116260. lajstromszámú szabadalom • Távbeszélőberendezés kölcsönös beszélgetésekhez, melynél az egyes állomások közötti beszélgetések átviteléhez fénysugarakat használnak

VAGYAK KIRÁLYI SZABADALMI RTRÓSÁG SZABADALMI LEI RAS 116360. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — Z. 2035. ALAPSZÁM. Távbeszélőberendezés kölcsönös beszélgetésekhez, melynél az egyes állomások közötti beszélgetések átviteléhez fénysugarakat használnak. Carl Zeiss gyári cég, Jena. A bejelentés napjk' 1936. évi iebruár hó 25-ike. E találmány kölcsönös beszélgelésekhez való távbeszélőberendezés, melynél az egyes állomások között a beszéd átvitelére fénysugarakat használnak és az optikai ké-5 szülékek üzeméhez több közönséges távbeszélőkészülék van. Hogy e berendezések működése kifogástalan legyen, a találmány értelmében a közönséges távbeszélőket a hozzájuk tar-10 tozó optikai berendezésekkel, a vevővel és adóval, hídkapcsolás révén kötjük öszsze, amint ez az erősítőknek a távbeszélők két drótos vezetékeibe váló szerelésénél, melynek célja a beszédnél zavaró 15 visszacsatolások megszüntetése, ismeretes. Emellett a berendezés olyan, hogy a távbeszélőkészülékek egy része a híd egyik ágába, a másik része pedig a másik ágába kerül, úgyhogy a távbeszélők 20 csoportja vagy magában véve, vagy pedig pótlólagos vezetékutánzattal együtt kiegyenlítést képez a távbeszélők másik csoportja számára. A találmány szerint a híd kiegyenlítése lényegesen egyszerűbb, 25 mint oly berendezésnél, melynél valamely állomás összes távbeszélői párhuzamosan vanniak kapcsolva és a hídkapcsolás kiegyenlítése csak vezetékutánzattail történik, ami meglehetős körülményes alakzatokat 30 ad és a kiegyenlítése nagyon nehéz. Ha valamely állomáson páros számú távbeszélő van, akkor célszerű, ha a távbeszélők egyik felét a híd egyik, másik felét pedig a másik ágába kapcsoljuk. Ek-35 kor a körülményekhez képest a vezetékutánzat hozzátevése teljesen feleslegessé válhatik. Ha a távbeszélők száma páratlan, akkor a híd egyik ágában szükség van pótlólagos vezetékutánzatra. Ez azonban ekkor lényegesen egyszerűbb, mintha 40 a kiegyenlítést csak vezetékutánzatokkal végeznénk el, A rajzban példaképen egy állomásnak a találmány szerinti berendezését ábrázoljuk vázlatosan. 45 A kiviteli példánál (a) az optikai adó. Ez kibocsátja az (al) fénynyalábot, mely az (a2) vezető körben levő vililamosárain változtatásával jnodulállhaitó. Az optikai vevőt (b)-vel jelöljük. Ez felveszi a vala- 50 mely más állomásról jövő (bl) fénynyalábot és a fénynyaláb modulációjának megfelelően a (b2) vezetőkörben változó áramot idéz elő. A távbeszélőkészülékeket,, melyekkel az (a) adón át beszédet adunk 55 cs melyekkel a (b) vevőn vett modulációkat hallgatjuk, (cl)-el, (c2)-vel és (c3)-al jelöljük. A (cl) és (c2) egymással párhuzamosan vannak kapcsolva és a (D) híd (dl) ágában vannak. A (c3) táv- 60 beszélő az (e) pótlólagos vezetékutánzattal együtt a híd (d2) ágában van, A(D)hídelrendezésbe bekapcsotlt (f) átvivő az (a) adót, a (g) átvivő pedig a (b) vevőt kapcsolja a (cl, c2) és (c3) távbeszélőkhöz. 65 Az (f) átvivő (fl) primértekercse a (d) hídkapcsolás két szomszédos ágát képezi. E két ág között, valamint a (dl) és (d2) ágak között van a (g) átvivő számára való hozzávezetés leágaztatva. E leágazást 70 (gl)-el jelöljük. Amint minden további nélkül látható, a (D) hídelrandezéssel a (cl, c2) és (c3) távbeszélőkről az (a) adóhoz, valamint a