116567. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vagy képátviteli rendszer

azonban teljesebb visszahelyezés kívána­tos, ott valamely alkalmas helyen olyan eszközöket alkalmazhatunk, melyek a jel egyenáramú komponensét (ez a kifejezés 5 tudvalevőleg a kisfrekvenciájú jelkom­ponenseket is felöleli éppúgy, mint a le­írás más helyein) a jel frekvenciasávjá­nak egyéb részeihez képest támogatják. Egy ilyen elrendezést tüntet fel az 5. 10 ábra. A kapcsolási vázlat ugyanaz, mint a 2. ábrán, azzal a különbséggel, hogy a (22) cső (33) ellenállásával párhuzamosan a (34) ellenállást és a vele sorba kapcsolt (35) kondenzátort tartalmazó kört iktat-15 tuk be. A (34, 35) kör a kis frekvenciá­kat támogatja a (B) kapcsoknál jelent­keiző nagy frekvenciákhoz képest, mert utóbbiak nagyobb mértékben ágaznak le a (34, 35) körbe, mint az előbbiek. 20 A kis frekvenciákat támogató további visszahelyező készüléket tüntet fel a 6. ábra. A (23) kondenzátor és a (24) ellen­állás itt is úgy működik,, mint a 2., 3. és 5. ábrák szerinti megoldásoknál. A (36) 25 dióda a (24) ellenállással párhuzamosan fekszik. A jeleket az (A) kapcsoknál úgy vezetjük be, hogy a szinkronizáló jelek értelme pozitív. Amikor a stabil állapot bekövetkezett, a (23) kondenzátor jobb-30 oldali lemeze oly mértékben negatív a baloldali lemezhez képest, hogy a (36) diódán keresztül csupán a maximumok csúcsánál folyik áram. A (24) ellenállás alkalmas leágazási pontját a (37) ellen-35 állás révén a (38) erősítő cső rácsához kötjük. A (39) ellenállást és a vele sorba kapcsolt (40) kondenzátort tartalmazó áramkörrel a (38) cső rácskörét áthidal­juk. Ez az áthidaló kör a kis frekven-40 ciákat a (38) cső rácsa és katódja közé vezetett nagy frekvenciák rovására támo­gatja. A (17) visszahelyező készülék (1. ábra) helyett olyan áramkört is alkalmazhat-45 nánk, mely az egyenáramot átengedi a (3) fotocellától a (20) modulátorhoz. Ez azonban rendszerint nehézkes megoldás és ezért inkább a 7. ábrán vázlatosan szemléltetett elrendezést alkalmazzuk. Itt 50 a (C, D) kapcsolóktól balra levő részt nem tüntettük fel; ez ugyanolyan lehet, mint az 1. ábrán. Az egyenáramú kom­ponenst is tartalmazó jeleket a (41) segéd­modulátorba vezetjük, ahol azok a (42) 55 oszcillátorban fejlesztett segédhordozó hullámot modulálják. A modulált segéd­hordozó hullámot a (43) erősítőben tet­szés szerint erősíthetjük, majd a (44) demodulátorba vezetjük. A felerősített kép- és szinkronizáló jeleket ezután 60 egyenáramú komponensükkel együtt a (45) modulátorban a (46) oszcillátorral fejlesztett hordozó hullám modulálására használjuk. Világos, hogy a (44) demodulátort és 65 (45) főmodulátort esetleg el is hagyhat­juk; ekkor a (42) segédoszoillátort ren­dezzük be úgy, hogy az a kisugározandó hordozó frekvenciát adja. Minthogy a szinkronizáló jelek tiszta 70 váltakozó jellegűek és a keretfrekvencián alul nem tartalmaznak komponenseket, ilyen jelek esetében nincs szükség egyen­áramú erősítésre és ahol külön erősítőt használunk a szinkronizáló jelek számára, 75 az váltakozó áramú lehet. Ha a modulálást a fenti módok vala­melyike szerint végezzük, úgyhogy a mo­dulálás helyén az egyenáramú kompo­nens jelen van, akkor a hordozó hullám- 80 nak az az ampliudtója, amely „feketé­nek" felel meg, valamint az, amely a szinkronizáló impulzus csúcspontjának felel meg, állandó marad, függetlenül az átlagos kép világosság mindennemű vál- 85 tozásától. Megjegyzendő, hogy a hordozó hullám ilyen modulálásánál termionikus csövek anódáram - rácsfeszültség-karakterisztiká­jának alsó, görbe részében, vagyis ki- 90 csiny anódáramnak megfelelő részében dolgozhatunk, feltéve, hogy a karakterisz­tikának ebben a részében szinkronizáló jelek szerepelnek és ezeknek eredetileg elég nagy amplitúdót adtunk ahhoz, hogy 95 miután utóbbi a karakterisztika görbü­lete folytán lecsökkent, a képjelekhez viszonyítva a kívánt értéket vegye fel. A találmány szerinti vevőberendezés­nek a 8. ábrán vázlatosan feltüntetett 100 foganatosítási alakjánál a mondulált, rá­diófrekvenciás jeleket alkalmas antenna­rendszerrel fogjuk fel és a (47) erősítőben a kellő mértékig felerősíthetjük. Esteleg szuperheterodin vevőt használhatunk., 105 Mindegyik esetben az összetett jellel mo­dulált rádifrekvienciás hordozó hullámot (vagyis szuperheterodin esetén a közbenső frekvenciát) a (48) pentódia vezérlőrács-ka­tódkörébe vezetjük; a pentódát úgy működ- 110 tétjük, hogy az anódegyenirányító detek­torként működjék. A vevő számára szük­séges különböző feszültségeket előnyösen valamilyen stabilizátorról vesszük le, minthogy e feszültségek nagy részét a 115 lehető legállandóbb értéken kell tartani.

Next

/
Thumbnails
Contents