116896. lajstromszámú szabadalom • Könyvelési eljárás

Ha pl. a könyvelő egy kis üzem könyvelésének felfektetésekor megállapította, hogy elégséges, ha összesen hat nyilvántartási főgyűjtőt fektet fel, vagyis pl. az 5 összes tételek egy „Napló"-ban, továbbá egy „Főkönyv tartozik" és „Főkönyv követel" könyvelési lapjain, némely tétel pedig még a „Rovanes tartozik", vagy/és a „Rovanes követel" vagy/és a „Lejárati 10 Napló"-ban is tüntetendők fel, azt is megállapíthatja, hogy minden tételről maximum hat-hat kitöltött példányt kell készíteni. (Nagyobb üzemek találmány szerinti könyvelésénél az azonos tétellel kilő töltött szeletek példányszáma rendszerint jóval kisebb, mint a felfektetett nyilvántartási gyűjtők száma). A korábbi ismertetés szerint pl. nyolc különböző tétellel egymás alatt kitöltendő, hatlapos szelet-20 füzeteket készíttetünk (pl. 4. ábra), még pedig olyan lapokból, melyek mindegyike a másik öttől megkülönböztető jelzést viselj mint ezt már ismertettük. A jelen példánál a 4. ábra értelmében ilyen 25 jelzésül pl. halványszínű (7) római számokat használunk, tehát pl. a hat lapból álló füzet felső lapjának mindegyik szeletében az I. számot, az alatta lévő lap mindegyik szeletében a II. számot és így 30 tovább a legalsó lapon a VI. számot. Az ilyen füzet lapjai közé a jelen példánál másolólapokat — esetleg az első (felső) lap alá sorvezetőt is — helyezünk s ezután elkezdjük a füzet szeleteinek kitöltését. 55 Az 1. ábrabeli példa szerint az első (11) rovatba írjuk a keletet, a következő (12) rovatba egy az ezen tételt az összes többitől megkülönböztető jelzést, pl. a jelen esetben a tétel folyószámát (ezt a jelzést 40 — bár nem célszerű — már eleve is rásokszorosíthatjuk a lapok megfelelő helyeire), a (13) rovatba a szakszerűen megszerkesztett tételmagyarázatot, az esetleg alkalmazott (14) rovatba a később ismertetendő 45 utalószámokat s a (15) és (16) rovatba a tétel tartalmának megfelelő mennyiség (db, kg) számokat. A (13) rovatban célszerűen a kitöltéssel egyidejűleg — aláhúzzuk azokat a szövegrészeket, amelyek 50 utalnak arra, hogy az adott tétel mely nyilvántartási gyűjtőkbe és számlalapokra könyvelendő, vagyis rögzítendő. Ezáltal ezek a részek vagy adatok — könyvelési értelmüktől függetlenül — a 55 nyilvántartási gyűjtőkbe és számlalapokra utaló jelzésekké válnak. Tételezzük fel, hogy pl. a 4. ábrabeli füzetbe négy tételt bevezettünk s ezek (helyszűke miatt a mennyiségadatokat elhagyva) a következők: QO 936 Pénztár szia. X1 Tőke szia. 5 Befektetés. 936 Áru szia (6 ly. cserép szia). X2 Pénztár szia. 65 5 Vétel 1. sz. blokk szrt á 70. Téglagyár rt.-tól, Hb. 936 Áru szia (í ly. cserép szia). • X3 Folyószla (Kiss Pál, Hb. szia). 5 Vétel 2. sz. blokk szrt á 80. 7q Téglaégetőtől, Buda. 936 Folyó szia (Bodog Károly Ocs szia). X 4 Áru szia (6 ly. cserép szia). 6 Eladás 3. sz. blokk szrt á 90. Fiz. XII6. Hazai Bank Buda-nál. 75 Ha e négy tételt elkönyvelni (rögzíteni) akarjuk, elsősorban leszakítjuk az utolsó (negyedik) kitöltött szelet aljáig a (3) sávot s a negyedik tétel záróvonala alatt a lapokat a kitöltetlen laprészektől go elkülönítjük. (Ez utóbbi művelet természetesen csak akkor szükséges, ha a könyveléssel nem akarunk addig várni, amíg az egész füzetet ki nem töltöttük tételekkel.) Ilyen módon tehát négy különböző 85 tétellel azonosan kitöltött hat lapot kapunk, melyek egymástól csak abban különböznek, hogy a legfelső lap minden tétele jobb szélén I jelzést, a következő II jelzést és így tovább hord. Ezután a 90 lapokat — minthogy az adott példánál nincsen közvetlenül egymás alatt két azonos nemű tétel — a (6) vonalak mentén szeletekre vágjuk szét, kivéve a jelen példánál a naplóba szánt I jelzésű lapot, 95 mert a naplóba az összes tételek, tartalmuktól függetlenül, további szétválogatás Mélküj, célszsrúcn Vlyószám szerint rögzítendők. Most elővesszük a nyilvántartási gyüj- 100 tőket, nevezetesen a jelen példánál a „Napló", „Főkönyvi Tar.", „Főkönyvi Köv.", „Rovanes tartozik", „Rovanes követel" és „Lejárati Napló" gyűjtőket, melyek fedelükön és célszerűen a bennük 105 lévő könyvelési lapokon is ugyanezeket a neveket és célszerűen még a (4. ábra) (7) megkülönböztető jelzést, tehát a jelen példánál az adott sorrendben az I—VI római számokat is hordják. Az I nyilván- 110 tartási gyűjtőbe már most berögzítjük