116641. lajstromszámú szabadalom • Rugóbetét párnákhoz, derékaljakhoz, ülőpárnákhoz és effélékhez

Megjelent 1937. évi augusztus hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRŐSÍ9 SZABADALMI LEÍRÁS 116641. SZÁM. (Vllf/f.) OSZTÁLY. — B. 13468. ALAPSZÁM. Rugóbetét párnákhoz, derékaljakhoz, ülőpárnákhoz és effélékhez. Braun Endre kárpitos Budapest. A bejelentés napja 1936. évi június hó 10-ike. Párnákhoz, derékaljakhoz, ülőpárnákhoz és effélékhez használatos és meneteikkel ismert módon egymásba kapcsolódó tekercsirugpkból: álló' betéteknek tapasztala 5 ható hátránya, hogy a megkívánt puha és engedékeny rugózás elérése miatt az a kellemetlen jelenség mutatkozik, hogy amennyiben a felületegységre a normálisnál nagyobb terhelés esik, — így pl. ha 0 a fekvésre szánt derékaljra (matracra) ülünk, ami pedig a használatkor elkerülhetetlen — a betét tekercsrugói annyira összenyomódnak, hogy a két szélső rugómenet egymáshoz érhet, ami pedig kelle-5 metlen ütődéssel és zajjal jár. A találmány szerinti rugóbetét e hátrányt szünteti meg és pedig úgy, hogy a betét lényegében két tekercsrugó-rendszerből tevődik össze, amelynek egyike húzó-, :0 másika pedig nyomóigénybevétel alatt áll. Vonatkozik ez természetesen a betét terheletlen állapotára. A mellékelt rajz a találmány két példaképem kiviteli alakját tünteti fel. Az 15 1. ábra a két rugórendszer egymással kapcsolt rugóit oldalnézetben, míg a 2. ábra felülnézetben mutatja. A 3. ábra egy továblbi kiviteli alaknak ugyancsak oldalnézete, a 10 4. ábra pedig egy ehhez tartozó felülnézet. Az 5. ábra a tekercsrugók összeköttetésére való hevedernek elölnézete és a 6. ábra ugyanezen hevedernek felül-15 nézete. A 7. ábra végül egy más kivitelű összekötőszervet nézetben láttat. Az 1. és 2. ábrán bemutatott foganatosítási példában a betét egyik rugórendszerét a szokásos, kettős tölcsér alakú (a) tekercs- 4C rugók, másikát pedig a hengeres (b) tekercsrugók alkotják. E tekercsrugók végmenetei előnyösen zártak, vagyis a rugóvégeket ismert módon a menet köré csavarjuk, úgy hogy a tekercsrugó két szélső 45 menete hozzávetőlegesen köraliakú és zárt. A rugóbetét tulajdonképpeni hordozófelületét alkotó és így annak aránylag nagyobb területére kiterjedő (a) tekercsrugók hosszabbak, mint az ezeket végmeneteiknél 50 fogva egymáshoz kapcsoló, hengeres (b) tekercsrugók, miért is a két rugórendszer elemeinek egymással való összeköttetésekor olyan betétet kapunk, amelynek (a) tekercsrugói nyomó-, (b) tekercsrugói pedig 55 húzőigénybevétel alatt állanak. Ezzel elérjük, hogy a betét tekercsrugóit olyan rugódrótból készíthetjük és úgy méretezhetjük, hogy a betét puha és engedékeny rugózású lesz, a nélkül, hogy a hordozórugóknak a 60 normális terhelésre túlságosan össze kellene nyomódniok. Az (a) tekercsrugók ugyanis előfeszültség alatt állanak és így a rugójáték kisebb lesz. A két rugórendszer tekercsrugóinak el- 65 rendezése egymáshoz viszonyítva igen különböző lehet és sokféle geometriai alakzat szerint történhet. Lényeges azonban:, hogy a betét tulajdonképpeni hordozó (a) tekercsrugómak végmenetei legalább három 70 pontban kapcsolódjanak az e rugókban előfeszültséget (összenyomást) létrehozó (b) tekercsrugók végmeneteivel. Az 1. és 2. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál olyant (c) hevederekeit alkalmaztunk a rugómene- 75