116565. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátó vagy képátviteli rendszer

nizáló impulzusnál megközelítően zérusra essék le. Az adóenergia gazdaságossága szempontjából, valamint oly célból, hogy az adó különböző tipusú vevőkkel működ-5 hessék együtt, előnyös, ha az eredeti fény modulálás valamennyi komponensét sugározzuk ki, le egészen zérus frekvenciáig, vagyis az egyenáramú komponenssel együtt. Evégből gondoskodnunk kell 10 arról, hogy valamilyen módon a képvezetékben a fotocellába érkező fény egyenáramú komponensének megfelelő jel helyesen kerüljön be a rádiófrekvenciás adó modul át or csö veibe. 15 Ez okból az, összetett jelet a (17) visszahelyező készülékbe vezetjük — melynek néhány megoldási alakját majd alább ismertetjük — minek következtében az egyenáramú komponens újra bekerül a 20 jelbe. A jel ekkor, pl. a (18) görbe alakjának felel meg. Az egyenáramú komponens visszahelyezésének az lesz a hatása, hogy az (1) film átlagos világosságának változásaitól függetlenül a (16) csúcsok állandó 25 feszültséget képviselnek és a (19) vonallal jelzett (feketének megfekŰ.0 feszültséghez viszonyítva állandó értékűek. A jelet ezután a hozzáadott egyenáraimí komponenssel együtt a, (20) modulátorba vezet-30 jük, melyben az a (21) oszcillátorral fejlesztett hordozó rezgéseket modulálja. Az egyenáramú komponens jelenléte folytán elérhetjük, hogy bármely adott feszültséget. pl. a feketének megfelelőt, a hordozó 85 hullámnak valamely meghatározott értékű amplitúdója képvisel, bármekkora is a képvilágosság átlagértéke. Ekként a (16) csúcsokat úgy választhatjuk meg, hogy azok gyakorlatilag zérus hordozó-40 amplitúdónak feleljenek meg. A (17) visszahelyező készülék igen különböző lehet. Néhány megoldást a 2—6. ábrák tüntetnek fel, melyeken az (A) bevezető és (B) kivezető kapcsok az 1. ábra 45 szerinti (A, B) kapcsoknak felelnek meg. A jeleket oly értelemben vezetjük az (A) kapcsokhoz, hogy a szinkronizáló impulzusok a 2. vagv 5. ábra szerinti (22) trióda rácsát pozitívvá törekszenek tenni. 50 A (23) kondenzátort és (24) ellenállást úgy választjuk meg (2., 3., 5. vagy 6. ábra), hogy időállandójuk nagyobb legyen, mint az egymást követő szinkronizáló impulzusok közötti intervallumok, 55 de kisebb, mint bármely olyan áramkör időállandója, melyen a jelek áthaladtak, amikor már egyenáramú komponensüket nem tartalmazták, így pl. kisebb, mint a (13) kondenzátor és (25) levezető ellenállás (1. ábra) időállandója. 60 Legelőször feltételezzük azt az esetet, hogy képjelek nincsenek és az 1. ábra (9) görbéje szerinti szinkronizáló impulzusokat a (22) cső rácsára vezetjük (2. ábra). Az első impulzus a rácsban áramot idéz 65 elő és a (23) kondenzátort feltölti. Amikor az impulzus megszűnik, a rács negatívabb, mint amilyen előbb volt és ez a negatív töltés csak lassan távozik a (24) levezető ellenálláson keresztül. A következő 70 impulzus megint rácsáramot idéz elő ós így, miután az impulzus megszűnt, a rács negatív töltése ismét nagyobb lesz. Ez a folyamat mindaddig folytatódik, míg egyensúlyi állapot nem áll be, melyben 75 rácsáram a szinkronizáló impulzusoknak csak a csúcsánál folyik. Ha most képjelek is vannak jelen, azok a rácsot többé-kevésbé negativá teszik és nem okoznak rácsáramot s így nem befolyásolják szám- 80 bavehetően a. (23) kondenzátor töltését, így a képjelek átlagértékének változása ellenére a (22) cső rácsa állandóan olyan állapotban van. hogy a szinkronizáló impulzusoknak csupán a csúcsai okoznak 85 rácsáramot és ezért a jel a (B) kivezető kapcsoknál az egyenáramú komponenst is tartalmazza. A. visszahelyező készülék tehát olyannak tekinthető1

, mint egy egyenirányító készülék, melyet a (22) cső rács- 90 köre és a hozzátartozó (23, 24) kör alkot, ahol is utóbbinak időállandója nagyoíbb, mint az egymást követő jelek egyik irányban, jelen esetben a pozitív irányban vett maxumumai közötti intervallumok. 95 A 3. ábra szerinti visszahelyező készüléknél a (23) kondenzátor és a (24) ellenállás, mint előbb, nagy időállandójú kört alkot. Ebben, az esetben a szinkronizáló impulzusok negatívok, a képjelek pedig pozití- 100 vok. A szükséges átváltást természetesen termionikus csőerősítést feltüntető járulékos fokozat beiktatásával elérhetjük. A (26) dióda alkotja az egyenirányítót, melynek anódját a (28) feszültségforrást 105 áthidaló (27) potenciométer leágazási pontjához kötjük. A szinkronizáló impulzusok negatív maximumai a diódában áramot idéznek elő és az impulzus megszűnte után a dióda katód ja pozitívabb, 110 mint az anód. A folyama! minden következő impulzussal addig folytatódik, míg a diódában már csak a maximumok csúcsánál folyik áram. A (B) kapcsoknál tehát a jelekben az egyenáramú komponens is 115 benne van. E jelek alapvonalát a (27) po-