116047. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás rádióvevő készülékek zavarmentesítésére
rövidtartamú oly zavar lép fel, mely a (W) csévében az említett váltófeszültségnél nagyobb amplitúdójú feszültséget idéz elő, a (G) egyenirányítóban oly áram 5 folyik, mely az (R) ellenálláson feszültségesést dkoz. E feszültségesés a (Vi) erősítőöső rácselőf észültségét annyira csökkenti, hogy ez a cső elzáródik és így a zavar a visszaadókészülékeit el nem érheti, tü Hogy a (Vi) erősítő zárásiát előidéző kapcsolási folyamat zavarólag ne hasson, az (R) ellenálláson való feszültségeséssel egyúttal a (Vi) csővel ellenütemüleg kapcsolt (V.) csövet is zárjuk. Ha e két eső egy-15 fajta, a zárással előidézett hirtelen anódaáramváltoaások egymást (kiegyenlítik, úgy hogy a (V3) cső rácskörében feszültségváltozás nem lép fel. Ahelyett, hogy a kisfrekvenciás rezgé-20 seket egyedül a (Vi) csőhöz juttatnék, e rezgésekkel a (Vi) és (V2) csöveket ellenütemüleg is vezérelhetjük. A (Ci) 'kondenzátorral ós az (Rgi) ellenállással megszabott időkonstánst célszerűen 25 nagynak, pl. 1 mp-nek választjuk, hogy a zavar tartama köziben a (Ci) kondenzátor töltése lényegesen ne változzék. Az említett két kapcsolásnak az a hátránya, hogy a vevő csak akkor válik hia-30 tástalanná, ha a zavar bizonyos értékkel nagyobb, mint a vett hordozóhullám amplitúdója. Ha a hordozóhullám pl. 100%-osan modulált, az 1., illetve 2. ábra szerinti (G) egyenirányítóesövek (Eg a ), 35 illetve (E) előfeszültségót akkorára kell vennünk, hogy a (W) csévében indukált nagy- vagy közbensőfrekvenciás rezgések kétszeres amplitúdójánál az egyenirányítóban áram még éppen, hogy ne folyjék, 40 miniellett feltesszük, hogy az önműködő hangerőszabályzó ezt az amplitúdót a vevőben állandó értéken tartja. Nyilvánvaló, hogy a kétszeres hordozóhullámampldtudónál kisebb amplitúdójú zava-45 roknál az ismertetett zavarmentesítés nem indul meg és hogy ezek a zavarok visszaadódnak. A mvarmentesítés küszöbérzékenységét oly elrendezéssel csökkenthetjük, hogy az 50 1. vagy 2. ábra szerinti (G) egyenirányítót nem a vevő nagy- vagy közbensőfrekvenciás erősítőjével, hanem külön erősítőelrendezéssel vezéreltetjük. Ezt az erősítőt célszerűen oly hullámhosszra hangol-55 jük, mely a veendő hullámhosszkörzeten kívül van és mélyet adóállomás le nem foglal. Ha a vétel körzete pl. 200—600 m, a (G) egyenirányítót vezérlő erősítőt 700 ós 900 m közötti hullámhosszra hangolhatjuk. Ez erősítőre ekkor csak a zava- 6ó rok hatnak, ugy hogy a zavar mentesítés (küjszöbérzókenységót lényegesen kisebbnek választhatjuk és a vevő kisfrekvenciás erősítője az ismertetett módon mái' szinte tetszőlegesen kis amplitudós zava- 65 roknál is leálL A találmány szerinti elrendezés harmadik foganatosítása a 3. ábrán látható transzformátor alkalmazásával adódók, melyet a 'kisfrekvenciás erősítő be- vagy 70 kimenő körében, vagy pedig két vagy több erősítőfokozat közötti csatolótranszformátornak hiasznasíthatunlk. E transzforinátorniak három tekercselése van. (1—1) a prknértiekercselés, melyhez a kisfrekven- 75 ciás rezgések pl. úgy jutnak, hiogy a vevőkészülék detektorához csatlakozik. Az, azonos két teker esfélből való (2—2) szekundér tekercs ilyenkor a kisfrekvenciás erősítőeső rácskörében van. A harmadik (3— 80 3) tekercselés mágnesező tekercsnek való ós e tekercselést zavar fellépésénél valamely egyenirányítóban — pl. az 1. vagy 2. ábra szerinti (G) egyenirányítóban — folyó egyenáram táplálja. 85 Ha zavarok fel nem lépnek, a primértekereseléshez jutó váltófeszültség alkalmas áttételi viszonnyal vivődik át, úgy hogy a kisfrekvenciás erősítő1 rendesen dolgozik. Zavar érkezésekor a (3—3) te- 90 keres a transzformátor vasmagjának akkora előmágnesezést ad, hogy ez mágnesesen telítetté válik és így az (1.—1) és (2—2) tekercsek közötti transzformációs arány erősen csökken. Mivel a (3—3) te- 95 kereosed előidézett mágnesező fluxus a (2—-2) szekundértek eres két tek eresfel ében ellentétes irányú elektromotoros erőket indukál, nyilvánvaló, hogy a (3—3) tekercsen átfolyó mágnesező áram hirtelen 100 megindulásaikor a (2—2) kapcsok között az ezt követő kapcsolásra ható feszültség nem keletkezhet. Ha az ismertetett kapcsolásoknál a zavar érkezéseikor a kisfrekvenciás erősítő 105 zárását előidéző kapcsolási berendezés tehetetlensége túlságosan nagy, úgy hogy a zavar a vevőkészüléket teljesen vagy részben már átjárta, a zavarnak a vevőn át való futási időtartaimát magukban véve 11a ismeretes intézkedésekkel fokozhatjuk. Mindenesetre ajánlatos magának a kapcsolási berendezésnek a tehetetlenségét lehetőleg kicsinyre venni. A találmány szerinti kapcsolásoknak 115 különösen meglepő a hatásuk, ha gyorsan egymásra köivetkeaő zavarok elnyomásáról van szó. Ily zavarok különösen kelle-
