116364. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső
2 11(5364. napság megkívánt mértekben messze alulmaradnak. Azt találtuk, hogy a rácsoknak a e, őben fenti okok folytán bekövetkező felizzását 5 nagy mértékben csökkenthetjük, sőt rendszerint teljesen kiküszöbölhetjük, ha a?.! a rácsot, mely a ientisnierteíetí elektron-ií: ,'tsödési helyeik keletkezésére vezet és mely a manapság használatos csöveknél rendsze-10 rint a vczérlőráesként kapcsolandó rács, a találmány szerinti alakúra készítjük és az általa veszélyeztetett, az elektronok ;mozgásirányában nézve rákövetkező ráesőt az előbbi rács alakjának tekintelbevélelé-15 vei szerkesztjük meg és helyezzük el a csőben. Azt a rácsot, amely fentiek értelmében a rákövetkezőt veszélyezteti, a találmány szerint többmenetű, pl. két-három, vagy négymenetű csavarvonal alakjában 20 tekercselt, célszerűen több, pl. két, három vagy négy drótból álló alakzatként képezzük ki. Ekkor ugyanis az egyes csavarvonalak menetmagasságát valamely egymenetű csavarvonal azonos menettávolsá-25 gok mellett ennek az egynienetű csavarvonal m en etmagasságának a n nyiszorosá ra vehetjük, ahány menetű a kombinált alakzat, így tehát elérhetjük azt, hogy a találmány szerinti rácsnak drótjai egymáshoz 30 elég közel vannak és a rács hossztengelyével, mely rendszerint a benne helyet foglaló katód a hossztengelyével esik egybe, mégis jóval nagyobb szögel*, zárnak be. mint az eddigi rácsoknál. Az erre a rácsra 35 az elektronok mozgásirányában következő, általa veszélyeztetett rácsot pedig célszerűen ellenkező menetirányban tekercselt, vagy azonos menetirányban, de eltérő menetmagassággal tekercselt egy vagy több-40 menetű csavarokban rácsként képezzük ki és úgy helyezzük el, hogy drótjainak minél kisebb darabjai essenek; az előbbi rács okozta elektronsűrasödési helyekbe. Megjegyezzük, hogy e veszélyeztetett rá-45 csot úgy is készíthetjük és szerelhetjük, hogy drótjai az előbbi rács drótjait az elektronok mozgásirányában nézve mindenütt pontosan fedjék, mikor is felizzása a fentemlített okoknál fogva nem követ-50 kezihet be. Ez azonban egyrészt előírja e rács 'menetmagasságát, másrészt pedig olyan pontos szerelést követel meg, mely a gyakorlatban nehezen érhető el és költséges. Ennek folytán ez a megoldás a fennálló követelményeknek', csak kivé tele-i esetekben felel meg. A találmánv szerinti rácsot alkotó •, .íves csavarvonalakat célszerűen úgy helyezzük cl egymáshoz képest, hogy a kombinált alakzat egyes menetei közti távolságok mindenütt egyenlők legyenek, téhát pl. négymenetű tekercs esetén az azt alkotó egyes csavarvonalak egymáshoz képest tengelyi;.) ányban saját m-jnetniagasságuk negyedrészével vannak 65 eltolva. Az egyes tekercsek átmérői, drót vastagságai és menetmagasságai általában célszerűen egyenlők, de egymástól különbözők is lehetnek, a csavarvonalak azonban egymással mindig villamos ve- 70 zetői összeköttetésben állnak. Az egyes csavarvonalakat az őket tartó rácsdrótokhoz célszerűen hegesztéssel erősítjük és ha a menetemelkedés nagyon nagy, célszerűen az eddig szokásosnál több tartó- 75 drótot is használunk, hogy a rács elég merev legyen. •Nyilvánvaló, hogy pl. sokelektródás csöveknél, melyeknél a fentemlített veszély több rácsra vonatkozólag is fennáll- 80 hat, több rácsot is készíthetünk a találmány szerinti kialakítására és analóg módon hálószerű rácsokat, pl. a 111.308. sz. szabadalmunk szerinti rácsokat is készíthetünk anélkül, hogy ezzel találmányunk- 85 tói eltérnénk. Smbadalm i Igények: 1. Elektroncső legalább két ráccsal, melyet az jellemez, hogy legalább egyik rácsa többmenetű csavarvonal alakja- 90 ban elhelyezett több egyszerű csavarvonalból áll, melyek egymással villamos vezetői összeköttetésben vannak. 2. Az 1. igényben védett cső foganatosítási alakja, melyet az jellemez, hogy 95 az 1. igénypont szerinti kialakítási! legalább egyik rácsára az elektronok mozgásirányában nézve következő rácsának drótjai az előbbiétől eltérő menetirányú vagy menetmagasságú egy 100 vagy több csavarvonalat alkotnak.
