116095. lajstromszámú szabadalom • Nagynyomású kovácsoltvas-kazán gázdús tüzelőanyagokhoz

MAO TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 116095. SZÁM. V/e/A. OSZTÁLY. — JF. 6623. ALAPSZÁM. Nagynyomású kovácsoltvas-kazán gázdus tüzelőanyagokhoz. Winkler Ernő magántisztviselő, Budapest. A bejelentés napja 1936. évi július hó 2-ika. Midőn, a nagynyomású kazánoknál a változott viszonyok folytán a jóminő­ségű tüzelőanyagokkal való tüzelésiről a ro&szminőségű, gázdús tüzelő anya­gokkal való tüzelésre tértek át, vagy 6 továbbra is a szokott módon jártak el, vagyis a gázdús tüzelőanyagot közvet­lenül a kazáin: rostélyára, rendszerint nyugvó (sík) rostélyára adagolták, ami­korig a tüzelés nagymérvű füstöléssel járt, 10 vagy pedig mechanikai rostélyt (lánc­vagy vándoirrostélyt) használtak. Az utóbbi a gázdús tüzelőanyagok tökéletes elégethetőség ének eigyik fő feltételét, ne­vezetesen a tüzelőanyag fokozatos adago-15 lását ós fokozatos elégetését megvalósí­totta ugyan, de aránylag igen költséges volt és így alkalmazása sok esetben nem jöhetett figyelembe. Javasolták már továbbá a nagynyomású ^ kazán elé iktatott kétaknás tüzelőberende­zés alkalmazását is, aholis a két akna kö­zötti válaszfalat tűzálló anyagból (samott bál) készítették. Miután az ilyen falnak kifelé nem volt hőleadása, a samott túl­ságosan felmelegedett és magas hőfoká­nál fogva begyújtotta a töltőaknában lévő tüzelőanyagot, ami ugyancsak hirtelen nagy gázfejlődéssel, füstöléssel járt. A találmányt, mely az eddigi hátrányo­' kat hatásosan küszöböli ki, a célszerűen elő tüzelést alkotó kétaknás tüzelőberende­zés töltőaknája és lángtere közé iktatott, a tulajdonképpeni nagynyomású kazán­víztérrel közlekedő, legalábbis a kazán ® hosszirány ábian osztatlan, a lángteret fe­lülről és legalább résziben két oldalt is szimmetrikusan határoló vízfal (vízzel hű­tött kettős köpenyű fal) vagy vízcsőnya­láb jellemzi. Ez a vízifal a töltőakna túl- 4» ságos felmelegedését teljesen meggátolja és a tüzelőanyag tökéletes, füstmentes el­égését biztosítja, különösen ha egy ko­rábbi javaslat szerinti, oly tüzelőberende­zést alkalmazunk, melynél a gázdús tü- 45. zelőanyiag kigázosítása alacsony hőfokon megy végibe és a .gázosítás termékei meg­fí'yulladásuk előtt a töltőakna alján bebo­csátott levegővel keverednek, majd a ke­verék a rostélyon izzó szénrétegen meg- 50< gyullad. A találmány előnyös megoldási alakja szerint a vízfalnak egy része a rostélyra adagolt tüzelőanyagréteg vastagságát megszabó gátat alkot, tehát hasonló sze- 55, repű, mint az eddigi, fent említett, tűz­állóany,ágból készült, tömör válaszfal alsó része. Ez a gát a kétaknás tüzelőberende­zés legkényesebb része és eddigelé azzal a hátránnyal járt, hogy a tüzelőanyag és 60' a salak odasült a sumotthoz, ami a tüzelő­anyag utánesúszását akadályozta, továbbá a salak eltávolításakor, valamint tűztisz­tításkoir a samott könnyen megsérülhe­tett, ami gyakori javítást tett szüksé- 65* gessé. Ezzel szemben a találmány további előnye, hogy a vízzel hűtött gát az imént felsorolt hátrányoktól teljesen mentes. A töltőaknát határoló vízfalakat ala­csonyinyomású (különösen központi fűtő- 70-berendezésekhez szánt) tagozott öntöttvas­kazánoknál alkalmaztak már ugyan, de egyrészt azoknak nagynyomású, tehát nagy szilárdságú, kovácsolt vasból ké­szült kazánoknál való alkalmazására 75-vagyis aránylag nagy belső nyomás alatt

Next

/
Thumbnails
Contents