116417. lajstromszámú szabadalom • Folytonos feszültségszabályozó

(-r-X és — Xo/o közti) szabályozásra, vagy aszimmetrikus ill. egyirányú (+ X és — Yo/o illetve pl. +X~o/o és 0»/o közti) szabályozásra, ami az (fl/sl) és (f2/s2) me-5 netszámviszonyok megfelelő választásával érhető el. Egyirányú szabályozásnál az (sl) vagy; (s2) tekercs teljesen el is maradhat (lásd a 10. ábra szerinti elvi kapcsolást, ahol az (s2) tekercs hiányzik), a 10 szabályozás azonhan .az (fl) és (f2) tekercsekben ez esetbein is a részfeszültségek változtatásával történik. A szabályozó lényeges jellemzője a két folytonosan váü.L toztatható részfeszültség, amelyleknek áíta-15 lá,ban két független mágneses kört alkotó fluxus felel meg. A két mágneses kör, vagy ezek egyike, a működés szempontjából természetesen más elemmel, pl. változtatható kondenzáltorral vagy villamos szelepek va-20 lamely kombinációjával is pótolható, ha az utóbbiak impedanciája szintén folytonosan változtatható. A szabályozó az 1. ábrához hasonló kapcsolájsban akár úgy készíthető, hogy a 25 tekercselés á'll és egy szabad vasmag mozog, aká,r úgy, hogy a tekercselt részi mozog. Természetesen előnyösebb, ha csak oly részek mozognak, melyeken tekercse^ lés és hozzáyezetés nincs. 30 A fluxusnak a két mágneses kör közötti megoszlását az ismertetett példa szerint a legcélszerűbben úgy szabályozhatjuk, hogy a vasmag egy részének elmozgatása folytán a mágneses ellenállást változtatjuk. A 35 mágneses ellenállás változtatása történhetik akár a légrés nagyságának, illetve felületének változtatásával, akár a vasmag oly kiképzésével, hogy az elmozgatá's következtében a vasmagnak a fluxustól áthatott ke-40 resztmetszete csökken (pl. ha az 1. ábrabel'i (b) darab helyett a 2. ábrán látható (,b') vasmagot mozgatjuk), akár pedig e két lehetőség egybekapcsolásával. Történhetik azóniban a szabályozás természetesen 45 úgy Is, hogy JJI. egy vagy több rövidrezárt menet mozog el a (b) járomdarabhoz képest, 'ill. (mint a 3. ábrán, a járomdarabba behelyezett (r) tekercs) a járomdarabbal együtt úgy, hogy ezáltal az egyiik 50 vagy másik kör fluxusáteresztő képessége csökken. A két fluxus létrejöhet egy közös vasmagban, mint pl. az 1. ábránál, de alkalmazható két teljesen független vasmag is 55 (pl. 4. ábra.) Az 1. ábrán feltüntetett megoldás helyett célszerűbb a berendezést úgy készítenj, hogy az elmozgatás, a fluxustól átjárt felületeknek forgásfelületekként való kiképzésével, tengely körüli elfordítással 60 történjék. E megoldásban egyrészt a gyártás sokkal olcsóbb és tökéleteset)!), másrészt az erőhatások is könnyen kiküszöbölhetők. Ily megoldásoknál is célszerűbb oly elrendezést választani, hogy a teker- 65 cselt rész áll; ezenfelül a tekercseket tartó vasmag lehetőleg úgy alakítandó, hogy arra a tekercselés akadály nélkül rátolható legyen, vagy esetleg közvetlenül a vasmagra legyen tekercselhető. Ily elrende- 70 zést mutat a 4. ábra, ahol az (fl, f2, sl, s2, VI, V2) jelzések megegyeznek az 1. ábra jelzéseivel, az (e) és (b) vasmagok azonban (el, e.2) és (bl, b2) darabokra bontva és pl. az (ol), ill. (o2) tengely 75 körül forgathatóan vannak kialakítva és pedig célszerűen úgy, hogy a te keres el etlen (bl) és (b2) darabok forognak. Az ábrázolt helyzetben a (bl) vasmag (KI) kivágásai megakadályozzák, hogy (fl) te- 80 keres fluxusa záródhassák (illetve a záródást csak oly kis mértékben engedik meg, amennyire a szűk (KI) keresztmetszeten át lehetséges), azonban a (K2) kivágások a (b2) vasmagnál a fluxus teljes kifejlő- 85 dését és záródását teszik lehetővé. Számottevő feszültség tehát (sl)nben nem jön létre és a (V2) feszültség a (Vl)-től lényegében az (s2) feszültségével fog eltérni. Ha a (bl)-t és (b2)-t (ol) és (o2) 'körűi 90 úgy forgatjuk el, hogy a (KI) kivágások jussanak a tekercselés középvonalába és a (K2) kivá'gások szélső helyzetbe, akkor a viszonyok megfordulnak, s a (V2) a (Yl)-től az (sl) feszültségével fog eltérni. 95 Világos, hogy a (bl, b2) vasmagok elfordításával a feszültség folytonosan változtatható. Az (ol, o2) tengelyeket célszerű közös tengellyé egyesíteni, mivel ezáltal; az erőhatások is egymást részben kiegyen- 100 lítik. Az utóbbi elrendezéstől egy vagy más tekintetben eltérően számos kombináció lehetséges, pl. a két különálló vasmagot részben vagy egészben ismét egyesíthetjük 105 (lásd alább az 5. és 6. ábrákon), vagy* rövidrezárt meneteket is alkalmazhatunk, melyek a mágneses kör ellenállásának változtatására akár el mo zg ath a tóak, akár pedig a fluxus áthaladásának egy bizonyos 110 helyen való megakadályozására helyhez vannak kötve. így pl. a 4. ábrán a (KI) K2) kivágások helyett, pl. ezek helyén, a (bl, b2) vasmagot részben vagy egészen körülfogó rövidrezárt gyűrűket alkal- 115 mazva, a készülék ugyanoly módon alkalmas a feszültség szabályozására. Mindenesetre azonban rövidrezárt gyűrűk hasz-