116603. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gazdaságos világításra izzólámpákkal

MAGYAR KIRÁLYI SZABAD ALMI BIRŐSiU SZABADALMI LEÍRÁS 116603. SZÁM. Vll/h. OSZTÁLY. — JF. 7043. ALAPSZÁM. Berendezés gazdaságos világításra izzólámpákkal. Székely Miklós gépészmérnök, Budapest, mint Faller Mihály gépészmérnök Budapest, jogutódja. A bejelentés napja 1933. évi december hó 4-ike. Minthogy az izzólámpák ugyanannyi villamos energiából annál több fényt ter>melnek, minél kisebb feszültségre készültek és a kisebb feszültségű, vastagabb 5 izzószálú lámpáknak az élettartama is hosszabb, a szokásos .100—250 volt feszültségű hálózatra kapcsolandó világítási berendezéseket gazdaságosabbá tehetjük, ha a hálózati feszültséget f észül tségosztó-10 val megosztjuk és a kis feszültségű lámpákat a feszülfcégoszfóriól táplált' többvezetékes elosztórendszer vezetékágai közé ikatjuk, amint ez a mellékeit rajz 1. ábráján látható, amely szerint a 105 15 voltnyi váltakozóáramú hálózati feszültséget (G) fe&zültségosiztóvai három egyenlő részre osztottuk, hogy négyvezetékes elosztó rendszer rel 135 voltos lámpákat táplálhassunk. A többvezetékes elosztó-20 rendszer a berendezést még gazdaságosabbá teszi, mert nemcsak a vezetékek száma csökken, hanem a közbenső vezetékek keresztmetszete is kisebb lehet, minthogy azokat csak két ellenkező irányú 25 áram különbsége terheli. Azonban, mindazokban az esetekben, amikor a hálózati feszültséget kettőnél több részre kell osztanunk, hogy a kis feszültségű lámpáknak megfelelő feszült-30 séget kapjunk, nagy nehézséget okoz a rövidzárlat elleni biztosítás. így pl. ha az 1. ábrán vázolt berendezésben csak a szélső (bl és b2) vezetékbe iktatunk (sl és s2) biztosítékokat, akkor a nem bizto-35 sított (cl, c2) középvezetékek között esetleg keletkező rövidzárlattal szemben semmiféle védelmünk sincsen. Viszont^ ha a két középvezetékbe vagy azok egyikébe is iktatunk biztosítékot, ennek kiolvadása esetén a két középvezeték közé iktatott lám- 40 pák csoportja soros kapcsolásba jut a kiolvadt biztosítékú közép vezeték és a szomszédos szélső vezeték közé iktatott lámpák csoportjával, minek folytán, ha a két sorba kapcsolt csoportban a lámpák száma 45 különböző, a feszültség a két csoport között egyenlőtlenül oszlik meg és a túlterhelt lámpák kiégnek. A biztosításnak eme nehézségeit kikerülhetnék úgy, hogy a hálózati feszültséget 50 kettőnél több részre osztó feszültségosztóról is csak egy hármas vezetékrendszert táplálunk, amint ezt a 2. ábra mutatja. Azonban az ily körülmények között már valóságos transzformátorként 55 működő feszültségosiztót az 1. ábrán feltüntetett esethez képest azonos teljesítmény mellett nagyobbra kell, méreteznünk és veszteségei is sokkal nagyobbak lesznek. 60 A találmány értelmében a biztosítás nehézségeit úgy küszöböljük ki, hogy a hálózati feszültséget kettőnél több részre osztó feszültségoszitóra csupa hármas vezetékrendszert kapcsolunlk olyképen, hogy 65 a feszültséjgosztónak legalább egy kivezetéséhez különböző hármas vezetékrendszerekhez tartozó vezetékek csatlakoznak. Azt is megtehetjük, hogy egyik hármas vezetékrendszer 1 középvezetőkét \'és egy 70 másik hármas vezetékrendszer szélső vezetékét a feszültségoszfónák egyazon kivezetésére kapcsoljuk.