116764. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a képtávirászat módszerei szerint egyes jelekre felbontott írásjeleknek villamos úton való átvitelére

azon az (A, B, C és D) betűket ábrázolzoljuk. Az 1. ábra szerinti szalagnál minden (2) képvonal számára, mely keresztirány-6 ban megy végig a papírszalagon, a képsorban a betű előtt van a (3) rövid szinkronizáló lökés. Ezeket még a betűk közötti szünetekben is megadjuk, amint az az 1. ábrából látható. A valóságban nem 10 kell ezeket a szinkronizáló lökéseket feljegyezni, amint azt későbben megmagyarázzuk, mert a szinkronizáló lökések elől a szalagot le lehet zárni. A 2. ábrán jelzett eljárás szerint a (4) 15 szinkronizáló lökéseket nem e betűk előtt, hanem az egyes írásjelek, ill. betűk között levő szünetekben adjuk meg. Mindkét esetben a betűt hét sorban, vagyis a (t7) időben adjuk meg. A betűk 20 közötti (t3) hézagnak az időtartama három képsor. A 2. ábra szerinti eljárásnál a (t3) betűszüneiti idő a la; három (4) szinkronizáló lökést adunk. Ennek az eljárásnak az az 25 előnye az 1. ábra szerinti eljárással szemben, amelynél minden képsor elején egy szinkronizáló lökést adunk, hogy a teljes átviteli idő valamivel rövidebb. A (t3) szünetidőt a betűk közötti szükséges 30 tér adja meg. Ez az idő mindkét eljárásnál lényegében egyforma; azonban a képsorok idejének a tartama a 2. ábra szerinti eljárásnál valamivel kisebb, mivel itt ez csak a betű magasságától függ, úgy-35 hogy a betűk leadásánál a képsorok közvetlenül egymás után jöhetnek. A képjeleket és a színkronizálój eleket leginkább valamely a jel ritmusában ismeretes módon működő váltóáram adja meg', 40 vagyis, váltóáramot viszünk áit és, e váltóáramot a képjel, ill. a színkronizálój el ritmusában szakítjuk meg. Ez úgy a vezetékkel való átvitel, mint a drótnélküli átvitel esetében előnyös, mivel köztudo-45 mású, hogy váltóáramokat könnyebben lehet erősíteni. Az adó oldalán a szinkronizáló lökéseket vagy pótlólagos vezérlőelemekkel közvetlenül az adóhengerre, vagy azzal 50 egyenlő értékű más berendezésre helyezzük el, vagy pedig erre a célra külön szinkronizáló lökésgerjesztőt alkalmazunk. Ez utóbbi elrendezésnél gondoskodni kell arról, hogy a betűknek az adó-65 tárcsái csak akkor működjenek, ha a szinkronizáló jeleket éppen kibocsátottuk. Itt előnyös, ha a frekvenciameghatározó a szinkronizáló lökéseknek megfelelő szegmensekből álló kontaktustárcsa. Az így előállított áramlökések egyrészt szín- 6 kronizáló lökéseket adnak le a vevőnek, másrészt pedig elreteszelik az adótárcsákat a szinkronizáló lökések leadásáig, vagyis a betűjelek kibocsátására való adótárcsák csak akkor működhetnek, ha 6 a szinkronizáló lökések már kimentek. Lehetséges azonban a fordított elrendezés is. Ezeket a lehetséges eseteket azonban nem ábrázoljuk, mivel ezek keresztülvitele nem okoz nehézséget. 71 A 3. ábra szerinti vevőberendezés oly eljárás céljaira való, mely a 2. ábra szerint dolgozik. A jelek vételére való berendezést, mely többnyire drótnélküli vevő, csak vázlatosan ábrázoljuk és a 7i rajzban (E)-vel jelöljük. A képíró hajtómotorát (M)-el jelöljük, a tulajdonképeni íróberendezést pedig (S)-el. A tulajdonképeni íróberendezés az úgynevezett Meyer-féle él. Az (5) hengeren 8i van ez a (6) él csavarmenetalakban. A jeleket a (7) ellenhenger jegyzi fel, amelyet a (8) emeltyű segélyével, a tengelye irányában elforgathatunk. Ezt az elforgatást a (9) relé végzi el. A beérkező löké- 8; sek a (7) hengert egy kissé eltolják a tengelye irányában. Ezzel a jel lenyomódik az (1) papírszalagra. Magától értetődő azonban, hogy ez irókószülék helyett más írókészüléket is használhatunk. Az ily 9( készülékek részletei azonban a találmányra vonatkozólag lényegtelenek. A vevőnek egyik kiinduló kapcsa állandóan össze van kötve a szinkronizáló tjerendezéssel, valamint az íróberendezéssel. 9: A másik kapcsot azonban a vevőkészülék állásától való függőiségben váltakozva az írókészülékhez vagy a szinkronizáló berendezéshez kapcsoljuk. Amíg az adótól szinkronizáló jelek érkeznek, addig a ic szinkronizáló berendezés bekapcsolva marad. Ha szinkronizáló jelek nem érkeznek, akkor a szinkronizáló berendezés kikapcsolódik és az írókészülék bekapcsolódik az újabb szinkronizáló jelek beérke- K zéséig. A bekapcsolást nem az adóból érkező jelek, hanem amint azt később részletezni fogjuk, a vevő végzi el. Ezért a vevőnek a (10) kapcsát összekötjük az elosztókészülék (110) keféjével. Az elosztó- n kefét a (12, 13) hajtóművön át a motortengely hajtja. Erre a hajtóműre azért van szükség, mert a (t3) és (t7) idők nem egyforma hosszúak. Az elosztóhoz tartoznak ezenkívül a (14) és (15) helytálló ve- 11 zetőszegmensek. A (14) szegmenst az író-