116417. lajstromszámú szabadalom • Folytonos feszültségszabályozó
mágneses körben a mozgó rész helyzete minél jobban meghatározza, célszerű a mozgó részen ezenfelül még oly rövidrezárt tekercseléseket, illetve meneteket al-5 kalmazni, melyek a mozgó rész vasszelvényének egy-egy részét ellenkező értelemben fogják körül, minek folytán e menetekben csak akkor nem lép fel feszültség és nem keletkezik kiegyenlítő áram, ha az 10 egyes részeken átfolyó fluxusok egyenlő nagyságúak. Ha pl. a mozgó részt középen a tengelyen a fluxus irányával párhuzamosan átmenő síkkal két részre osztjuk és olyan rövidrezárt (h) hurokkal 15 vesszük körül, mely a két rész körül ellentétes tekercselési érteleimben van vezetve, akkor ez a rövidrezárt hurok biztosítja, hogy a két félben a fluxus egyenlő mértékben oszlik meg. Ilymódon — eset-20 leg még több részre való osztással —. elérhető, hogy középállásban a terhelésnek semmi visszahatása sincs. A fluxusok megoszlását oly módon is lehet meghatározottá tenni, hogy a leirt 25 elrendezések bármelyikén még egy-egy további segédtekercselést is alkalmazunk s e tekercseléseket egymással oly készüléken keresztül kötjük össze, melynek feszültsége az elmozdulás következtében szinso tén változik. Ily elrendezést tüntet fel a 13. ábra, mely szerint az eddig alkalmazott tekercseléseken kívül még a (pl, p2) segédtekercseket alkalmazzuk, melyek egymással a (p) változtatható feszültségű te-35 kercselésen át párhuzamosan kapcsoltak. A (p) tekercs feszültsége példaképen a telítésváltoztatással ugyanúgy szabályozható, mint a (pl, p2) tekercseléseket tartó részek feszültsége, minthogy ilymódon a 40 (p) tekercs változtatható impedanciájú tekercs, melynek feszültsége enmelk következtében az impedancia változó értéke szerint változik. A (p) tekercs változását létesítő mozgást célszerű kapcsolatba hozni 45 a (pl), ill. (p2) tekercselések feszültségét változtató részek mozgásával és pedig úgy, hogy abban az esetben, ha ezek középhelyzetben vannak, vagyis a fluxusnak a két részben egyenlően kell eloszlania, a 50 (p) tekercs feszültsége 0 legyen (gerjesztő fluxusának kifejlődése meg legyen gátolva), abban az esetben pedig, ha a két részfeszültséget a fluxusok egyenlőtlen eloszlásával szabályozzuk, a (p) tekercs fe-55 szültsége lehetőleg a két részfeszültség különbségének megfelelő feszültséggel arányosan változzék. így a (p) tekercsben fellépő feszültség meghatározza a két részfeszültség fluxusának megoszlását. Minthogy a (p) tekercs feszültségének 60 leggyakrabban a berendezés középhelyzetében kell 0-nak lenni, mozgó részét célszerű úffy alakítni, hogy akármely irányban mozgatva a (p) tekercs feszültsége növekedhessék. A 13. ábrán látható 65 elrendezés, melynél a (p) tekercs gyűrűalakú (z) mozgó részének a középálláshoz részarányosán két keresztmet&zetszükítése van, ezt lehetővé teszi, mert bármelyik irányban mozdul is el a (z) gyűrű, egyik 70 szárán a fluxus mindig záródhatik. A 14. ábrán feltüntetett megoldásnál a fluxus — bármely irányú elmozdulás esetén — a (z) gyűrűnek mindkét szárán át záródhatik. 75 A 13. ábra szerinti megoldásban feltüntetett (pl) és (p2) tekercsek közül az egyik, pl. (pl) elhagyható és a 15. ábra szerint felhasználható erre a célra az (sl) áramtekercs vagy az (fl) gerjesztőtekercs 80 is. Elhagyható azonban még a (p2) tekercs is, mely esetben a (pl) és (p2) tekercseket az (sl, s2) tekercsek helyettesítik olymódon, hogy a végeiken levehető feszültség van változó feszültségként a (p!> 85 tekercshez vezetve (16. ábra), melynek működése egyebekben megegyezik az előzőkben ismertetett működéssel. Ez az utóbbi elrendezés a legmegfelelőbb, minthogy a szabályozónál további tekercseié- 90 sek nem szükségesek s elegendő külön (p) tekercs alkalmazása. A (p) tekercs azonban természetesen nemcsak az (sl) és (s2) tekercsek végéről, hanem azok bármely más pontjáról is leágaztatható. 95 A most leírt elrendezések, különösen a legutóbbi, természetesen sorbakapcsolt kondenzátorok vagy villamos szelepek alkalmazása esetén is épp úgy alkalmazhatók, valamint maga a változtatható feszültségű 100 (p) tekercs is pótolható más olyan elemmel, melynek a feszültsége a berendezés elmozgatásától függően változtatható. A felsorolt példák egyfázisú megoldásra vonatkoznak. Háromfázisú, közös egység- 105 ben vezérelt megoldás hasonlóképen készíthető, célszerűbb azonban minden fázishoz egymástól független feszültségrelével vezérelt külön szabályozót venni, minthogy így az egyes fázisok egyenlőtlen- 110 ségei is kiküszöbölhetők. Ez utóbbi elrendezés — a feszültségeknek a középvezetőben való szabályozásával — különösen négyvezetékes rendszernél célszerű. Szabadalmi igények: 115 1. önműködő feszültségszabályozó berendezés, váltóáramú, főleg világítási fo-