116404. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenoloknak és egyéb kisérőanyagoknak kivonására vizes folyadékokból

zelése következik, melyet mindaddig foly­tatunk, míg a tartányon átáramló csepp­folyós ammónia extrahált anyagoktól mentesen áramlik ki a tartányból. Ezt a 5 műveletet közönséges vagy légkörinél na­gyobb nyomáson foganatosíthatjuk. Ezál­tal módunkban áll annak a hőmérséklet­nek, melyen az extrahálásnak végbe kell mennie, tetszés szerinti értékre való be-10 állítása. Célszerűen közönséges hőmérsék­leten. illetve azon a hőmérsékleten dolgo­zunk, melynél az extrahálást is foganato­sítjuk és pedig azért, hogy a folyékony ammónia elpárolgása útján történő hűtést 15 fölöslegessé tegyük. Az extrái) álás azon­ban 0 C° alatti hőmérsékleteknél is oly gyorsan és alaposan megy végbe, hogy az adszorbeáló szer felvevőképessége észreve­hetően még százszori vagy még többszöri 20 adiszorbeáltatás után sem csökken. Az ilyen extrahálás'hoz általában 1—2 óra ke­zelési időtartam alatt akkora cseppfolyós ammóniamennyiségre van szükség, mely az adszorbeáló tartány tartalmának kb. 25 2—3-szorosa. Az extrahálás befejezte után az adszor­beáló tartányból a cseppfolyós ammóijiát eltávolítjuk, amit elősegíthetünk azzal, hogy annak gőznyomását fűtés útján meg-30 növeljük. Ezután az adszorbeálószeren még tapadó cseppfolyós ammóniát az ad­szorbeáló tartányból vízgőzzel kifúvatjuk. Az ehhez szükséges gőzmennyiség arány­lag csekély lévén, a célszerűen külön fei-35 fogandó, tiszta amóniavizet alkotó konden­zátum mennyisége is jelentéktelen lesz. Ezt a kondenzátumot, mint olyat, akár kü­lönleges célokra használhatjuk fel, akár pedig — kis mennyisége folytán — mint 40 azt alantiakban ismertetjük, az extraháló­szerrel együtt dolgozhatjuk fel. A vízgőzzel való öblítése után még ned­ves adszorbeálószer ekkor tehát nyersvíz­zel való újbóli összehozására már elő is van 45 készítve. Az adszorbeálószerből való extrahálásra használt ammóniát, mely a nyersvíz ldsérőanyaigain kívül még a nedves ad­szorbeálószeíből felvett vizet is tartalmaz, 50 a víz elkülönítése végett célszerűen nyo­más alatti desztillálásnak vetjük alá, ha nem mondhatunk le arról, hogy azt csepp­folyós halmazállapotban kapjuk vissza ex­trahálószerkénti újrafelhasználásra és azt 55 gázhalmazállapotban dolgozzuk tovább fel. Ebben az esetben közönséges nyomás alatti elpárologtat ás is elegendő arra, hogy az extrahált anyagokat víz-fenol­elegy alakjában majdnem ammóniamente­sen válasszuk le. 60 A nyomás alatti desztilláMsit célszerűen két fokozatban foganatosítjuk. A csepp­folyós ammónia legnagyobb része ugyanis aránylag kevéssel megnöveli hőmérsékle­ten 10—15 atmoszféra túlnyomás mellett 65 kényelmesen és egyszerűen lehajtható, aránylag alacsony hőmérsékleten rendel­kezésre álló, különben rendszerint veszen­dőbe menő meleg, mint pl. elfolyó meleg hűtővizeik és forró kondenzvizek meltegé- 70 nek felhasználásával, des-zti 11 álóo:szlop al­kalmazása nélkül. Ekkor az extrahált anyagokból számottevő mennyiségek nem desztillálódnak át és ezért a desztillátu­mot minden további nélkül újabb extra- 75 hálásokhoz használhatjuk fel. Az extra hálóoldat azon kisebb részét, mely a fen­tin kívül még megmarad, rektifikáló desz­tillálással, melyet kb. 10—15 atm. túlnyo­máson és 150—180 C° hőmérsékleten foga - 80 natosítiink, cseppfolyós ammóniából álló desztüb'ituinmá és víz-fenol-elegyből álul maradékká választjuk szét, kivéve, ha a bennefoglalt csekély mennyiségű folyé­kony ammóniát, mint azt fentebb emlí- 85 tettük, valamely okból közönséges nyo­máson kívánjuk elpárologtatni és gáz­halmazállapotban tovább feldolgozni. Az extraháilóoilidat e megmaradó csekély részével, mely az ammónia legnagyobb 90 részének lehajtása után még visszamarad, továbbfeldolgozása előtt célszerűen a nyers víz azon részét egyesítjük, mely az adszorbeálótartánynak az extrahálás előtti kiürítésekor gázhalmazállapota amnió- 95 niát vett fel, valamint célszerűen ehhez keverjük azt az ammóniatartalmú kon­denzvizet is, melyet az adszorbeáló tar­tánynak vízgőzzel való kifuvatásakor a kifuvató vízgőz kondenzálása útján kap- 100 tunk. Ilymódon elérhetjük azt, hogy az ammóniaveszteségeket folytonos és hosz­szantartó üzemben az ammóniának vízben való oldhatósága dacára néhány százalék­nyira cPökkeimthetjük, úgy .hogy azok 105 kisebbek, mint az ismeretes hasomcélú el­járásoknál fellépő oldószerveszteségek. Azt találtuk, hogy a találmány szerinti eljárás az eddig ismeretesekkel szemben lényeges előnyöket nyújt. Az adszorbeáló- 110 szer azoinos megterhelési feltételei mellett ugyanis, a találmány szerinti eljárásnál csak körülbelül 1/6-ára van szükség annak az extrahálómemnyiségnek, melyet az <e célra szokásos benzolnak extraháló'Szer- 115

Next

/
Thumbnails
Contents