116426. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés egyenletes és vékonyított falvastagságú, kúpos csövek és árbócok előállítására

mellett, megfelelően gyorsulj átbocsátónyílásuk a cső végén kisebb és ezzel a cső kúpossága nagyobb, mint a heiybenmaradó (41) fogasirúddal való huzási módnál. 5 A közbenső hajtómű hatálytalanná tehető és a (41) fogasrúd rögzíthető. így tehát a kivánt kúposságnak megfelelően három lehetőség használható. Hogy a huzókaliberben levő választórés 10 a cső felületén ne képezzen éldudort, az (1) csövet minden huzási menet után kissé elforgatjuk. Ezért a szánon az (51) ütköző van, amely a huzási folyamat végén aiz (53) kapcsolórúdon levő (52) ütköző-15 gyűrűbe ütközik. Ennek folytán az (53) kapcsolórúd a gép lábvége felé eltolódik. Ezt a mozgást az (54) emelőrendszer az (55) fogasívre viszi át, aminek folytán az (57) kapcsolóberendezés (56) kúpkereke, 20 ezzel a (2) feszítőkészülék és így az (1) munkadarab is megfelelően elforog. A gépnek az útolsó húzás után váló leállítása á következőképen történik: Miután a (15) ütköző a (17) kapcsoló>5 dob (27) ütközőgyűrűjébe ütközik, azt a (20) kapcsolórúdon levő helytálló (29) ütközogyűrűig előremozgatja és egyidejűleg a (17) kapcsolódobot forgatja, kiváltja a (21) zárókészüléket és a feszített (28) 0 rugó igyekszik a (11) szivattyút átkapcsolni. Ezt megakadályozza az (58) emelőkar, amely a (20) kapcsolórúdon szilárdam ül a gép fejvégén. Az (58) emelőkar a kicserélhető (59) ütközőbe ütközik, amely a 5 gép fejvégén levő kapcsolórúdnak ágyazóbakján- ül, úgy hogy a szelepben levő szivattyú csak a fél utat teszi meg s ennek folytán oly helyzeitet fogjlal el, amply megakadályozza, hogy a nyomóvíz a szánnak ) visszafelé mozgásához való vezetékbe lépjen. Ezzel a húzószán kiindulási helyzetében marad. Ezután kicseréljük a munkadarabot. Ha már most a (17) kapcsolódobot kézzel mindaddig forgatjuk, amíg a , fent megemlített (58) emelőkar a csapágybakon levő helytálló ütközőket el nemi hagyja, akkor a még feszültség alatt levő (28) rugó azonnal átkapcsolja a vezérlőszelepet és a huzási folyamatok a már ismertetett módon mennek végibe. Az ismertetett eszközökkel természetesen egyenes csőnek csak qgyeis, hosszszakaszai is kúposra húzhatók. Álló huzógyűrűkkel a cső hengeresre is húzható. Ilymódon előállíthatók csövek felváltva egyenes és kúpos szakaszokkal, amint azt az 5. ábra mutatja. Az eddig ismertetett eljárásoknál a cső falvastagsága egyenlő vagy megközelítőleg egyenlő marad. Hogy a falvastagság a vé- 60 konyább vég felé vékonyíttassék, akkor ugyanazzal a húzószerszámmal vajló további megmunkálás válik szükségessé. Az egyenes (1) cső befogásával egyidejűleg egy kúpos (60) tövist fogunk be, amely 65 a végleg kész cső belső átmérőjének felel meg. Ezután a csövet az ismertetett módon először kúposra húzzuk anélkül, hogy a tövis bármilyen befolyást gyakorolna (6. és 7. ábra). Ha az egyenletes falvastag- 70 ságú cső annyira előmunkált, amint azt a 4. és 7. ábra mutatja, akkor megkezdjük a falvastagság vékonyitását. A csőhoszszat ismét több szakaszra osztjuk be, azonban a közben keletkezett nagyobb cső- 75 hosszaknak megfelelően, több szakaszra, mint előbb. A csövet ismét először az első sízakasztól végig húzzuk, azután a másik szakasztól a végig és így tovább. A (3, 4) gyűrűket azonban valamivel gyor- 80 sabban forgatjuk, mint előbb és pedig a húzási iránnyal ellenkező irányban mozgó (41) fogasrúd közreműködésével. Amíg a cső elején úgy külső átmérője, mint falvastagsága megmarad, addig a cső, vége felé, 85 átmérőben kisebb és falvastagsága vékonyabb lesz. A 8. ábra a falvastagságnak az első munkamenet utáni vékonyodását, a 9. ábra a harmadik munkamenet utáni vékonyodását és a 10. ábra a végleges kész 90 csövet mutatja. Hogy a húzógörgők forgatásához szükséges erőt a gépnek az erőt kifejtő alkatrészei adhassák, célszerű, ha a (3, 4) húzógyűrűk átmérőjét lehetőleg kicsinyre vá- 95 lasztjuk. A (3, 4) szerszám és az, (1) munkadarab közt annál nagyobb csúszás lép fel, minél kisebb a húzókaliberhossz (a húzógyűrűk kerülete) és a csőhossz közötti viszony. Hogy a csőátmérő kiisebbí- 100 tése ne idézze elő a falvastagság megfelelő vastagodását, oly intézkedések válnak szükségessé, amelyek révén a kiszorított anyag a csőhosszt növeli ahelyett, hogy a faivastagságot növelné. Ezt a ta- 105 lálmány szerint a húzóerő növelésével érjük el. A húzóerő növelését tövis nélkül való húzásnál vagy behelyezett tövissel való húzáskor, amíg ez nem fejt ki hatást, azzal érjük el, hogy a (3, 4) húzógyűrűk for- 110 gási irányát a húzási iránnyal ellenkezővé tesszük. A falvastagság csökkentésével, tehát, egyenletes falvastagságú, kúpos csőnek kúpos tövisen való húzásánál, kényszerítjük a megmunkálandó anyagot, hogy 115 odaszorított állapotban a tövisen eltolódjék. Ha a húzóerő ekkor bizonyos mértéket meghalad, akkor a munkaanyag be-