116858. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver

Megjelent 1937. évi szeptember hó 1-én. MAG TAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁfl SZABADALMI LEÍRÁS 116858. SZÁM. XlX/a. OSZTÁLY. — li. 7037. ALAPSZÁM. Önműködő' lőfegyver. li 1«eiiinieta 11 -lí<)í'siAktiengesellscliaft cég1 , Düsseldorf. A bejelentés napja 1936. évi szeptember hó 19-ike. A találmány olyan önműködő lőfegy­verek körébe tartozik, melyek előreha­ladó zárolója a töltényeket az adagoló szerkezetből, nevezetesen tárból vagy he-5 vederből, a csőbe löki előre. A találmány szerint a zárolónak a legelülső töltényre ható lökőfelülete a zárolóra harántiráiny­ban engedékeny. Amikor a fegyvert tárból látjuk el mu-10 rációval, a töltényoszlop töltényeinek útánatolása a mellső helyzetbe — ami ed­dig csak a závárzatnak a lövést követő hátrálása után volt lehetséges — közvet­lenül valamely tölténynek a csőbe veze-15 téséhez csatlakozóan, még a závárzat elő­remenetelekor megy végbe. Ekként a lőse­bességet fokozhatjuk, minthogy így a zá­várzat engedékeny lökőeleme gyorsabban jut a legelülső töltény körzetébe, mint a 20 korábbi módnál a tár egész tartalma a závárzat pályájába, ami eddig a rendes eset volt. Ezenkívül a hátráló závárzat és a tár torkolatában fekvő töltény között a súrlódás kisebb. Ezzel a megoldással a 25 fegyverben olyan fekvést biztosítunk a tárnak, hogy a závárzat hatása alatt álló legelülső tölténye mindenkor a merev zá­roló mozgási pályáján kívül marad és csupán a zároló engedékenyen kiálló lökő-30 felületének körzetébe nyúlik. A találmány továbbá hevederből tör­ténő olyan adagolást tesz lehetővé, mely­nél a zárolót hátrálásakor a hevederkap­csolástól tehermentesítjük. Ily módon ki-35 küszöböljük az elégtelen závárzat-hátrá­lásból eredő hibás töltéseket. A heveder előretolása két töltény középvonalának távolságával egyenlő darabon a zároló előremenetelekor közvetlenül a legelülső tölténynek a hevederből való kitolása 40 után történik és a következő töltény már az előzőleg bevezetett töltény kilövésekor töltésre készen a závárzat lökőelemének pályájában van, mely elem a závárzat hátrálásakor e töltény alatt siklik el. 45 A mellékelt rajz a találmány szerinti fegyver egyik foganatosítási alakját pél­daképpen tünteti fel. Az 1—3. ábrák a fegyver hosszmetszetét a závárzat leg­elülső, félig hátrahaladt, illetve leghá- 50 túlsó helyzetében mutatják, még pedig a 2. és 3. ábra az 1. ábrához képest nagyí­tott léptékben. A fegyver (a) tokjában hosszirányban mozgatható (b) zároló (1. ábra) a csúsztat- 55 hatóan ágyazott (c) csővel, ismert módon, a tok vezetékeiben forgatható (d) retesz­hüvely révén elreteszelhető. A (b) zároló elülső részében, a horonyszerű (bl) mé­lyedésben, a (b2) csap körül fogathatóan 60 ágyazzuk az (e) tölténylökő emeltyűt, melyet az (el) rugó úgy billeint ki, hogy az emeltyű mellső része a zároló köpeny­felületén túl kiáll. A lökőemeltyű (e2) homlokfelülete ekként a hevederben töl- 65 tésre készen fekvő (f) töltény pályájában fekszik, mely töltény az (e) emeltyűt a zároló hátrálásakor az (el) rugó hatása ellen a zároló (bl) mélyedésébe billenti (2. ábra). Miután az (e) emeltyű a töltény 70 fenekén túlhaladt, az (el) rugó az (e) emeltyűt ismét felbillenti, amíg az emel­tyű hátsó vége a zároló (bl) mélyedésé­nek fenekéhez nem ér (3. ábra). Az (e) lö­kőemeltyűnek ekkor ismét a töltény fene- 75 kek pályájában fekvő (e2) homlokfelülete

Next

/
Thumbnails
Contents