116897. lajstromszámú szabadalom • Ellenállás és eljárás előállítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 116897. SZÁM. VH/tl. (Vir/g., VII/j.) OSZTÁLY. — T. 5637. ALAPSZÁM. Ellenállás és eljárás előállítására. Patent-Treuhand-Gesellscliaft für elektrische Glühlampen m. b. H. cég- Berlin. A bejelentés napja 1936. évi február hó 15-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi november hó 1-je. Egyenirányítók szolgáltatta feszültség egyenletessé tételére olcsósági és helymeg­takarítási szempontokból elektroli tkonden­zátorokat használnak. Ilyen kondenzátoro-5 kai különösen erősítő kapcsolásokban alkal­maznak. E kondenzátoroknak azonban az a hátrányuk, hogy csak kis túlfeszültséget bírnak el. Ez a hátrány különösen az el­rendezés bekapcsolásakor vehető észre. 10 így pl. erősítő szerkezetnél a bekapcsolás­kor az erősítőcső katódája még hideg, úgy­hogy az egyenletesítő kondenzátor anód­áramot még nem ad. Ha már most az egyenirányító azonnal a teljes feszültséget 15 adja, akkor a kondenzátor a csúcsfeszült­ségre töltődik. Minthogy az elektrolitkon­denzátorok szerkezetük következtében csak korlátolt értékű feszültségekhez alkalma­sak és mivel1 az üzemi feszültség rendsze-20 rint már közel jár a terhelésnek ehhez a felső határához, ez a túlfeszültség a kon­denzátorokat komolyan veszélyezteti. Ká­rok elkerülésére meg lehetne kísérelni az egyenirányító katódájának ugyanannyi 25 időt adni a felmelegedésre, mint az erő­sítő cső katódájának. Ez a mód azonban nem látszik célszerűnek, mert éppen a rö­vid felmelegedési idejű közvetlenül1 fűtött egyenirányító katódák váltak be igen jól. 30 A találmány szerint már most az egyen­irányítók és az elektrolitkondenzátor közé olyan ellenállást kapcsolunk, melynek hő­mérsékleti tényezője negatív és melynek ellenállása hidegen, környezeti hőmérsék-35 léten legalább is úgy viszonylik a teljes terheléskor felmelegedve fellépő ellenál­láshoz, mint 500:1-hez. Célszerű az ellenál­lást úgy választani, hogy a környezeti hő­mérsékleten 300.000 Ohm, működés közben pedig 300 Ohm légyen. Az ennek megfelelő 40 működési hőmérséklet általában 300 és 400 0° között van. Gélszerű az ellenállást alacsony titán­oxid és magnéziumoxid zsugorított keve­rékéből vagy az anyagok kölcsönös olda- 45 tából előállítani. Igen jó eredményeket ka­punk, ha a két alkatrész mennyiségaránya 1:1. A sajtolással vagy fecskendezéssel ké­szült ellenállásokat célszerűen oxidáló lég­körben 1000—1200 C°-on végzett előégetés 50 után nedves hidrogénben 1400—1450 C° hőfokon tovább égetjük és ezzel zsugorít­juk. A második égetéssel az ellenállások kellő szilárdságúikat megkapják. Utólag azután az ellenállásokat még 1300 C°-on 55 nedves hidrogénben égetjük, hogy a kívánt nagy ellenállásértéket elnyerjék. Célszerű az ellenállástesteket olyan edényekbe zárni, amelyeket 50 milliméteres vagy nagyobb higanyoszlopnyomású hidrogénnel töltünk 60 meg. A mellékelt rajz 1. ábrája a találmány­nak példaképem kiviteli alakját mutatja, melynél (1) a burkoló edény, (2) és (3) az áramhozzávezető drótok, melyek egyúttal 65 az ellenállást tartják és (4) maga az ellen­állástest, melynek ellenállási viszonya hi­deg és meleg állapota között a találmány szerint legalább 500:1-hez. A 2. és 3. ábrák kapcsolási példák a ta- 70 lálmány szerinti ellenállás felhasználásá-

Next

/
Thumbnails
Contents