendő, akkor ehhez elegendő a (13) váltótolórúdnak és a (35, 36) reteszrudaknak kölcsönös áthelyezése. Megemlítendő még, hogy a retesz is fel- 105 vágható és felvágás alkalmával egy pecek nyíródik el, míg a kellő erősségű (37) rugó a reteszrúdat úgy tolja el, hogy a kireteszelés után a felhasított váltót újra reteszelni nem lehet. 110 A váltóállítókészüléknek és a reteszszerkezetnek egybeépítése költségmegtakarítást jelent nem csak az előállításban, hanem a fenntartásban is és azonkívül a szerelést is egyszerűbbé és könnyebbé 115 teszi.
