116460. lajstromszámú szabadalom • Eljárás távolságoknak villamos hullámok, különösen igen rövid hullámok reflexiója útján való mérésére

Megjelent 1937. évi junius hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leírás 116460. SZÁM. Vil/f. OSZTÁLY. T. 3762. ALAPSZÁM. Eljárás távolságoknak villamos hullámok, különösen igen rövid hullámok reflexiója útján való mérésére. Telefuuken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H., Berlin. A bejelentés napja 1938. évi julius hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1935. évi augusztus hó 7-ike, A találmány eljárás távolságoknak villamos hullámok segítségével való mérésére. Ismeretesek eljárások, amelyekkel vala-5 mely tárgynak egy adótól való távolsága olykép határozható meg, hogy az adóval adott hullámok a tárgyon visszaverődnek és ezeket a visszavert hullámokat az adás helyén veszik. Ezután meghatározzák a 10 villamos hullámoknak a terjedési idejét, amely szükséges volt ahhoz, hogy a hullámok a szóban levő tárgyig és onnan vissza a vevőig haladjanak. Ezeknek az eljárásoknak a lényege ugyanaz, mint a 15 mélységeknek hangvisszaverődéssel való mérésénél alkalmazott eljárás lényege, azzal a különbséggel, hogy ennél az eljárásnál hanghulláraokkal, az előbbi eljárásnál pedig villamos hullámokkal dolgoznak. A 20 távolság meghatározható egyszerű időméréssel, mivel a hullámok terjedési sebessége ismeretes. A vevőhöz visszatérő energia rendkívül kis tört része annak az energiának, amely 25 az adót elhagyta. Ezért olyan vevőberendezéssel kell dolgoznunk, melynek igen nagy az érzékenysége és ügyelnünk kell arra, hogy a vevő közvetlen szomszédságába elhelyezett adó a vevőt túl ne vezé-30 relje. A rendszerint használt elrendezéseknél a vevő egyenirányító effektusa a vételi amplitúdó négyzetes függvénye. A vevő tehát azokkal a kis mezőerősségekkel szenjben, amelyeket vennie kell, külö-35 nősen érzéketlen. Hogy ezt az érzéketlenséget csökkentsék, eljártak már úgy, hogy a vevőbe az adóból közvetlenül vezettek energiát, amely energiához a mérendő távolságú testről visszatérő energia fáziseltolással hozzáadódott. Ha a mérendő t&- 40 volságú testnek a távolsága nem állandó, akkor a hullámokat visszaverő test által létesített mezőerősség fázisa az adóból a vevőben keltett mezőerősséggel szemben folytonosan változik és időszakonként 45 olyan fázishelyzetek keletkeznek, amelyekben ezek az amplitúdók kivonódnak. Ekkor a vevőn az egyenirányító effektus szakaszosan oly értékkel ingadozik, amely a vett mezőerősséggel közvetlenül és már 50 nem négyzetesen arányos, úgyhogy nagy vételi érzékenységet kaphatunk. Ez, az eljárás feltételezi, hogy az adóból közvetlenül a vevőre jutott mezőenergia és a kerülő úton, a visszaverő test útján 55 az adóba érkező mezőenergia között fáziseltérés legyen. Ez a szükséges feltétel az ismert eljárás hátránya. Ismeretes olyan eljárás is, amelynél az adóból kimenő rezgések frekvenciáját, 60 mint az idő függvényét oly gyorsam változtatják, hogy az adóról közvetlenül a vevőbe érkező rezgés frekvenciája észrevehetően eltér a mérendő testről a vevőbe visszaérkező reflektált rezgések rezgés- 63 számától, amelyek az adóból korábban indultak és amelyekkel a visszavert rezgések a vevőbe együttesen érkeznek. Ennél az eljárásnál a következő folyamat játszódik le: 70 Ugyanabban az időpontban a vevőbe (fl) (1. ábra) frekvenciájú rezgések köz-